A mai napon Robert Fico szlovák kormányfő fogadta hivatalában Gubík Lászlót, a Magyar Szövetség elnökét, valamint a magyar párt alelnökét, Őry Pétert. Érdekes, már-már bizarr felállás volt: jogfosztó és jogfosztott ül kedélyesen egymás mellett, csésze tea/kávé társaságában. De ami egyeseknek ennél is meghökkentőbb lehet: a magyar párt elnöke lényegében nulla ráfordítással (mibe kerül ma Pozsonyban egy átlagos virágárusnál egy négyszemélyes liftet kitöltő virágcsokor?) kihozta Ficóból, amit hallani akartunk – de olyat is, amire nem számítottunk.
Nyelvtörvény – marad a status quo
Ami az elsőt illeti: Fico biztosította a magyar párt elnökét, hogy a nyelvtörvénynek semmi olyan módosítását nem fogja megengedni, mely a nemzeti közösségek nyelvhasználati jogait szigorítaná.
Voltak dolgok…
Másodszor – és ehhez már a világ alapjainak megrendülése szükségeltetett:
Fico a találkozón elismerte, hogy történtek dolgok magyar-szlovák viszonylatban korábbi kormányzásai alatt, melyekre nem büszke.
„Az állampolgársági ügy függvényében megvolt ennek a mondatnak a maga bája. Innét folytatjuk” – reagált erre Gubík László. A tárgyalási alap mindenesetre megvan.
A bónusz pedig: az, hogy Robert Fico az első a szlovákiai pártelnökök közül, aki gratulált a Magyar Szövetség új elnökségének. Ezt érdemes annak a bohóckodásnak a tükrében is nyugtázni, amit a köztársaságielnök-választás második fordulójának eredményváróján láthatott a nagyérdemű.
Nem vagyunk a kormánypártotok, de „a magyar kádéhá” se!
A lényeg azonban nem ez, hanem ami meghatározhatja a két fél (és általuk a kormány, valamint a magyar közösség) viszonyát: Gubík László pártelnök ugyanis világossá tette, hogy
a Magyar Szövetség nem kormánypárt, de nem is ellenzéki.
Ez – tekintve az ellenzéki kínálatot, mondjuk nem tekinthető éppen túlvállalásnak, de azoknak esetleg okozhat némi újabb idegrángást, akik Szijjártó Péter magyar külügyminiszter „benzinkútjának” hallucinálták a magyar párt székházát…
A lényeg egyébként itt olvasható: „Az itteni magyarok jogainak és jólétének kiterjesztése számunkra az első, emellett elkötelezett hívei vagyunk a magyar–szlovák békés együttélésnek, és kifejezetten támogatjuk a két kormány eredményes együttműködését, ami elemi érdeke a felvidéki magyarságnak is.”
Nagyon hosszú még az út, de elindultunk felfelé!
– üzente a magyar párt elnöke. Zéró virágcsokor, zéró sikerpropaganda – 100% pragmatizmus (ráadásul bézs zakó nélkül!). Ezt műveli már korok óta a magyar miniszterelnök, ehhez zárkózott fel a szlovák is, s végre a langyos semmiből mintha tényleg elindult volna felfelé valami a felvidéki magyar vonalon is. Ami biztos: onnan lehet megtudni, hogy jó az irány, hogy minél keservesebben sikoltozik a liberálobjektív sajtó, minél hangosabban kiáltanak „árulást” a harmincezüstös oknyomozók és az ügynökdinasztiák is lassan kifogynak az ötletekből, ideje lesz előbújni az árnyékból…
Szűcs Dániel/Felvidék.ma
Forrás:felvidek.ma
Tovább a cikkre »
