Az ellenőrizetlen beözönléssel van a baj, avagy miért nem javul a világ állapota
Az idei davosi Világgazdasági Fórummal kapcsolatosan Adrian Monck, a fórum egyik ügyvezető igazgatója és sajtófelelőse értesítette az olvasókat arról, hogy „bár a növekvő populizmusnak, protekcionalizmusnak és nacionalizmusnak egyértelműen a globalizáció elutasítását kellene jelentenie, de a davosi Világgazdasági Fórum 2019-es rendezvényére készített világméretű felmérés éppen az ellenkezőjét bizonyította”, sőt, ahogy írja, „az emberek jó dolognak tartják a globalizáció egyik legfontosabb következményét, a migrációt”.
De mi is valójában a davosi Világgazdasági Fórum? Egy Klaus Schwab nevű német származású, de svájci egyetemen tanító vállalatgazdász-professzor alapította még 1971-ben azzal a szerényen megfogalmazott céllal, hogy javítsák a világ állapotát, amit a befolyásos vezetők globális, regionális és iparági vitáin keresztül igyekeznek elérni. A rendezvényen, amely eredetileg az Európai Menedzsment Szimpózium nevet viselte, kezdetben 444 európai cégvezető vett részt, és csak később, 1987-ben kezdtek politikusokat meghívni, és nevezték át az eseményt a jobban csengő világgazdasági fórumra.
A davosi Világgazdasági Fórumot különböző oldalakról heves kritikával illették az elmúlt években. A civilizációk összecsapásáról írt elemzéseivel nemzetközi hírnévre szert tett Samuel Huntington professzor a „davosi ember” kifejezést alkalmazta a résztvevőkre, jelezve, hogy azok teljesen elvesztették minden nemzeti kötődésüket, és csupán a világ vezető nagyvállalatainak érdekeit követik.
Az indiai topmenedzserből éles globalizációkritikussá vált Anand Giridharadas egyenesen azt javasolta a davosi fórum résztvevőinek, hogy mielőtt tanácsokat adnának a többieknek, előbb nézzenek tükörbe, ugyanis a globalizáció válságáért és a populizmus erősödéséért éppen az önző globális elit a felelős. Sokan arra hívták fel a figyelmet, hogy a Davosban évente találkozó elit egy sajátos, a környező világot kizáró üvegbúra alatt él, elszakadva országaik valódi gondjaitól, a hétköznapi emberek problémáitól.
De térjünk vissza a bevándorlásra vonatkozó felmérésre! A világgazdasági fórumnak a Qualtrics amerikai közvélemény-kutató cég által a világ 29 országában több mint tízezer ember megkérdezése révén ez év januárjában készített (állítólag reprezentatív) felmérésben az egyes országok lakosságának a véleményét elemezték a migráció országaikra gyakorolt hatásairól. A kutatás eredményei szerint az összes megkérdezett 57 százaléka szerint a migráció hatása „nagyrészt kedvező”.
Sajnos azonban nem igazán világos, hogy a „nagyrészt kedvező” kifejezés pontosan mit jelent, illetve hogy milyen egyéb választási lehetőségek voltak még adottak a kutatásban, vagy hogy mit értettek „migráció” alatt. Egyébként a bevándorlást erősen elutasító Japán esetében a válaszadók csak 45 százaléka felelte azt, hogy a migráció országának „nagyrészt kedvező”, ami főként azért érdekes, mert ennél jóval alacsonyabb érték, vagyis a bevándorlás erősebb elutasítása adódott Olaszország és Franciaország esetében, vagyis azon országoknál, ahova az elmúlt évtizedekben jelentős számú (elsősorban közel-keleti vagy afrikai) bevándorló érkezett.
