XIV. Leó pápa képviseletében Erdő Péter bíboros, prímás szeptember 6-án, szombaton Veszprémben boldoggá avatja Isten tiszteletreméltó szolgálója Bódi Mária Magdolna szüzet és vértanút. Az alábbiakban Udvardy György veszprémi érsek írását olvashatják, mely az Új Ember a boldoggá avatás Ferenc pápa halála miatt elhalasztott, áprilisi időpontjára készült tematikus számában jelent meg.
Jöjjetek hát mind, emberiség családjai, kiket megrontott a bűn, és vegyétek bűneitek bocsánatát!
Mert én vagyok megbocsájtástok, én vagyok üdvösségtek húsvétja, én vagyok az értetek levágott bárány, én vagyok váltságotok, én vagyok életetek, én vagyok feltámadástok, én vagyok világosságotok, én vagyok üdvösségetek, én vagyok királyotok. Én az ég fenségébe vezetlek titeket.
Én az örök Atyát mutatom meg nektek. Én jobbom által feltámasztlak titeket.
(Szardeszi Melitón püspök húsvéti homíliájából)
Húsvéti ünneplésünkben érteni vágyó hittel és hálás szeretettel szemléljük megváltásunk misztériumát, a Krisztus által számunkra készített szabadítást.
Hitünk központi titka a megváltás; valahogyan kitörölhetetlenül hisszük, bízunk abban, hogy mindaz, ami elmúlik, egyszer életre kel, kiteljesedik és végérvényessé válik. Az ember a teljességet akarja, és nem elégszik meg kisebbel, kevesebbel – még akkor sem, ha ideig-óráig úgy gondolja is, hogy elég, ami kevesebb –, mint Isten és az ő üdvössége.
A húsvét lényege, hogy Krisztus megváltói műve által új, méltó, örök életet kap az ember.
Az Isten által megalkotott emberi természet csodálatos megújulása valósul meg Jézus által, aki „üdvösségünk húsvétja” lett. Az Isten mindent oda akar adni, mindent meg akar gyógyítani, mindent teljessé, végérvényessé és soha el nem múlóvá akar tenni azért, mert szereti az embert, és mert önmagát akarja adni.
Ez az egész emberiség számára adott ajándék, kincs, ugyanakkor felelősség is, hogy az adott korban, melyben él, az ember milyen választ ad az őt éltetni és megszabadítani akaró Istennek, beleegyezését adja-e szabadításához, az élethez.
Az örök élet ígérete Krisztus életáldozatából születik nékünk. Életét áldozza, hogy mi éljünk.
A személyes meghívás minden korban elhangzik a különféle körülmények között élő emberek számára. A hálás, Krisztus megváltásának ajándékait elfogadó ember életében pedig megjelenik az öröm, a szabadság, az evangéliumi radikalitás, a kezdeményezőképesség és a szolgálat.
A Jézus útján járás során növekedni, tökéletesedni lehet. Ezen az élethosszig tartó úton előttünk járnak olyan példaképek, akik inspirálni, lelkesíteni tudnak minket. Bennünket, magyarokat megérint és bátorít újabb vértanú boldogjaink, Apor Vilmos, Romzsa Tódor, Meszlényi Zoltán, Bogdánffy Szilárd, Scheffler János, Salkaházi Sára, Sándor István, Brenner János hiteles tanúságtétele.
Bódi Mária Magdolna 1921. augusztus 8-án született Szigligeten. Szülei cselédek voltak. Mivel édesapja hivatalos okmányokkal nem rendelkezett, nem köthettek sem polgári, sem egyházi házasságot. Magdit és két fiútestvérét törvénytelen gyermekként anyakönyvezték. Édesapja nem részesült vallásos nevelésben, azt sem tudta, milyen felekezethez tartozik, csupán abban volt biztos, hogy megkeresztelték. Nyers természete, italozó életmódja sokszor megkeserítette a család életét. Nehéz anyagi helyzetük, cselédsorsuk, valamint a családi körülményeik miatt hétszer kellett költözködniük. Édesanyja a rendezetlen házasságuk miatt nem járult szentségekhez, azonban gyermekeit vallásosan nevelte, templomba és hittanra jártak, részesültek az Eucharisztia és a bérmálás szentségében.
Magdi Köveskálon már az elemi iskolai tanulmányai során kitűnt éles eszével, színdarabokban nyújtott szerepeivel, vallásosságával és a szegényekkel való törődésével.
