Ünnep Sepsiszentgyörgyön: Erőt gyűjteni az emlékezésből

Ünnep Sepsiszentgyörgyön: Erőt gyűjteni az emlékezésből

A hőseinkre való emlékezésből, példájukból kell erőt merítenünk a kitartáshoz és alázatot a hálához, hogy szülőföldünkön béke van, családjaink biztonságban vannak, és bármilyen nehéz időket is éljünk, szabadok vagyunk – hangzott el kedden délután Sepsiszentgyörgy március 15-i ünnepén, mely idén nem a díszes szónoklatokról szólt – az egyetlen, aki beszédet mondott, a város polgármestere volt – sokkal inkább a fiatalokról, zenével, tánccal, verssel ők mutathatták meg, mit jelent számukra a magyar forradalom, a szabadság.

Három év után ismét régi pompájában ünnepelhetett Sepsiszentgyörgy, újraéleszthette március 15-höz kapcsolódó hagyományait. Koszorúzással tisztelegtek a hősök előtt a város különböző helyszínein felállított emlékműveknél és újra részesei lehettünk a látványos lovas felvonulásnak, mely fúvósok felvezetésével az Állomás negyedből, az eprestetői csata emlékművétől és a Szemerja negyedből, a Váradi–Bartalis kőtömbös kopjafától vonult a főtérre, ünnepre toborozva a szájat tátani összegyűlt kicsiket és nagyokat.

A városközpontban több ezren gyűltek össze együtt ünnepelni, kokárdás gyermekek és fiatalok, a márciusi tél kegyes napsugarait élvező idősebbek várták a magyar lovassági induló dallamára bevonuló hagyományőrző huszárokat, lovasokat, kik az 1848-49-es szabadságharcban résztvevő nemzetek zászlói felvonultató cserkészeket követve lovagoltak végig a téren.

A rétyi Kováts András ifjúsági fúvószenekar játszotta Szózat dallamai után a Mikes Kelemen Líceum diákjainak műsora következett, majd az idei sepsiszentgyörgyi ünnep egyetlen szónoka, Antal Árpád polgármester lépett mikrofonhoz. Mint fogalmazott, közösségi vezetőként számára március 15-e a legfelemelőbb ünnep, „nekem ma a legszebb városunk, és ez egy olyan nap a magyarság történetében, amelyből mindig erőt és bátorságot meríthetünk küzdelmeinkhez. Ez a nap örök mementó: emlékeztet bennünket arra is, hogy milyen drágán adják a szabadságot”. Felidézte, hogy két esztendővel ezelőtt, éppen március idusán „ költözött be hozzánk is a világjárvány, akkor jelentették be az első szigorító intézkedéseket, és akkor kezdődött a rémálom, ami válogatás nélkül viselt meg mindannyiunkat: családjainkat, kollégáinkat, barátainkat, egész közösségünket”. A bezártság, a tehetetlenség, a kétségbeesett igazságkeresés sokak közé éket vert, viszállyá alakult, „egészen közelről tapasztaltuk meg, milyen törékeny a szabadságunk: az egyén és a közösség szabadsága egyaránt”. El kell ásni a csatabárdot, be kell temetni az árkokat, szorosabbá szőni társadalmunk szöveteit, meg kell gyógyítani a közösséget, mert „óriási nagy szükség van és lesz is arra, hogy egymásra számíthassunk, hogy egymásban megbízhassunk, megkapaszkodhassunk”.

