Izrael 40 000 afrikait akar harmadik országokba deportálni. Sokan, akik már korábban elhagyták az országot, menekülésük során megtapasztalt rémtörténetekről számoltak be.
Egy 30 menedékkérőből álló csoportot zsúfoltak fel Toyota terepjárók hátsó platójára, hogy azokon utazzanak keresztül a Szaharán. Az utasok több ezer dollárt fizetettek az embercsempészeknek, hogy Szudánból Európába juttassák őket, azonban a csempészek félrevezették őket – így az út, néhányuk számára halálos kimenetelű vált.
Mivel a menekültek víz nélkül voltak kénytelenek utazni a rettenetes, fojtogató hőségben, így már az út alatt sokan meghaltak, amit barátaik rémülten néztek végig, azonban ezzel, a csoporthoz tartozó egyik eritreai férfi, Kiflom szerint, egyik sofőr sem foglalkozott.
„Miért érdekelne? Isten akaratából te is meg fogsz halni. „ Mondta az egyik sofőr Kiflomnak.
De több ezren a főként szudániak és eritreaiak közül, akik 2014 és 2016 között távoztak, a szívélyes fogadtatás ellenkezőjét tapasztalták a célországokban, és a részükre előre megígért támogatás is elmaradt, ezért sokan közülük Európát választották célként, mint egyetlen lehetőségüket egy jobb életre, azonban ez sokak számára felért egy halálos ítélettel.
Az ilyen jellegű rémtörténetek figyelmeztetésként szolgálnak a mintegy 40 000 Izraelben maradt afrikai migráns és menedékkérő számára, hogy még mindig jobb egy izraeli börtön, mint életüket veszíteni menekülés közben.
“Sok barát hagyta el Izraelt” – mondta az eritreai Sheshai . “Megpróbáltak eljutni Európába, de sokan közülük meghaltak a Szaharában vagy Líbiában, és még többen a Földközi-tengeren”.
“Mi inkább a börtönben maradunk” – mondja, bár szörnyű képet fest a bent létről: “Semmit sem tudunk csinálni, egész nap alszunk. Csak egy telefont kaptunk, amit internetezésre használunk. Fel-alá járkálunk a börtönben, hogy levezessük a feszültséget”.
Az álom egy rémálommá válik
A másik oldalról származó történetek, azoktól, akik már elhagyták Izraelt, szinte kizárólag a félrevezetésről, a be nem tartott ígéretekről és gyakran a halállal végződő rémesetekről szólnak.
Nincs menekültstátusz
A menekültstátusz megszerzésére vonatkozó ígéreteket gyakran a harmadik ország is megszegi. Dawit, egy másik „önkéntes elhagyó”, elmondta, hogy megtagadták részére, hogy az ENSZ Menekültügyi Hivatalához (UNHCR) fordulhasson.
“Elmondtuk nekik, hogy el akarunk menni az UNHCR-hez, ők erre így reagáltak:” Nem, nem, nem … Ha nem mentek át egy másik országba, akkor visszatértek a saját országotokba (a segítségünkkel)”.
Líbia maga a horror
Sokakat hosszú hónapokra túlzsúfolt raktárakba helyeztek el. A legfeljebb 1500 embert befogadni képes helyiségekben az atrocitások, nemi erőszak és rabszolgaság mindennapi jelenséggé váltak, azon túl, hogy élelem és víz nélkül tartották őket.
Akárcsak más börtönökben a menekülésért cserébe váltságdíjat kellett fizetni. Csak azok utazhattak tovább Olaszországba, akik elég pénzt fizettek az embercsempészeknek.
Az eritreai Sheshai abban reménykedik, hogy az izraeli Legfelsőbb Bíróság a kormány visszavonja tervét, hogy deportálja őket.
– mondta.
Orientalista.hu – Vivkamar, Middleeasteye
Forrás:orientalista.hu
Tovább a cikkre »
