Útravaló – 2024. január 1., Szűz Mária, Isten anyja

Napról napra közreadjuk a napi olvasmányokhoz, illetve az adott nap szentjéhez kapcsolódó gondolatokat az Adoremus liturgikus kiadványból. Januárban Sánta János, a Váci Egyházmegye papja ad útravalót.

A hívő ember számára mást mond az új naptári év, mint azoknak, akik bennefelejtik magukat a világ dolgaiban. Jó, hogy számoljuk az időt, sőt, valójában az idő csak számolva létezik. Onnan tudunk az örökkévalóságról, hogy az időt tudjuk mérni. Hiszen amit mérni tudunk, az nem volt mindig. Valamikor valahogyan elindult. Ma, amikor új évet kezdünk, nyilván abban reménykedünk, hogy a dolgok kissé javulnak, és nem romlanak. Hitünk, reményünk is formálódik, és nem silányul. A tavalyi szeretetünk idén már nem lesz jó, hiszen új helyzetek, új találkozások részesei leszünk. Vannak állandó körülmények is, amelyek megmaradnak, és ez biztonságot ad.

A mai napon több mindent ünnepel Egyházunk. Ma van a béke világnapja is. Egy olyan helyzetben, amikor fizikai és lelki békénket sok minden zavarja vagy veszélyezteti, jó tudni, hogy Egyházunk azt a békét szeretné továbbvinni, amelyet Jézus meghirdetett. Korunk világa egyre inkább a szellemi tőkét hangsúlyozza, és a tudást mint erőforrást helyezi előtérbe. Fájdalom látni, hogy egyes népek, nemzetek még mindig a földbirtoklásra törekszenek. Önmagában nem a földterülettel van a baj, hanem a szemlélettel: bármi áron megszerezni, még véráldozatok árán is. Amikor e sorokat írom, két súlyos háborúról hallunk nap mint nap. Szokták mondani, hogy egy háborúban két esztelen dolog van. Az egyik az elkezdése, a másik a befejezése. És ami a kettő között van?

A béke messze több mint fegyverszünet. Nincs béke ott, ahol csend van ugyan, de egymásnak feszülnek az indulatok, vagy valaki durcásan visszavonul. Ott sincs béke, ahol valaki azt mondja a másiknak: hagyjál már békén. A kommunikáció hiánya nem béke. Vannak helyzetek, amikor viszont a túlélés érdekében átmenetileg jobb megszakítani a kommunikációt, nehogy nagyobb baj legyen. De a párbeszéd hiánya ekkor sem hoz békét. Mindegyik félnek alázatot kell gyakorolnia a normális együttélés érdekében.

Hírdetés

Újév napján Szűz Máriára mint Isten anyjára emlékezik a keresztény világ. Mária lelkében béke volt, mert tudta, kinek miért mondott igent. Csak ezzel a békével lehetett túlélni mindazokat a szörnyűségeket, amelyeket megtapasztalt. Manapság sok ember úgy gondolja, lehet szelet vetni és vígan élni bármi veszély nélkül. Viharos, zavaros körülményekből lelki békét építeni úgy, hogy nem sározza be magát. Ez azonban nem megy. Valaki szelet vet, és aztán csodálkozik, hogy vihart arat. S erre azt mondja, ő nem tehet róla, csak a körülmények áldozata volt. Rosszkor volt rossz helyen. Miféle szemlélet ez?

Azt hiszem, most, az új esztendő kezdetén nem nagy fogadalmakra van szükség, csak arra, hogy jobban mérjük fel, minek mi lesz a következménye, hogy kisebb-nagyobb döntéseink építeni fognak-e vagy rombolni. Ha engem építenek, de a környezetemet rombolják, az előbb-utóbb visszaüt. Ha csak a környezetemet építem, például mások életét élem, és a magamét nem, az is torzítja lelkivilágomat.

Kérjük Mária közbenjárását, hogy az új évnek erre a tiszta lapjára odaillő dolgokat írjunk!

Magyar Kurír


Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »