Ügynök volt-e a Magyar Nemzet alapító fia, Pethő Tibor? „József” titkosmunkatárs nyomában

Ügynök volt-e a Magyar Nemzet alapító fia, Pethő Tibor? „József” titkosmunkatárs nyomában

„Pethő Tiborral íratják azokat a cikkeket, amelyek szükségszerűen kívánják meg azt a nívót, a milyenre a rendszer saját nevelésű tollnokái alkalmatlanok. […] Az országot megszállva tartó és azt gyarmatként kihasználó ellenségnek a talpnyalása ez az írás. A meghunyászkodás apoteozisa. Az ellenségből baráti szövetséges, a kizsákmányolóból nagylelkű jótevő lesz ebben a cikkben. Pethő a rendszer politikai mesemondója a külföldi magyarság felé.” (Magyarság, 1973)

A Heti Válasz április végi számában nagyinterjú jelent meg Pethő Tiborral, a megszűnt Magyar Nemzet korábbi munkatársával, amelyben egy olyan kérdésről is beszélt, ami Hálózat rovatunkat is érinti. Egészen pontosan nagyapjáról, Pethő Tiborról volt szó, illetve annak állambiztonsági múltjáról, kádári karrierjéről. A lapalapító Pethő Sándor fiáról beszélünk. „Biztosan állítom, hogy nem volt ügynök, nem volt része a hálózatnak. Társadalmi kapcsolatként a külföldiekkel való tárgyalásairól szóban be kellett számolnia. […] Főszerkesztői időszakát magam is tanulmányoztam levéltári anyagok, oral history-dokumentumok alapján, elolvastam a kor lapszámait, tisztában vagyok az akkori tendenciákkal. Vezetése alatt az >ahogy lehet< szellemében igyekezett visszatérni a Pethő Sándor-i célokhoz, ami persze csak részben sikerülhetett.”

Ez is egy nézőpont.

Először is tisztázzuk a társadalmi kapcsolat fogalmát, hogy a kívülálló is átlássa, a sokszor erőszakkal beszervezett, megzsarolt, esetleg jutalommal kecsegtetett ügynökökkel szemben ezt a csoportot semmivel sem kellett a diktatúra titkos rendőrségéhez kapcsolni. Ők a test részei voltak.

Sőt, egy belügyminiszteri rendelet szerint a >társadalmi kapcsolatként történő együttműködés csak hazafias meggyőződésű, a szocializmushoz hű állampolgárokkal, az önkéntesség elve alapján alakítható ki<.” – olvashatjuk például a Hetek cikkében.

Éppen ezért nem volt szükség – elvileg – arra, hogy megbízhatónak tartott Pethőt – aki hosszú évtizedekig volt a hírszerzés által irányított MÚOSZ alelnöke és elnöke, a diktatúra országgyűlési képviselője, az Országos Béketanács alelnöke, stb. – beszervezzenek. Esetében ez teljesen feleslegesnek tűnt. Vagy mégsem? A következő jelentésekben nem „József” társadalmi kapcsolatról, hanem „József” titkosmunkatársról lesz szó. Ez már egy egészen más kategória.

Ezeket az iratokat az állambiztonság „Tükör” fedőnevű dossziéinak egyikében találtam, az első jelentés szerzője „Bakos”, azaz Szolnok Péter, a Press hírszerző rezidentúra akkori vezetője. A szigorúan titkos tiszt eredeti neve Szikla Péter volt, életrajza itt olvasható.

„Bakos” a falatozásról ezt jelentette: „Nevezettel magam is megismerkedtem. Budapesti tartózkodásuk alkalmával József elvtárssal ebédre hívattam meg őket, melyen én is résztvettem […]”.

A következő jelentés ugyanebben az évben (1970), de pár hónappal korábban készült. „Press rezidentura […] Budapest, 1970. május 11. Tárgy: >József< ügyében jelentés. >József< fn. tmt. [titkos munkatárs – MG] lapja megbizásából 1970. május 20-25. között Nyugat-Németországba utazik /a Kasseli találkozóról fog tudósitani/. 1970. junius 2-7. között az EAST – European Institut – meghivott vendégeként Angliában fog tartózkodni.

