Nyitókép: Körkép.sk
December 6-án Komáromba is megérkezett a Mikulás, hasonlóan, mint más településekre; ellátogatott az óvodákba, iskolákba, sőt, a város főterére is.
A régebbi korokban, úgy az ötvenes évek derekán a jóságos szent, vagyis a Mikulás, aki a szüleitől örökölt vagyont a maga idejében szétosztotta szegények között, évről-évre Miklós-nap hajnalán ismét visszatért, meglátogatta a jó gyermekeket, és a fényesre tisztított, ablakba helyezett cipőcskékbe ajándékot helyezett. Mindezt titokban tette, senki sem láthatta meg. Nagy öröm volt ez akkortájt, hiszen alig egy évtizeddel voltunk a háború után, valódi és általános volt a szegénység, elég ritkán jutottak hozzá az akkori gyermekek finom édességekhez. A titokzatosan érkezett szerény kis ajándék-csomag igazi örömet okozott.
Tudjuk, Mürai Szent Miklós nevéhez számos legenda fűződik, a legismertebb a három lány kiházasítása, akik férjhezmeneteléhez elszegényedett apjuk nem tudott hozományt biztosítani, így a kenyér-kereset kapcsán nehéz sors elébe néztek.
Amikor Miklós erről tudomást szerzett, elhatározta, hogy segít rajtuk, de ezt szerénységből titokban tette. Az éj leple alatt egy arannyal telt erszényt dobott be a család házának ablakán, bebiztosítva a hozományt, és ennek segítségével a lányok tisztességesen férjhez tudtak menni. A Mikulás-nap titokzatossága tehát ehhez a legendához kapcsolódik.
E titokzatosság átélése napjainkban is csodás érzéssel tölti el a kisgyermekeket, tágas teret adva fantáziájuknak, ugyanúgy, ahogy az olvasott, vagy hallgatott mese; olyannak láthatják a jóságos, ajándékokat osztogató Mikulás bácsit, amilyennek szeretnék; mindezzel megteremtve a várakozás izgalmát: mit is találhatnak majd reggel a kitisztított cipőcskéikben…
A hatvanas-hetvenes évek korszakában ezt a titokzatosságot az akkori társadalmi rendszer megpróbálta teljesen szertezúzni – mint ahogy minden misztikus, kereszténységhez kapcsolódó rejtélyességet – megalkotva a Télapót, orosz mintára, a Dedo Mráz szerint, aki a jó gyermek barátja, és ellátogat minden óvodába, iskolába, ajándékcsomagokat osztogatva a gyermekeknek. Ilyenkor előfordult, hogy a tanítók a gyerekek közvetítésével hozatták be a pénzt a szülőktől az ajándék-csomagra – aminek következtében a titokzatosság egyszerre megsemmisült.
A szocializmus korszakában egyszerre élt a családok hagyományaiban a titokzatos Mikulás, valamint a közösségi Télapó-ünnepség.
Napjainkra a két mesés személyiség szinte eggyé forrott, és a családokon, tanintézményeken kívül számos szervezet, sőt települések közösségei is együtt ünneplik Mikulás napját.
Nos, e közösségi ünnepléseknek természetesen vannak pozitívumai is, hiszen barátokkal, társakkal együtt örülni jó dolog.
December 6-án a közösségépítés, együttes szórakozás jegyében Komáromba is megérkezett a Mikulás, az elmúlt évhez hasonlóan, egy hatalmas kivilágított kamionnal a Klapka-térre. A kamion rakodótere lenyitható oldalával a Mikulás szobájává változott, feldíszítve regiment égősorral és lámpával. Szó, ami szó, a kamionos Mikulás nem igazán hasonlít a biblikus Szent Miklóshoz, aki éjszaka jön, és titokban adakozik; viszont hozott jókedvet és vidámságot, meg sok-sok édességet.
A Mikulást a helyi Szabadidőközpont által beszervezett óvodáskorú kis manók hívogatója csalta a főtérre, a karácsonyfára formázott, többszintes színpad előtt, ahol aktívan bekapcsolódtak az éppen elhangzó ünnepváró karácsonyi dallamokba, biztatva a Mikulást a mielőbbi érkezésre.
A nagyszakállú jóságos adakozót elkísérték társai, a Jégvarázs szereplői is, Elza, Anna, Olaf, meg a Hóember, akik a kedvelt animációs amerikai film másaiként kerültek a színre. A film egyébként bő évtizede Andersen Hókirálynő meséje alapján készült, és most is kellemes élményt szerzett a kisgyermekeknek.
A kamionos Mikulás mellett az idei évben újdonságnak számított az ünnepi fényekkel feldíszített Mikulás-busz, amely december 6-án Gadóc városrészből indult, és a reggeli utasokat – iskolába, munkába igyekvőket a város polgármestere, Keszegh Béla csokoládéval fogadta. Ez minden estre egy igazi, kellemes meglepetés volt.
Természetesen minden komáromi óvoda és iskola is megtartotta a saját Mikulás-ünnepségét, így a Jókai-suli háza táján is járt a Mikulás, aki segítőivel együtt mosolyokban gazdag pillanatokat szerezett a szorgalmas és jó magaviseletű gyerekeknek.
Nos, zárszóul, a titokzatosan jótékonykodó Mikulás alakját, aki éjszaka csendesen, láthatatlanul érkezik, csakis a szülő képes megőrizni gyermeke számára, egy rövid ideig, ha akarja, ha fontosnak tartja. Egy azonban biztos: a titokzatosságot, a meseszerűt óhajtja a gyermeki lélek. Ráadásul az erkölcsi nevelés is ebben variációban érvényesül.
Buday Mária
A képek a szerző felvételei, valamint a Jókai iskola közösségi oldaláról
Forrás:korkep.sk
Tovább a cikkre »
