A Csemadok alapszervezeteinek szervezésében március 12-én több megemlékezést is tartottak a Szenci járásban. Pozsony közelében szórványban él a magyar közösség, ennek ellenére sok településen szerveznek megemlékezést, több helyszínen az 1848-49-es szabadsághősök sírhelyénél vagy emlékművénél.
Március 12-én reggel a magyar szentmise után Petőcz György emlékműve előtt emlékeztek az éberhardi és környékbeli magyarok. A megemlékezésen ott voltak Petőcz György vértanú utódai is.
A szentmise után az emlékműhöz vonultak az emlékezők, a civil szervezetek képviselői. A megemlékezés Író Erzsébet előadásával kezdődött, aki Juhász Gyula Március idusára című versét szavalta. Majd Hornyák István köszöntötte az emlékezőket, kiemelve, hogy a szabadság nem olyan természetes dolog, sokan az életüket áldozták érte.
Az ünnepi beszédet Neszméri Tünde, a Csemadok elnökségi tagja, Pozsony megyei képviselő mondta, aki kitért Petőcz György 1848-49-es szabadságharcban betöltött szerepére.
Az Apponyi-kápolna árnyékban az egyenlőségről is szó esett, a Lex Apponyi kapcsán, hiszen annak volt köszönhető, hogy az írástudatlan néptömegek gyermekei számára elérhetővé vált az ingyenes oktatás.
Miután a civil szervezetek képviselői és Petőcz György leszármazottai megkoszorúzták a temetőben lévő emlékművet, közösen elénekelték nemzeti imánkat.
Félben Csenkey Vendel sírjánál szintén a szentmise után emlékeztek a helyi magyarok. Csenkey Vendel honvédként harcolt a szabadságharcban. A megemlékezés elején Pomichal Mária, a Féli Alapiskola igazgatója köszöntötte az emlékezőket, majd az alapiskola tanulói adtak műsort, amellyel Petőfi Sándor születésének kétszázadik évfordulójáról is megemlékeztek.
Görföl Jenő, a Csemadok országos titkára beszédében arra is kitért, hogy
Csenkey Vendelt, akárcsak a többi társát, a szabadságharc után ismét besorozták, császári-királyi kapitányként szerelt le. Görföl Jenő említést tett Csenkey Villám Gyuláról is, akinek édesapja szintén a féli temetőben nyugszik. Csenkey Villám Gyulát Aradon halálra ítélték, majd az ítéletet 16 évi várfogságra enyhítették, 1850-ben szabadult, számvevő volt a belügyminisztériumban a kiegyezés után.
A koszorúzás után a civil szervezetek képviselői megkoszorúzták Csenkey Vendel sírját és közösen elénekelték a Himnuszt.
Délután Hegysúron az első világháborús emlékműnél koszorúztak a helyiek, majd az ünnepség az alapiskola tornatermében folytatódott, ahol Litkey András, a Csemadok Boldogfai Alapszervezetének elnöke mondott beszédet, hangsúlyozva, hogy a szabadságért meg kellett küzdeni. Őseink szabadságszeretők voltak, sok hős áldozta életét, akik tiszteletet érdemelnek.
Az alapiskola tornatermében megtartott ünnepi megemlékezésen az alapiskolások adtak zenés irodalmi műsort, ami egyben történelmi kitekintő is volt. Kiss Katalin szavalata és zenés előadása után az emlékezők elénekelték nemzeti imánkat.
(NT/Felvidék.ma)
Forrás:felvidek.ma
Tovább a cikkre »