Feladatai: Nyugat-Németország:

Fontosabb kapcsolatai /lásd csatolt lista/ meglátogatása, információ szerző és tanulmányozó munka a 3. osztály [ hírszerzés az NSZK ellen – MG] és a 6. osztály [tájékoztatás, értékelés, elemzés – MG] megadott igényei szerint. Kapcsolatépités a 3. osztály feladatterve alapján. Célobjektumok tanulmányozása a 3. Osztály által megadott szempontok szerint.

Anglia:

A célobjektumként kezelt E. E. I. [az említett „EAST – European Institut” – MG] felderitése a 2 [külföldi elhárítás – MG], 6, 7, [hírszerzés és bomlasztás az emigráns szervezetekben – MG] osztály igényei szerint. Információszerző munka a 6. Osztály igényei alapján.

Javaslom a megjelölt osztályok vezetőinek tájékoztatását, operativ és információs igányeik begyűjtését, s annak 18-ig hozzám történő eljuttatását.

Kérem a javaslat elsődleges bemutatását Főcsoportfőnökhelyettes elvtársnak – engedélyeztetés céljából. Bakos.”

Világosan meghatározott feladatok, több osztály felsorolása, költségtérítés – „Bakos” javaslata mindent tartalmazott. „József” utazása ügyében „Komlósi” válaszolt „Bakosnak”.

„Bakos elvtársnak […] Budapest, 1970. május 18. Tárgy: JÓZSEF NSZK utazása […] JÓZSEF kiutazásáról küldött tájékoztatására válaszolva közöljük, hogy JÓZSEF NSZK utján végzendő operativ feladataira vonatkozó elképzeléseikkel, javaslataikkal egyetértünk. Ennek alapján kérjük BAKOS Elvtársat, hogy JÓZSEF-et a vonalunkat érdeklő személyekre vonatkozóan az alábbi feladatokkal bizzák meg: JÓZSEF az NSZK-ban keressen kapcsolatot, találkozási lehetőséget Rüdigen von Wechmar-ral a kormány helyettes szóvivőjével, aki beosztásánál fogva értékes információs forrás lehet, és kedvező kapcsolat kialakulása esetén nagy segitséget nyujthat JOZSEF-nek, hogy Brandt környezetét megismerje. [Willy Brandt 1969 és 1974 között az NSZK kancellárja volt. A szociáldemokrata politikus azután bukott meg, hogy egyik személyes titkáráról, Günter Guillaume-ről kiderült, hogy a Stasinak dolgozott – MG] Rüdigen-nel való találkozását használja fel JÓZSEF arra, hogy a Központ vonatkozó hirigényének megfelelően – amely BAKOS Elvtársék előtt ismert információkat szerezzen.

R. Agstein-t a Spiegel főszerkesztőjét és Heinz Tiede-t a Spiegel szerkesztőjét mint elsődleges hirforrásokat megfelelő óvatossággal használja fel JÓZSEF arra, hogy tőlük a Spiegel-lel kapcsolatos feldolgozási szempontjainknak megfelelelő információt szerezzen.

[Ha belegondolunk, az azon a nyáron a KGB alá tartozó Nemzetközi Újságíró Szervezet balatonszéplaki üdülőjébe érkező Zacharias éppen ilyen lehetett  – MG].

Kérjük BAKOS elvtársat, hogy József hazautazását követően a beszámolásáról készült jelentést vonalunknak küldje meg. KOMLÓSI”

Tollal – kritikaként – ezt írták az iratra: „Nagyon általános válasz, mely nélkülözi a konkrét pontokat. – J. rendkívül széles kapcsolati körrel rendelkezik, melyet jobban ki kellene használni.”

„József” elvégezte a feladatait, a BM tisztjével Kasselben találkoztak, ahol egy vacsora keretében elmondta, amit megtudott (ezt is rövidítem, mert nagyon hosszú). „Press rezidentura […] Tárgy: Nyugatnémet információk.

