A holoiparosok már jó régen rájöttek, hogy a leghatékonyabban filmek segítségével lehet beleégetni a holokauszt alapdogmáit a gyanútlan emberek fejébe. Aligha csodálhatjuk tehát, hogy a Saul fia után újabb holofilm készül: az ismert „holokauszt-túlélő” pszichiáternek, Viktor Franklnek a koncentrációs táborokban – többek között Auschwitzban – raboskodók alapos megfigyelésén alapuló könyvét kívánja filmre vinni Adam Gibgot. A főszerepet Robert Downey Jr. játssza majd. Csakhogy a film hatalmas öngól lehet.
 Robert Downey Jr. |
Viktor Frankl ismert pszichiáter és neurológus volt, akit Auschwitzba és más koncentrációs táborokba is elhurcoltak a gaz nácik. Saját bevallása szerint lelki tanácsokkal látta el fogolytársait, melyek lényege az volt, hogy „szenvedéseik értelmét” megtalálva élhetik túl a megpróbáltatásokat. Frankl alaposan megfigyelte a többi rabot, és arra jött rá, hogy azoknak van a legtöbb esélyük az életben maradásra, akik másoknak segítséget nyújtanak úgy szóban, mint tettekkel, és akár utolsó darab kenyerüket is megosztják fogolytársaikkal.
A holovallás főpapjai jól láthatóan irányvonalat váltottak: érzékelve a többek közt az állandó erőszakos holokausztozás nyomán is erősödő ellenérzéseket, most igyekeznek a hangsúlyt a zsidók kivételes „jóságára” és a „megbocsátásra” helyezni. Ahogyan a Saul fia című filmben sem a „felfoghatatlan gonoszságú nácik” állnak a történet középpontjában, úgy a Viktor Franklról tervezett film is a jelek szerint a zsidók kivételes „jóságára” fókuszál. (Persze az irányvonal változásáról nem ártana a Wiesenthal Központ nácivadászait, valamint esetleg Izrael Állam vezetőit is tájékoztatni.) És még mondja valaki, hogy újabban nem igyekeznek összehangolni a holokausztpropagandát!
 Viktor Frankl |
Az 1905-ben született Viktor Frankl legismertebb könyve a koncentrációs táborokból történő szabadulása után írt …trotzdem Ja zum Leben sagen: Ein Psychologe erlebt das Konzentrationslager (Mégis mondj igent az életre), melynek Man’Search for Meaning (1959) című átdolgozott változata képezi majd a tervezett film alapját. (A könyv magyarul Az ember az értelemre irányuló kérdéssel szemben címmel jelent meg, bűnös módon csak 1997-ben.) Viktor Frankl a logoterápia és az egzisztenciaanalízis módszerének kidolgozója, és a pszichoterápia „harmadik bécsi iskolájának” megalapítója. (Az első két „bécsi iskola” Sigmund Freud és Alfred Adler nevéhez kötődik, Frankl mindkettőjükkel személyes kapcsolatban állt.)
És habár Viktor Frankl számos családtagja életét vesztette a holokausztban, ő maga csodálatosképpen megmenekült. Ami azonban még önmagában megmagyarázható lenne. Csakhogy Az ember az értelemre irányuló kérdéssel szemben című könyvében – mely a készülő film alapját képezi – ellentmondásos kijelentéseket tesz. Az egyik helyen például azt írja, hogy a zsidók tudták, mi vár rájuk Auschwitzban, másutt pedig azt, hogy fogalmuk sem volt, milyen sorsot szánnak nekik. Meglehetősen valószínűtlenül hangzik továbbá, hogy állítása szerint őt a megérkezése után gázhalálra ítéltek bal oldali oszlopába állították, azonban „Mengele háta mögött” észrevétlenül átsiklott a jobb oldalon állók közé, és így sikerült életben maradnia. Ennyire figyelmetlenek lettek volna az „ipari méretű népirtást” végrehajtó nácik?
Frankl könyvében beszámol továbbá arról, hogy önként jelentkezett orvosi szolgálatra az egyik Auschwitzból Dachauba irányított, betegekből álló transzport mellé. De ha igaz a hivatalos holotörténészek állítása, mely szerint a munkaképteleneket Auschwitzban elgázosították, akkor vajon miért vittek beteg foglyokat Auschwitzből más koncentrációs táborokba, ráadásul orvosi felügyelet mellett?
Viktor Frankl részletesen ír arról, hogy miként ápolta a tífuszban szenvedő betegeket az egyik Dachau melletti lágerben. De miért gyógyították a gaz nácik a súlyosan beteg zsidó foglyaikat, amikor állítólag minden egyes zsidót ki akartak irtani?
