Napról napra közreadjuk a napi olvasmányokhoz, illetve az adott nap szentjéhez kapcsolódó gondolatokat az Adoremus liturgikus kiadványból. Júliusban Földi István keszthelyi esperes plébános ad útravalót.
A mai igeliturgia segít újra átélni azt az evangéliumi jelenetet, amelyben Jézus hálát ad az Atyának, amiért feltárta előttünk a mennyek országának titkát, és ránk bízta annak örömhírét. Ez a küldetés minden hívőre vonatkozik, bárhol éljen is a világon. Jézus mégis „kicsinyeknek” nevez bennünket, mert tudja: a ránk bízott feladat nagyobb nálunk. Aki az evangélium értelmében kicsiny, az felismeri a korlátait, törékenységét, és Istenre bízza magát. A mennyek országa különleges módon kapcsolódik ehhez a kicsinységhez. Jézus nem véletlenül állítja párhuzamba a mustármaggal: ez ugyanis a legkisebb mag, ha az ember kézbe veszi, alig látja a tenyerében, mégis hatalmas bokorrá nő, melynek ágai között az ég madarai is menedéket találnak. A mustármagnak azonban előbb a földbe kell hullania és meg kell halnia ahhoz, hogy termést hozzon. Isten örök terve, hogy a kicsinyekre bízza országának titkait. Jézus pedig, az Atya akaratát megerősítve, maga is beáll a kicsinyek közé.
Ő az, aki megmutatja nekünk az Atya arcát, irgalmas szeretetét. Mindenkit magához hív: „Gyertek hozzám mindnyájan, akik elfáradtatok és terheket hordoztok, én felüdítelek titeket.” Jézus ma is magához hívja mindazokat, akik életük terheit cipelik: az elnyomottakat, a háború, éhezés, igazságtalanság vagy közöny sújtotta embereket. Isten országa úgy válik valósággá közöttünk, hogy ez a szeretet közössége, amely képes befogadni, gyógyítani és vigasztalni. „Vegyétek magatokra igámat” – mondja Jézus. De nem arról az embertelen igáról beszél, amelyet a farizeusok helyeztek az emberek vállára a rengeteg utasítással. Az ő igája a szeretet evangéliumának igája: sokat kíván, mégis édes, mert maga Jézus hordozza velünk.
Arra kér, hogy tanuljunk tőle: „Tanuljatok tőlem, mert szelíd vagyok és alázatos szívű.” Sokan azt hiszik, hogy szelídséggel és alázattal semmit sem lehet elérni mai világunkban, ahol a hangos törtetés és az önmegvalósító agresszivitás uralkodik. Itt ismét megtorpansz? Szelídség, alázatosság… Ezek a tulajdonságok mintha kihaltak volna a körülöttünk lévő világból, nem lehet hallani róluk. Sőt, az emberek nevetségessé tesznek, ha nem erővel lépsz fel, és elnyomnak, ha alázatos vagy! Ugye, milyen nehéz lélek szerint élni? Csak akkor tudunk így tenni, ha megtagadjuk a test ösztönös reakcióit, mert természetünk mindig lázad az igazságtalanság és a szenvedés miatt. De ha Jézus lelke szerint élünk, mindez lehetségessé válik számunkra. Ahogy Szent Pál is mondja: „ti nem test, hanem lélek szerint éltek, ha valóban Isten lelke lakik bennetek”. Krisztushoz tartozol? Igen! – mondod, hiszen megkereszteltek, voltál elsőáldozó, bérmálkoztál. De Krisztusban élsz?
Tudod-e mit jelent szelídnek, alázatosnak lenni? Ez a szelídség nem gyengeség, hanem lelki erő, amely képes odalépni a másik emberhez, a megfáradthoz, megnyugtatni a zaklatottat, és reményt adni a bizonytalanságban élőnek. Jézus veled hordozza fáradtságodat, aggodalmaidat. Merjük vállalni magunkat a korlátainkkal, elesettségünkkel együtt, mert éppen így találkozhatunk Jézussal. Ő az, aki a kicsinyek között jár, aki meghallja a fáradtak sóhaját, és aki szeretetével hordoz bennünket. Vele együtt találjuk meg a mennyek országának békéjét. Amikor gyenge vagyok, akkor vagyok erős!
Fotó: Merényi Zita
Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