1./ Az NSZK két javaslatkomplexummal utazik Rómába az atlanti külügyminiszterek kezdődő értekezletére. Az első javaslatkomplexum az Európai Biztonsági Konferenciával kapcsolatos. Általában rugalmasabb megközelitést fognak javasolni a többi tagországnak. […] Ezek szerint további három téma szerepeljen a napirenden. A következők: a./Európai leszerelés kérdése. b./A kulturális kapcsolatok kérdése. c./ Atommentes övezetek létrehozása Közép-Európában. […]”

„Egon Bahr tárgyalása” kapcsán a következőket jegyezték meg: „Bahr moszkvai tárgyalás alapvetően két kérdéskomplexumot érintettek: a./ bilaterális kapcsolatok a Szovjetunió és Nyugat-Németország között. b./ a harmadik, negyedik és további országokat érintő mondhatni multilateriális problémák. […]”. Az említett Bahr 1969-től 1972-ig Brandt kancellári hivatalának főtitkára volt, 1970 elején őt küldték Moszkvába tárgyalni.

Az állambiztonsági irat folytatásában pontról-pontra (idő, forrás, észrevételek) felsorolták a „József” jelentéséből származó információ részleteit.

„2./ Idő: 1970. május 21-25, azaz a kasseli találkozó napjaiban. 3./ Források: Az információk döntőt többségét Wechmar, a nyugat-német helyettes kancellári szóvivő /aki részt vett a kabinett ülésein/ mondta el. […] néhány esetben David Binder a New York Times bonni tudósitója […] 4./ Az információ átvételének helye: Nyugat-Németországban, Kasselban, baráti, négyszemközti vacsora során. [Azaz itt találkozott a BM embere „Józseffel”] 5. /Észrevételek: […] az információk rendkivül jelentősek, annál is inkább, hiszen egy rendkivül kompetens személytől származnak. […] Itt kivánom megjegyezni, hogy Wechmar és munkatársunk között megállapodás történt miszerint munkatársunk két hét múlva visszatér, ill. három hét múlva visszatér Nyugat-Németországba, s Wechmar megigérte, hogy addigra találkozásokat készit elő a következő személyekkel: mindenekelőtt Egon Bahr-val, akit kapcsolatunk ismer, és Moszkvából jött haza. Továbbá Echmke belnémet miniszterrel. Wischnevszky-vel az SZDP pártvezetőjével, Scheel külügyminiszterrel. Barzel CDU vezetőjével. Dahlenforf-val és Wehner-vel a SPD-től és természetesen a saját személyében is igérte, hogy többszöri találkozásokra és vitatkozásokra lesz lehetőség.”

Ebből is látszik, hogy a később is felbukkanó Rüdiger von Wechmar ígéretes kapcsolata volt „Józsefnek”, akiről ugyanebben a jelentésben megjegyezték: „kapcsolatunk jelezte azon igényét, hogy Angliába történő elutazása előtt [az első jelentésben említett angliai út – MG]

Közölte pontositott utitervét, e szerint junius 1-jén utazik Angliába, ahol 14-ig fog tartózkodni, majd 15-én néhány napra Párizsba, ezt követően huzamosabb időre Münchenbe és Bonnba utazik. Onnan kb. 20-a körül illetve a hónap végén tér vissza Budapestre.

Ekkor tudná elkésziteni konkrét jelentését.

Utazási terve kapcsán megjegyezte, hogy számit az Angliával és Keleteurópai Intézettel kapcsolatos hirigényeink közlésére is. […] Kapcsolat: >József< fn. titkosmunkatárs.”

Több okból is fontos jelentés ez. Egyrészt nyilvánvaló, milyen komoly hálózati emberről van szó, másrészt itt ki is írják, hogy „titkosmunkatárs”, de a lényeg:

Az iratok azt mutatják, hogy „József” annyira otthonosan mozog a BM-ben, hogy már saját maga kér eligazítást, bemegy a központba felkészülni.

