Egy-két hete szóba került valahol a 888.hu, és azt mondtam akkor, hogy az indulása óta eltelt nem kevés hónap alatt sehogy sem sikerült elhinnem, hogy ez a dolog van, és tényleg ez a neve. Neki. Ez képtelenség. Minimum akkora képtelenség, mint mikor Rogán Antal propagandaminiszter azt mondja a televízióban: abszurd, hogy Habony Árpádnál felvetődik a nemzetbiztonsági átvilágítás kérdése, hiszen akkor mindenkit át kellene világítani, aki leül sörözni a miniszterelnökkel.
Ebben már tényleg semmi tragikum nincsen. Ez komédia. Minden rétegében.
Nem emlékszem pontosan, hogy amikor felbukkant az interneten ez a 888.hu, írtam-e róla bármit is – a Cink igen, tudom –, de hogy nem néztem rá az első nap óta egyszer sem, az biztos.
Ma este viszont szembejött egy izé az interneten, a Mandiner vélemény-újrahasznosító hasábjában. G. Fodor Gábor politikai gondolkodó a konzervatív újságírás leglényegét foglalta össze hirtelen. Bőbeszédűbben, mint szokta, de nem terjedelmesebben a befogadhatónál. Így: “Mindenkinek megadja, ami neki jár. A nagyságot értékeli. Az alávalót lenézi. A ribancot annak nevezi, ami. A tehetséget biztatja. Az államférfit tiszteli. A közösséghez pedig mindig úgy beszél, hogy hajrá, magyarok!”
Nem gondolnám, hogy mindenáron vitatkoznom kellene ezzel.
A negyedik mondat meg valóban eléggé rendben van. Azzal együtt is, hogy nem szokásom agresszívnak lenni. Sőt azzal együtt is, hogy a szerző aligha magára és a hasonszőrűekre gondolt.
De ha már ott voltam, szétnéztem egy-két kattintás erejéig az oldalon. Hogy, hogy nem: hamar eljutottam az Így még nem láttad Tóbiás József feleségét… című izéig. Nem kellett sok, hogy rájöjjek: azt tettem, amit a főszerkesztő akart. Hiszen az imént idézett miniesszé negyedik mondata – url-jéből is kikövetkeztethető módon: a szofisztikáltság mekkora csimborasszója! – alighanem erre a szombaton megjelent elképesztő-hátborzongató izére vonatkozott.
Mondom: ezt tényleg nem hiszem el.
Nemcsak azt, hogy ez így létezik, és hogy ez a neve. Neki. Magát GFG-t sem hiszem el. Ugye nem muszáj?
Persze simán lehet, hogy csak nem értek a konzervatív újságíráshoz. Simán lehet, hogy a konzervatív újságírás első feladata áltisis humorral kommentálni huszonöt éves aktfotókat.
Hadd ékeskedjem idegen tollakkal. Elküldtem egy barátomnak a linket. A miniesszé linkjét. Ezt írta: hányást csipeget a galamb a sarkon. A másik izét ő még nem is látta.
Forrás:mno.hu
Tovább a cikkre »