Hírdetés

Felidézte, hogy pár száz kilométerrel odébb háború dúl, „amely az Ukrajnában élő nemzeti közösségek, így a kárpátaljai magyarság jelenét és jövőjét is veszélyezteti”, arra kérte a jelenlevőket: „fordítsuk ma fejünk Kelet felé, és mondjuk ki, hogy mélységesen elítéljük az orosz agressziót, mert ártatlan emberek, idősek, asszonyok, gyerekek millióinak életét oltja ki vagy sodorja veszélybe, milliókat tesz földönfutóvá. Legyünk szolidárisak szomszédainkkal, álljunk ki a kárpátaljai magyarok mellett, és erőnkhöz mérten adjunk meg minden segítséget a háború elől menekülőknek!” Az elnyomó hatalom arca nem változik, feladni azonban – a félelem, a tehetetlenség vagy a kétségbeesés dacára – ma sem lehet – mondotta, és felhívta a figyelmet arra, hogy ebből a háborúból senki sem, nyer, ezzel a háborúval mindenki veszít.

Antal Árpád kitért arra is, hogy a következő hetekben, hónapokban két fontos kihívás előtt állunk. „Tegnap elkezdődött a népszámlálás, amire tízévente egyszer kerül sor – éppen ezért az idén gyűjtött adatok egy évtizedre határozzák meg a teljes erdélyi magyar közösség helyzetét. A következő évtizedben akkora lesz a súlyunk, ahányan ma vagyunk, ahányan vállaljuk etnikai, anyanyelvi és felekezeti identitásunkat: ahányan magyarnak valljuk magunkat!”. Fontosnak nevezte az április eleji magyarországi választásokon való részvételt is, ahol meglátása szerint „az dől el, hogy folytatódik a nemzetépítés, vagy visszafordulunk az időben. Ez a választás rólunk szól, a Kárpát-medencében élő magyar emberekről szól, biztonságunkról és békénkről, összetartozásunkról, a magyar nemzet jövőjéről szól!” – hangsúlyozta.

Ahhoz, hogy gyermekeink számára biztató jövőképet mutassunk, rengeteg munkára és annál is több optimizmusra, reményre és hitre van szükségünk, mondotta a polgármester, aki szerint, „ha összefogunk, ha együtt érzünk és együtt cselekszünk, hatalmas dolgokra vagyunk képesek! Hát ezt nem szabad elfelejtenünk soha! Ez kell nekünk erőt adjon minden nap!” Emlékeznünk kell a múlt hőseire, nemzetünk számtalan kiemelkedő alakjára, akiknek bátorsága erőforrás a magyarok számára még a legkilátástalanabb helyzetekben is. Ebből az emlékezésből kell „erőt gyűjtenünk a kitartáshoz és alázatot a hálához, mert ma itthon, a mi szülőföldünkön Erdélyben, Székelyföldön, Sepsiszentgyörgyön béke van, családjaink biztonságban vannak, és bármilyen nehéz időket is éljünk: szabadok vagyunk”. „Éljen a magyar nemzet, éljen a magyar szabadság! Isten áldjon mindannyiunkat, Isten óvja nemzetünket!” – zárta beszédét Antal Árpád polgármester.

Az ünnepi szónoklatot követően ismét a fiatalok foglalták el a színpadot, a Plugor Sándor Művészeti Líceum diákjai: Sebestyén-Lázár Regina zongorán adta elő saját, Március idusán című szerzeményét, majd szintén zongorán kísérte Kiss Pétert, aki Babits Mihály: Petőfi koszorúi című versét mondta el. A Székely Mikó Kollégium tanulói énekkel ünnepeltek, a Kincskeresők Néptáncegyüttes pedig táncjátékkal, üzenet Székelyföldről címmel.

Kissé hosszúra nyúlt a szünet Orbán Viktor miniszterelnök beszédének közvetítéséig, ám a kellemes, szép időnek köszönhetően sokan mégis megvárták, közben a rétyi fúvósok zenéltek, s akit érdekelt a budapesti ünnepi műsorba is belehallgathatott, vagy megtekinthette a szabadtéri Czetz kiállítást. A rendezvény végén Dénes Katinka vártemplomi lelkész mondott imát, majd himnuszaink közös eléneklésével zárult Sepsiszentgyörgy ünnepe.


Forrás:3szek.ro
Tovább a cikkre »