Az uborka görbületéről, az akácfák kiirtásáról vagy a vágóállatok emberi jogairól szóló tanmesék lassan a feledés homályába merülnek (vagy nem), ám az Európai Unió okostojásai gondoskodnak róla, hogy eszement ötleteikkel gondolkodóba ejtsék az embert az épelméjűségükről. Egyszersmind elgondolkodjunk arról, kinek az érdekeit képviselik (gazdasági téren is) a brüsszeliták.
A legújabb agymenés arról szól, hogy betiltanák néhány mezőgazdasági termék, mint például a borok és a vörös húsok fogyasztásának a népszerűsítését. Nem kell megrémülni, nem magát a terméket, nem kell nekiállni a tokaji vagy a badacsonyi tőkék tömeges kivágásának, a szöcskeevésre sem kell átállnunk, csak a vörös hús és a bor reklámjának támogatását metszenék meg, hogy stílusosak legyünk. Az erről szóló hír nem is vetett nagy hullámokat, különben is, jött a háború, amely szinte minden hírt zárójelbe tett.
Az uborka görbületének fontossága talán már szót sem érdemel. Az akácfák likvidálásának szándéka sem, bár az kissé komolyabb téma volt, valamikor 2014 tájékán.
Brüsszelben akkoriban kiagyalták, hogy az akácot, mivel Amerikából került a kontinensre, tehát nem őshonos, feketelistára kell tenni. (Más kérdés, hogy indítékkal akár a kukoricát vagy a kávét is lehetne.) A méztermelők természetesen felháborodtak, hiszen ez sok ezer ember megélhetését sodorta veszélybe, nem szólva arról, hogy a kiváló európai táplálék helyére Kínából nyomult volna be az olcsó, ipari méretekben gyártott méz. A magyar kormány ezt végül úgy hárította el, hogy hungarikumnak minősítette az akácot. A kínai műméz pedig fokozatosan kiszorult a hazai boltok polcairól is.
Még emlékszünk rá, hogy tavaly a levendula került célkeresztbe, ami szintén nagy felháborodást váltott ki nemcsak Magyarországon, de például Franciaországban is.
Később tisztázták, hogy nincs szó a gyógynövény betiltásáról, „csak” figyelmeztetést kell feltüntetni a csomagoláson a lehetséges mellékhatásokról.
Az a bizonyos környezet
Feldman Zsolt, a magyar agrárminisztérium mezőgazdaságért és vidékfejlesztésért felelős államtitkára mindenesetre reagált a döntésre, elfogadhatatlannak minősítve azt. Nem csoda, hiszen a magyar gasztronómia részét képező termékek jókora támogatástól esnének el. Az Európai Bizottság honlapján megjelent dokumentum szerint „Brüsszel elvárja, hogy a benyújtott promóciós pályázatok hozzájáruljanak az éghajlati és környezeti követelményekhez, különös tekintettel a termelés és a fogyasztás fenntarthatóságára. (…) Eszerint bizonyos ágazatok, mint a hús és a bor, eleshetnek a promóciós támogatástól. Ez pedig ellentétes az uniós promóciós politika fő hivatalos célkitűzésével, vagyis azzal, hogy az EU valamennyi mezőgazdasági termékének versenyképességét biztosítsa” – állt az államtitkár február végén kiadott nyilatkozatában.
A tagországok nagy része tiltakozik
Ez a lépés természetesen az európai termelők és farmerek rovására történne, és még inkább megnyitná a külföldi húsok, borok előtt az uniós piacot. Vagyis amitől tiltaná az európai termelőket Brüsszel, az felpörögne Ausztráliától kezdve Argentínáig, Dél-Afrikától Kínáig. Míg az európai borászok és hústermelők önmagukat sanyargatva harcolnának a károsanyag-kibocsátás ellen, és védenék a klímát, addig az ázsiai, latin-amerikai farmerek röhögnének a markukba, és jókora ökológiai lábnyomot hagyva szállítanák az óceánon keresztül az árujukat.
Az olcsó argentin marhahús vagy a dél-afrikai, ausztráliai bor még inkább elárasztana bennünket. Aki ebben az ötletben megtalálja az európai piacok védelmének és a klímavédelem párhuzamának a logikáját, az előtt kalapot emelünk.
A javaslat ellen természetesen azonnal tiltakozott tizenkilenc tagország, hiszen az egészséges életmód és a fenntarthatóság növelésének nem az az útja, hogy korlátozzuk a vörös húsok fogyasztását, miközben kiraboljuk a tengereket. A szőlő ellenében felhozott egyik brüsszeli érv, hogy egészségesebben kellene élni. Kérdés, mit szólnának például a szervezetre sokkal károsabb égetett szeszek gyártói egy hasonló lépéshez. Vagy – ha már a logikát keressük – miért dolgozik „szakértők” hada azon, hogy visszaszoruljon az elektromos cigaretta, miközben az egészségre sokkal károsabb dohány ellen nem hangzik el hasonló érv. A cigaretta esetében elég a dobozon feltüntetett riasztó antireklám, s nem mellesleg az állandó áremelés. Ez is mutatja, mekkora bizniszek körül kavarnak a brüsszeli honatyák, lobbisták és hivatalnokok.
Jobb a külföldi?
Az európai agrárium erős üzenetet küldött a bizottság felé, hogy ez az irány rossz. Nem segíti a fenntarthatóságot, hanem az unión kívüli országokba telepíti az élelmiszer-termelést, veszélyeztetve a hazai ellátás biztonságát. Az európai mezőgazdasági termelőket amúgy is szigorú előírások sújtják, amit a kompenzációs rendszer ellensúlyoz, amely finanszírozza a többletköltségeket. Brüsszel éppen ezt a költséget szeretné csökkenteni vagy „zöld célokhoz” kötni a támogatásokat, és tovább szigorítaná a feltételeket. Az EU-n kívülről érkező élelmiszerek esetében természetesen ezek az előírások nem érvényesülnek.
A bezöldült barnaszén
Az erőltetett menetben történő zöldítés legkeserűbb tapasztalata az energiahordozók körüli káosz Európában. Közismert, hogy Németország Merkel kancellársága idején eldöntötte, leépíti az ország összes atomerőművét, miközben például Franciaország azért hadakozik, hogy az Unió ismerje el tiszta energiaforrásnak az atomenergiát. Nem mellesleg Magyarország is. Úgy tűnik, sikerrel. De mostanra már a német kormány is kijózanodott, és az sem kizárt, hogy a bezárt atomerőművek pótlására előveszi a szenet. Ez ám a stratégiai gondolkodás! Elrettentő példaként tankönyvbe, de leginkább vicclapba kívánkozik.
Az ukrán–orosz háború aztán végleg meghozta a kijózanodást. Olaf Scholz német kancellár a múlt héten azt nyilatkozta, Németország folytatja az üzleti együttműködést az energiaellátás területén Oroszországgal.
„Az Oroszországból érkező olaj- és gázszállítmányok alapvető fontosságúak az európai gazdaság számára. Másképpen nem biztosítható a fűtés, a közlekedés és az áramellátás. Sürgető feladat, hogy az EU alternatívákat találjon az orosz függőségre, de ez nem fog egyik napról a másikra megtörténni. Ezért a mi részünkről tudatos döntés, hogy folytatjuk az üzleti együttműködést az energiaellátás területén Oroszországgal.” Kérdés, mi lesz az Északi Áramlat 2 sorsa, és miért tekinti közellenségnek az EU a bort vagy a sertéshúst?
Megjelent a Magyar7 2022/11. számában.
Forrás:ma7.sk
Tovább a cikkre »