De kicsoda „József”? Az a korábbi kutatásokból – most elég Borvendég Zsuzsanna vonatkozó munkáit, de akár az én cikkemet említenem – is nyilvánvaló volt, hogy Pethő Tibort „József” fedőnevű „társadalmi kapcsolatként” említik az iratokban.

Bár az Arcanum folyóiratbázisában az elmúlt hetekben már nem lehetett elérni a Magyar Nemzet régi számait – ennek okát egyelőre csak találgathatjuk, mert a cég munkatársa konkrét választ nem adott, csak azt, hogy „próbálják megoldani a helyzetet” –, a könyvtárakban megtalálható régi számok alapján pontosan rekonstruálhatjuk a történetet. Lássuk.

1970. május 23-án „A német dialógus Kassel után” – címmel jelent meg a Magyar Nemzet cikke, a szerző, Pethő Tibor az NSZK-ból tudósította az újság olvasóit. A történelmi felütés nem maradhatott el: „A Kasseli várkastélyból irányította Hindenburg az első világháborúban vereséget szenvedett Németország hadseregének leszerelését. A második világháborúban Kassel 80 százaléka romba dőlt. Vajon Kassel valamikor jelképe lehet-e annak, hogy az 1970. május 21-i találkozó után indult meg ténylegesen a

A költői kérdés után Pethő beszámolt Brandt és Stoph tárgyalásáról, a szöveg üzenete világos, már a következő mondat is erős: „Péntek délben, amikor Brandt kancellár besántikált […] Ami a tárgyalási taktikát illeti, nem kétséges, hogy az NDK küldöttsége célratörőbben, jobban felkészült az eszmecserére […] Brandték felkészültségét korántsem lehet ilyen céltudatosnak minősíteni. Egészben véve az a benyomás támadt, hogy a bonni koncepciónak [azaz a nyugatnémet álláspontnak – MG] nincs szilárd magva, nincs olyan központi cél, amelynek elérésére csoportosítja érveit. […] Brandt tétovázásában nagy szerepe volt a nyugati hatalmaknak, elsősorban az Egyesült Államoknak. […] Hasonlóan hűvös áramlatok indultak el London és Párizs felől is.”

Pethő – és a Magyar Népköztársaság – üzenete világos, de akinek nem, annak összefoglalták: „Kassel a gyakorlat, a tények pecsétjét ütötte rá arra az igazságra Nyugat-Németországban is, hogy az

NDK egyenrangú, egyenjogú, szuverén tagja az államok nagy családjának.

És ezt a tényt szükségszerűen követnie kell a de jure elismerésnek is. A dolgok kikerülhetetlen logikája mondatja ezt.”

Pethő a május 31-i számban (a 3. oldalon) már másik feladatáról, az említett olasz NATO-csúcsról írt (címe: „Roma Locuta”), ebben az ülést, illetve a NATO-közleményét elemzi. A szövegből úgy tűnik – ez egybecseng „József” utazási tervével –, hogy még Németországban van.

A legérdekesebb viszont az a pár száz karakteres írás, amely június hatodikán jelent meg a Nemzetben. „Pethő Tibor országgyűlési képviselő, a MÚOSZ alelnöke, a Magyar Nemzet szerkesztője, a londoni Nagy-Britannia–Kelet-Európa központ rendezésében angol nyelvű előadást tartott az európai biztonsági értekezlet kérdéseiről és az ezzel kapcsolatos nemzetközi diplomáciai aktivitásról. Az előadás után Pethő Tibor számos kérdésre válaszolt.”

Hogyan is írták az első idézett jelentésben? „>József< fn. tmt. lapja megbizásából 1970. május 20-25. között Nyugat-Németországba utazik /a Kasseli találkozóról fog tudósitani/. 1970. junius 2-7. között az EAST – European Institut [Kelet-Európai Intézet] – meghivott vendégeként Angliában fog tartózkodni.”

Folytatom…

Mező Gábor – www.pestisracok.hu

Köszönettel és barátsággal!

www.flagmagazin.hu


Forrás:flagmagazin.hu
Tovább a cikkre »