Iancu Laura József Attila- és Stephanus-díjas költő, író az Új Ember 2026. június 7-i számában, a Mértékadó kulturális mellékletben megjelent veresit olvashatják.
valamit mondanom kell még
a keresztről
nemegyszer láttam
láttam hogy aki rajta függ
magában beszél
s az esőcseppeket lefújja ajkáról
lestem a szemét körbesétáló hangyát
ébreszti előbb
aztán nyelvére teszi a morzsát
ha nem vagyok mellette a cinke elviszi
ne hidd hogy itt nem történik semmi
hasad a gerenda mállik a vasszög
a lábak bármikor készek járni
amikor másodszor szerettelek meg
egy feketedő fába kapaszkodtam
(mert nem játék ez és nem kísérlet)
a fölhevült erdő arcomba csapta lélegzeted
s a féltakarásban vártam
vártam hogy talán a vércsék a verebek
megsúgják rejtekhelyemet
de te nem beszéled a madárnyelvet
és nem kísérted Istened
sokáig keringtem még a fa körül
talán a villám
talán a Nap hagyta fedetlenül
egy hajnalon pólyába köti majd a tél
s a borostyán tavasszal felfalja
végzetszerűen táncolt már a szél
félni kezdtem és elindultam
ahogy a megtagadottak mennek haza
négy égtáj felé a vermelő éjszakába
Fotó: Lambert Attila
Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