Tehát azok az országok, amelyeknek személyes tapasztalataik voltak a bevándorlókról (mint például Olaszország vagy Franciaország), elutasítóbbak voltak, mint azon országok (mint például Japán) lakosai, akik csak hírből ismerték a bevándorlást. Sajnos Magyarország, Szlovákia és Szlovénia nem szerepelt a vizsgálatban, viszont Lengyelországban szintén elég magasnak látszik a bevándorlás elutasítása, ugyanis csupán a lakosság 33 százaléka mondta azt, hogy a bevándorlás „nagyrészt kedvező”.
Érdekes, hogy Szaúd-Arábia esetében a bevándorlást elfogadók aránya állítólag meglehetősen magas, egész pontosan 79 százalék, ami ismét csak a kutatás módszertani, illetve értelmezési problémáira mutat rá. Szaúd-Arábiában ugyanis közismert módon nagyon jelentős mértékű, egyes becslések szerint a lakosság harminc százalékát is eléri a nem szaúd-arábiai vendégmunkások aránya, akik nagyrészt muzulmán országokból érkeztek az országba. Jelenleg ezen vendégmunkások végzik a piszkosabb, kisebb presztízsű munkák zömét, míg a helyiek a nagyon nagyvonalú jóléti juttatásokat és egyéb, főként az olajbevételekből finanszírozott kedvezményeket élvezik. Az országban nagyon nehéz külföldieknek állampolgárságot szerezni, keresztényeknek pedig gyakorlatilag lehetetlen.
Szaúd-Arábia keményen fellép az illegális bevándorlók ellen. Így például a nyugati emberi jogi aktivisták és a szintén nyugati nem kormányzati szervezetek határozott, de teljesen eredménytelen tiltakozását váltotta ki, amikor 2013 novemberében tízezrével szedték össze és deportálták eredeti hazájukba az etiópiai bevándorlók tömegeit, sőt azóta is folyik az etióp, jemeni és szomáliai, egyébként szintén muzulmán illegális bevándorlók begyűjtése és visszaszállítása hazájukba. Itt jegyzem meg, hogy a 2015-ös migránsválság idején Szaúd-Arábia gyakorlatilag nem fogadott be illegális muszlim migránsokat.
A bevándorlás csak akkor lehet jó, ha tudatosan választja ki a kormányzat, kiket enged be az országba, és ezt követően szigorúan ellenőrzik is azokat. Franciaországban már több mint tíz éve beszélnek a szándékozott és az elszenvedett bevándorlás megkülönböztetéséről, de nem igazán történt semmi azóta sem e téren, csupán a helyi lakosok és a bevándorlók közti feszültség növekedett folyamatosan, egészen a pár évvel ezelőtt kezdődő gyilkos merényletekig, amelyeket minden ellenkező, logikusnak tűnő feltevések ellenére nem a „gyilkos, fasiszta” Le Pen-követők, hanem az állítólag „szelíd, beilleszkedni akaró” bevándorlók hajtottak végre. A bevándorlás sikerességéhez fontos az is, hogy lehetőleg ne legyen túl nagy különbség a bevándorlók és a helyi lakosok értékrendszerei között. Ezért nem jó érv például Észak-Amerika a bevándorlás szempontjából.
Nem véletlen, hogy Szaúd-Arábiában szinte kizárólag csak muzulmánoknak teszik lehetővé, hogy nagyon szigorú feltételek esetén, ellenőrzött helyben lakás után állampolgárságot kapjanak, a nem muzulmánoknak pedig esélyük sincs állampolgárságot szerezni. El lehet képzelni, milyen felbuzdulást okozna, ha egy európai ország kijelentené, hogy muzulmán bevándorlókat nem enged be az országba! Végső soron tehát nem általában a bevándorlással, hanem sokkal inkább az ellenőrizetlen beözönléssel van baj. Ezt igyekeznek egyre több országban, mint például Olaszországban, Nagy-Britanniában, Magyarországon, valamint az Egyesült Államokban kézben tartani. Ha ezt megteheti Szaúd-Arábia, akkor lehetséges másutt is.
Árva László
A szerző közgazdász
Forrás:gondola.hu
Tovább a cikkre »