A könyv alapján arra gondolhatnánk, Frankl több hónapot töltött el Auschwitzban. A valóságban azonban csak három vagy négy napot tartózkodott ott. Először ugyanis a theresienstadti gettóba vitték, ahonnan Auschwitzba szállították. De nem gázosították el, hanem tovább küldték Dachauba, majd az attól nem messze fekvő Kauferingbe, illetve Türkheimbe került. Mindkét helyen a tífuszos beteg foglyok gyógyításával foglalkozhatott. Az amerikai csapatok 1945. április 27-én érkeztek meg a Dachauhoz tartozó Türkheimbe, így a neves pszichiáter visszanyerte szabadságát.
Történetének leggyengébb pontja kétségkívül néhány napos auschwitzi tartózkodása. Frankl könyvében nem tesz említést arról, hogy őt Auschwitzban regisztrálták volna. Valójában Auschwitz csak egy átmeneti állomás volt a számára, amikor is a csehországi Theresienstadtból Dachauba szállították. Timothy Pytell, a New York-i Cooper Union professzora mutatott rá arra, hogy a most készülő film nyersanyagát képező Man’s Search for Meaning elolvasása után nem gondolná az ember, hogy Frankl csupán néhány napot tartózkodott Auschwitzban. „A könyvben a szerző harminc oldalt szentel Auschwitznak. Amellett, hogy elmeséli, miként történt az érkezés (megborotválás, zuhanyzás, fertőtlenítés stb.), Frankl megfigyeléseket tesz számos fogollyal kapcsolatban, melyből arra következtethetünk, hogy legalábbis több hónapot, de semmiféleképpen sem több napot töltött el a lágerben” – írja Pytell, hozzátéve, hogy Frankl elbeszélése auschwitzi élményeivel kapcsolatban „ellentmondásosak és erősen félrevezetőek”.
Pytell kutatásai szerint Viktor Frankl 1944. október 19-én érkezhetett Auschwitzba, éspedig egy 1500 fős, Theresienstadtból érkező fogolyszállítmány részeként. 1944. október 25-én pedig a németek bejegyezték a transzport megérkezését Dachau egyik melléktáborába, Kaufering III-ba. Maga Frankl a Schuller Magazinban 1991. március-áprilisi számában megjelent interjújában megerősítette Pytell professzor állításait: “Én három vagy négy napig voltam Auschwitzban. Ott egy barakkba küldtek, majd mindnyájunkat egy bajorországi lágerbe szállítottak.”
Auschwitz történetének hivatalos krónikása, Danuta Czech 1990-ben megjelent Auschwitzi Kalendáriumában azt olvassuk, hogy Theresienstadtból 1944. október 20-án érkezett meg egy 1500 fős fogolyszállítmány Auschwitzba. Danuta Czech könyvében a következőket írja: „1500 zsidó férfi, nő és gyerek érkezik egy transzport részeként Theresienstadt gettójából Auschwitzba. A szelekció után 169 nőt az átmeneti táborrészben helyeztek el, 173 férfit pedig mint foglyot regisztráltak a lágerben. A férfiakat B-13 307-től B-13 479-ig számozták. A fenmaradó 1158 embert a III-as számú krematórium gázkamrájában megölték.”
Viktor Frankl könyvében ugyan részletesen leírja az Auschwitzba történő megérkezésének folyamatát, ugyanakkor egyetlen szóval sem említi, hogy a lágerben regisztrálták és számmal is ellátták volna. Csakhogy a hivatalos holokauszt alapdogmája (amit Danuta Czech Auschwitzi kalendáriuma is képvisel) a következő: azokat a foglyokat, akiket nem regisztráltak Auschwitzban, a gázkamrába küldték. Viktor Franklt azonban a jelek szerint nem regisztrálták Auschwitzban, ezzel szemben valószínűleg el sem gázosították, mivel egészen 1997-ig életben volt. Ebben az esetben azonban léteznie kell a rabok egy újabb kategóriájának: a nem regisztrált, és el sem gázosított, hanem Auschwitzből más lágerekbe továbbküldött zsidó foglyok kategóriájának. Rájuk eddig nem sok szót vesztegetett a hivatalos holotörténelem. De vajon hány olyan nem regisztrált auschwitzi fogoly lehet, akiket eddig az elgázosítottak közé soroltak, holott – Viktor Franklhoz hasonlóan – valójában más lágerbe szállították őket?
Perge Ottó – The Guardian – CODOH – IHR nyomán
Az eltüntetni kívánt Kuruc-cikk: Elbocsátó levelek, fizetési kimutatások, precíz adatkezelés – "unortodox" dokumentumok Auschwitzból
Forrás:kuruc.info
Tovább a cikkre »
