Európa nem igazán, vagy csak lassan fogja fel, hogy az egyszerre frusztrált és a „demokrácia védőbástyájának” szerepébe magát beleélő, agresszívan és öntudatosan követelőző Ukrajna a háború után milyen biztonsági, politikai kihívás lesz a számára – fogalmaz Stier Gábor.
Geraszimov – South China Morning Post
„Ilyen szintű és intenzitású katonai műveletekkel a modern Oroszország még nem találkozott. Országunk és fegyveres erői ellen ma gyakorlatilag az egész Nyugat lép fel” – mondta Geraszimov, az orosz fegyveres erők vezérkari főnöke az Argumenti i Fakti című lapnak adott, a hírportálon hétfő éjjel megjelent interjúban. Stier Gábornak, a moszkvater.com főszerkesztőjének tett föl kérdéseket a Gondola.
– Főszerkesztő úr, Moltke porosz generális már a XIX. században rögzítette, hogy egyik haditerv sem éli túl az ellenséggel való találkozást. Erről miért nem szóltak Putyin elnöknek?
– Putyin ezzel már csak németes műveltsége és a történelem iránti érdeklődése okán is tisztában lehet. Ennek ellenére talán túlságosan ragaszkodott az eredeti elképzeléseihez, és minden áron szerette volna elkerülni a háborút. Az elmúlt közel egy év tapasztalatai alapján tudjuk, hogy miért. Mentségére szóljon, hogy a kihívás nem volt egyszerű. Előbb-utóbb meg kellett oldania az „ukrán kérdést”, ugyanakkor el kellett kerülnie Oroszország gyengülését. Máig látjuk, hogy a politikai szempontok fontosabbak a katonaiaknál, és ez sok mindent megmagyaráz. Ráadásul az is látszik, hogy az orosz hadsereg nem állt készen egy ilyen kiterjedt háborúra, és közben kellett felpörögnie, és Putyin sem igazán tűnik háborús vezetőnek. Az eredeti tervek alapvetően emellett azért dőltek meg gyorsan, mert a Kreml nem számolt azzal, hogy a Nyugat ennyire képes összefogni. Ez sem tart azonban örökké, és Moszkva most a kifárasztásra játszik gazdasági-politikai, míg a felőrlésre katonai értelemben. Megjegyezném egyébként, hogy az elmúlt közel egy év paradox módon cáfolja a Putyinról, mint vérgőzös vezetőről kialakított képet is.
– Geraszimov történelmi párhuzamot vont: az új (Ukrajnától elcsatolt) területek védelme és a támadó műveletek végrehajtása érdekében a vezérkarnak részleges mozgósítást kellett végrehajtania. Ilyen lépésre a Nagy Honvédő Háború óta nem volt példa. Sejthetjük-e, hogy ekkora kockázat a putyini agytröszt B, C, de még D tervében sem szerepelt?
– Ezzel a Kreml láthatóan nem számolt, és ezt így utólag, az elmúlt egy év tapasztalatainak a fényében nevezhetjük hibának. Putyin számára első számú szempont a társadalmi stabilitás megőrzése, ezért is gondolkodott „különleges katonai műveletben”. Ezen már túl vagyunk, és Oroszország háborús üzemmódra áll át. Tisztában van ugyanis azzal, hogy nem veszíthet még akkor sem, ha az egész nyugati világgal áll szemben. Jelenleg nem is áll vesztésre, de még a viszonylagos győzelem ára is egyre magasabb. Azonban ne feledjük el, még csak valahol a játszma közepén vagyunk, amelyben ez a háború csak egy fejezet. Igaz, Oroszország jövője szempontjából meghatározó fejezet.
Stier Gábor – Magyar Újságírók Országos Szövetsége
– Moszkvának kockázatos lett volna az is, ha nem indítja el a különleges hadműveletnek elnevezett támadást. Az egyik rizikó az volt, hogy az atlanti tengely atomhatalmat alakít ki Ukrajnából. Ennek terve ott lebeghet-e ma is a plutokraták fantáziájában?
– Egyetértek, Ukrajna, pontosabban rajta keresztül a Nyugat katonai értelmű nyomulása, az orosz érdekek látványos figyelmen kívül hagyása egyre fenyegetőbb volt Moszkva számára. Putyin óvatosságát ismerve, máig halogatta volna a döntő ütközetet, ha nem érzi e veszély vészes fokozódását. Ami pedig Ukrajna atomhatalmi álmait illeti, Volodimir Zelenszkij a háború kitörése előtti napokban a müncheni biztonságpolitikai fórumon – mint azóta tudjuk, Joe Biden intése ellenére – meg is lebegtette, hogy Kijev kilép a Budapesti Memorandumból. Ukrajna több jelből ítélve nem állhatott messze attól, hogy visszalépjen az atomhatalmak sorába. Az elmúlt közel egy év tapasztalatai azonban óvatosságra inthetik a Nyugatot, hiszen Washingtonban is látják, hogy Kijev képes akár a háború Amerika számára is kellemetlen eszkalálására, és ebben partnerekre talál a lengyelekben és a baltiakban. Ezért aztán a Fehér Ház mintha óvatosabb lenne Kijev atomhatalmi álmaival. Úgy látom, Európa nem igazán, vagy csak lassan fogja fel, hogy az egyszerre frusztrált és a „demokrácia védőbástyájának” szerepébe magát beleélő, agresszívan és öntudatosan követelőző Ukrajna a háború után milyen biztonsági, politikai kihívás lesz a számára. Ukrajna túlzott megerősödése tehát nem lehet már nyugati érdek sem.
Molnár Pál
Forrás:gondola.hu
Tovább a cikkre »
