Váratlanul lemondott összes tisztségéről Werner Faymann osztrák kancellár, az Ausztria Szociáldemokrata Pártja (SPÖ) elnöke hétfőn. Helyét Reinhold Mitterlehner alkancellár, az Osztrák Néppárt (ÖVP) elnöke veszi át átmeneti időre.
Az országnak és a pártnak is olyan vezetőre van szüksége, aki erős támogatottsággal bír – indokolta távozását Werner Faymann az osztrák közszolgálati rádióban is bejátszott nyilatkozatában. A politikus az SPÖ hétfőn délután megrendezendő, előre meghirdetett országos elnökségi ülése előtt néhány órával jelentette be lemondását. Az elnökségi ülést a Faymann személyét és a szélsőjobboldallal való együttműködés kérdését, valamint a menekültválság kapcsán az általa követett irányvonalat ért, párton belüli bírálatok hatására hívták össze. Ennek ellenére még a hét végén is szinte biztosnak látszott, hogy a kancellár a helyén marad, így még a szociáldemokrata párton belül is meglepetést okozott a politikus bejelentése.
Később bejelentették azt is, hogy Reinhold Mitterlehner alkancellár, a koalíciós partner konzervatív Osztrák Néppárt (ÖVP) elnöke veszi át átmeneti időre a kormányfői tisztséget, Faymann pártelnöki pozícióját az SPÖ élén pedig szintén átmenetileg Michael Häupl bécsi polgármester tölti be.
Antiklerikális taxis
Érdemes Faymann kancellár kacskaringós pályafutásáról megemlíteni néhány szót.
Az 56 éves szociáldemokrata politikus Bécsben született, egyetemre is a fővárosban járt, de szakmai életrajzában sokáig szemérmesen beszélt arról, hogy jogi, politológiai és művészettörténeti tanulmányait egyaránt félbehagyta. Fiatalon taxisofőrként kereste a kenyerét. Közben már kacérkodott a politikával, és igen fiatalon, 21 évesen elnökké választotta a bécsi ifjú szocialisták egyesülete, ami megfelel a magyarországi Societasnak. 23 esztendősen maga szervezte meg a II. János Pál pápa ausztriai látogatása ellen tiltakozó „antipápa-fesztivált”. Még mindig csak 25 éves volt, amikor banki tanácsadóként folytatta a ma Bank Austria nevet viselő pénzintézetnél.
Várt a sorára
Ugrunk az időben, az országos nagypolitikába 2007-ben került bele a párt szürke eminenciása, amikor a felálló szocdem Gusenbauer-kormány infrastrukturális minisztere lett. Pártja a következő évben ügyvezető elnökké választotta a regnáló, de egyre népszerűtlenebb kancellár helyett. Következetes EU-szkeptikus volta igen népszerűvé tette, pártelnökként be is jelentette, hogy minden uniós alapszerződés-módosítást népszavazásra kíván bocsátani.
A jobbközéppel 2008-ra kenyértörésre vitte a dolgot, a Heinz Fischer államfő által kiírt választást pedig az SPÖ nyerte, de ismét nagykoalícióra kényszerültek a néppártiakkal. 2009-ben Faymann bejelentette, fenntartja magának a jogot, hogy nem nyitja meg munkaerőpiacát az újonnan csatlakozott tagállamok állampolgárai előtt, kevéssel később azt szorgalmazta, hogy az ország volt schengeni határain szigorítsák az ellenőrzést.
Belebukott a szélkakas-politikába
A migrációs kérdés élezte ki újra a Werner Faymann pártján belüli ellentéteket. A kancellár kezdetben osztotta a merkeli „Willkommenskulturt”, vagyis hogy a közel-keletről százezrével érkező migránsokat Európának mérlegelés nélkül be kell fogadnia azonban a politika fenntarthatatlansága és a németek visszakozása mentén Faymann is lassan hátraarcot fújt, és bár továbbra is bírálta a kerítést építő Orbán Viktor magyar kormányfőt, maga úgynevezett „szárnyas kapu” formájában ugyanúgy műszaki határzár létesítésébe kezdett. A nép azonban nem felejtett, 2015 őszén a bécsi választást a baloldal csúnyán elbukta, amiért a szociáldemokraták aláírásgyűjtésbe kezdtek, hogy Faymann mondjon le. Novemberre jutott odáig, hogy már nyíltan beszélt a migráció korlátozhatóságáról, és bár Szijjártó Péterrel is csaknem személyeskedésbe torkolló vitát folytatott a magyar kormány „gazemberségei” miatt, helyeselte a balkáni kormányok lépéseit a gazdasági bevándorlók megállítására. Hivatalosan idén január óta korlátozza Ausztria a menedékkérők beengedését.
Angela Merkellel közben szintén egyre feszültebbé vált a viszonya, a német kancellár ugyanis gyakorlatilag ütközőállamot létesítene migránsügyben Ausztriából. Faymannra pedig egyre erősebben törtek rá pártbéli riválisai is azt követően, hogy a totális menekültügyi szigorítás pártjára állt. Április 10-én elhagyta a kormányt a néppárti belügyminiszter Johanna Mikl-Leitner, kisvártatva pedig érkezett a kancellár számára legrosszabb hír: a kényszerűségből támogatott zöld államfőjelölt alulmaradt a szélsőjobboldali Norbert Hoferral szemben. A politikai kudarcot magyarázó május elsejei beszéde közben saját párttársai füttyorkánt zúdítottak rá, és lemondását követelték. Faymann tehát menekültügyi pálfordulásába bukott bele. Egyelőre nem tudni, ki veszi át helyét a kancellári székben. Pártelnöki pozícióját várhatóan átmenetileg Michael Häupl bécsi főpolgármester tölti majd be.
hirdetés
Búcsúbeszéd
Lemondásakor elmondott beszédében az 56 éves kormányfő ismételten védelmébe vette fokozatosan szigorúbbá vált menekültpolitikáját és azt, hogy Bécs felhagyott a menekültek befogadását helyeslő Willkommenskultur folytatásával. „Felelőtlenség lett volna, ha nem vezetünk be saját intézkedéseket” – tette hozzá arra utalva, hogy az Európai Unió részéről kemény bírálatok érték kormányát a menekültválság kapcsán alkalmazott egyoldalú lépései miatt.
Forrás:mno.hu
Tovább a cikkre »
