Egyre gyakrabban szerepel a hírekben a Vörös-tengeren tevékenykedő USS Carney.
Az Arleigh Burke osztály tagjait jelenleg a világ legmodernebb hadihajóiként tartják számon. A tervezett hetvenötből eddig több mint hatvan darab készült el. Ha minden jól megy, 2060-ig biztos szolgálatban maradnak. Az egység valójában egy úszó erődítmény, így mindenképpen érdemes a figyelemre.
Nem sebezhetetlen, de mégis piszok erős és jól bírja a gyűrődést – egy mondatban és tömören talán így lehetne a legjobban jellemezni és összegezni az Egyesült Államok Arleigh Burke osztályú hajóinak a tulajdonságait. Mivel az egység egyik tagja, a USS Carney egyre gyakrabban szerepel Vörös-tenger tájáról érkező hírekben, talán nem érdektelen föltekinteni, mire képes egy-egy efféle úszó erődítmény.
Az Arleigh Burke osztály az Amerikai Haditengerészet (US Navy) egyik legkorszerűbb, irányított rakétákkal felszerelt egysége. E hajókból a legutóbbi hírek szerint hetvenöt darabot terveznek gyártani, s eleddig több mint hatvanat bocsátottak belőlük a vízre. A DDG előtagból a DD a destroyer, azaz romboló míg a G a guide, azaz „irányított”, manőverező robotrepülőgépek bevetésére alkalmas kivitelre utal. Magát az osztályt Arleigh Burke tengernagyról kapta a nevét, aki a második világháború egyik leghíresebb amerikai tengerésztisztje volt. Érdekesség, hogy a veterán katonának még megadatott, hogy 1991-ben jelen legyen a róla elnevezett acélbordájú szolgálatba állításánál.
Természetesen a ma a világtengerek habjait szelő hadijárművek szolgáltatásait folyamatosan modernizálták, így korunkra egészen félelmetes fegyverarzenálra tettek szert. Ennek köszönhető, hogy e rombolókat a világ legmodernebb hadihajói közé sorolják. Jelen tervek szerint egyébként a 2060-as években érik el a nyugdíjkorhatárt.
Technikai adatait tekintve egy-egy Arleigh Burke százötvenöt méter hosszú, húsz széles míg a merülése utóbbi adat fele. A vízkiszorítása (jelenleg) tízezer tonna, de ez változhat annak függvényében, hogy éppen milyen felszerelést hordoz a hátán. Legfőbb fegyverzete kilencven (modernebb kivitel esetén kilencvenhat), függőlegesen indítható rakéta. Egy hajó összeállítása (2011-es áron számolva) 1,834 milliárd dollárba került – s bár friss és teljesen szabatos információ érthető okokból nem nagyon lelhető föl, de a szakértők szerint ma olyan 2,5 milliárd körül járhat az az összeg, amit a tengerészetnek ki kell perkálnia érte.
A test meghajtásáról négy darab, egyenként huszonhétezer lóerős gázturbina gondoskodik melyek két, ötlapátos és változtatható állásszögű hajócsavart forgatnak. Maximális sebessége óránként ötvenhat kilométer – ez egy úrvezetőnek látszólag smafu, hiszen – szabály ide vagy oda – általában a lakott területen is ennyivel haladunk, de a rombolók világában eléggé jó adatnak számít. Hatótávolsága egy feltöltéssel nyolcezer-egyszáz kilométer (azaz négyezernégyszáz tengeri mérföld), de csak abban az esetben, ha takarékosan halad. Ez óránként harminchét kilométert takar.
Impozáns a rakétaarzenál, melyet a pocakjában hordoz. Van itt pár Tomahawk robotrepülőgép, Harpoon felszíni és közepes hatótávra lévő célpontok elleni légvédelmi- és a ballisztikus eszközök ellen is bevethető rakéta. De a tengeralattjárókkal is képes elbánni, ha úgy hozza a sor. A seregnyi ágyú és gépágyú, valamint torpedó csak amolyan hab a tortán – akár csak a két darab MH–60R Seahawk LAMPS III típusú helikopter.
Erősségeit még hosszan lehetne sorolni, de a kelléktárból még egy elemet mindenképpen ki kell emelni. Ez pedig korunk egyik legkorszerűbb felderítő és fegyverrendszere, az AEGIS. Ez a komplexum a célpontok időben történő észlelését, aktív követését és (jó eséllyel történő) megsemmisítését egyszerre képes végrehajtani a levegőben, a felszínen és a víz alatt. Eredendően a repülőgép-hordozókat kísérő csoportok védelmére fejlesztették ki, de időközben átesett pár ráncfelvarráson, minek „hála” képes lett a támadásra is. Alapvetően automatikusan dolgozik, s így küld adatokat fedélzeti tűzvezető lokátorok számára. Akkor sem jön zavarba, ha a hajó felé közeledő ellenséges eszköz állandóan módosítja a pályáját: ilyenkor ugyanis a hajóról kilőtt ellen-rakéta megkapja azokat az információkat melyek a leküzdéshez szükségesek. Ugyancsak együtt tud működni a környezetében lévő rombolókkal, így még nagyobb tűzerőt képesek kifejteni.
Bár párszor már érte őket támadás, eddig „csak” az USS Cole (DDG 67) szenvedett súlyos veszteségeket. E hajó 2000. október 12-én a jemeni Áden kikötőjében horgonyzott, amikor öngyilkos merénylők egy robbanóanyaggal megrakott csónakot vezettek az oldalának. A detonációban tizenhét matróz hunyt el és harminckilenc szenvedett kisebb-nagyobb sérülést. Az USS Cole oldalán egy tizenkét méteres lék keletkezett. A károkat a következő évre kijavították, így a romboló azóta is szolgálatban van.
Forrás:flagmagazin.hu
Tovább a cikkre »