Bérmálkozása után a legkisebbek szolgálata mellett kötelezte el magát, csatlakozott a Szívgárdához, mely Jézus Szentséges Szívének tisztelete által biztosította a gyermekek vallási, erkölcsi nevelését. Gyermekkorában kezdett kibontakozni és fiatalkorában teljesedett ki az a vallásos lelkület, melyben buzgón gyakorolta az isteni és a sarkalatos erényeket, valamint az irgalmasság testi és lelki cselekedeteit. Az Oltáriszentség tiszteletéhez és annak naponta történő magához vételéhez nagy ösztönzést jelentett számára egy, a Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszusra felkészítő 1938-as lelkigyakorlat. Törekedett a szolgáló szeretet megélésére, mely legfőképpen a szegények és az idősek szolgálatában nyilvánult meg.
Szerzetesi közösségbe szeretett volna lépni, hogy Jézus iránti szeretetét még mélyebben megélhesse, ám szülei rendezetlen életállapota ezt ellehetetlenítette. Egy péceli jezsuita lelkigyakorlat után azonban elhatározta, hogy teljes egészében Krisztusnak szenteli magát, ezért 1941. október 26-án, Krisztus Király vasárnapján tisztasági magánfogadalmat tett a balatonfűzfői Jézus Szíve-plébániatemplom oltára előtt.
Életét ettől kezdve a világi apostolkodásnak szentelte, melynek egyik színhelye a Nitrokémia gyár volt, ahol 1939-től dolgozott. Kezdetben sok megpróbáltatásban, megaláztatásban volt része hite miatt. Később már megbecsült munkatársa lett a gyári közösségnek, hite melletti folyamatos és következetes kiállása miatt. Tagja lett a Katolikus Dolgozó Leányok Szövetségének, csoportokat szervezett, ahol a lányoknak erkölcsi és lelki támaszt adott, vezette őket a szeretetszolgálatban.
1943-ban, ugyancsak egy péceli jezsuita lelkigyakorlat után azzal a kéréssel fordult Istenhez, hogy korán haljon meg, „de olyan halállal, mely az ifjúságra hat, hogy Krisztushoz találjon”.
Mindeközben a második világháború a távoli hírekből egyre valóságosabbá vált a front közeledtével. Amikor minden jó megrendült, s a legalapvetőbb dolgok is bizonytalanná váltak, Magdi szilárdan állt. A háború borzalmai között is bátran, felelősségteljesen, de vidáman, mosolyogva tette azt a jót, amit éppen tenni lehetett.
1945. március 23-án Magdi folytatta a beteglátogatást, ház körüli teendőket teljesített, délután pedig édesanyjával és menekültekkel az óvóhely előtt tartózkodott. Egy szovjet katona ekkor választotta ki őt, és ráparancsolt, hogy menjen be a bunkerba. Magdi mindent elfogadott, ami összeegyeztethető volt Krisztussal való jegyességével; minden mást elutasított. Éppen ezért nem engedett a megszálló katona erőszakosságának, védekezett, aki ezért több lövést adott le rá. A második lövés után Magdi felkiáltott: „Uram, Királyom! Végy magadhoz!” Ezek voltak utolsó földi szavai, amikor a vértanúságot vállalva, huszonnégy évesen életét adta Krisztusért.
Magdi életében számos negatív körülményt látunk és később ezekhez bőséggel adódó nehézséget is, amely őt mégsem a mélybe rántotta, mint sok kortársát, hanem
Gyárban dolgozó munkásként lánglelkűen tudta evangelizálni a környezetében élő embereket, apostoli lelkesedésével pedig szolgálta a szegényeket, időseket, gyerekeket.
Az élet tisztaságában, az odaadott életben előttünk jár, példát és reményt is ad, hogy ez bármelyikünk számára lehetséges. Különösképpen a fiatalok számára, hangsúlyozottan a nehéz családi körülmények között és jelen napjaink széteső bizonytalanságában élő fiataljaink számára bátorító és reményt hordozó Magdi életének üzenete.
1944. december 31-én, élete utolsó szilveszterestéjén ezt írta egy, Jézust mint magvetőt ábrázoló szentkép hátoldalára: „Édes Jézus, ígérem, hogy az elvetett mag sokszoros termést hoz.”
Magdi a vértanúság hírében halt meg. A halálát követő hetekben a boldoggá avatást megelőző és az ahhoz kapcsolódó eljárást Isten tiszteletreméltó szolgája, Mindszenty József, az akkori veszprémi püspök rendelte el, akinek szenttéavatási eljárása szintén folyamatban van.
Ezzel a hittel készülve boldoggá avatásának felemelő ünnepére, bizalommal várjuk napjainkban és a jövőben is Magdi ígéretének megvalósulását, a sokszoros termést fiataljaink, családjaink, mindannyiunk számára.
Kívánom minden kedves Olvasónak, hogy a feltámadt Üdvözítő megváltói művéből fakadó reményünk és a megújuló szeretetünk segítsen bennünket az áldott, az Isten kegyelmétől valóban teljes húsvéti ünneplésre!
Fotó: Merényi Zita (archív)
Magyar Kurír
Az írás nyomtatott változata az Új Ember 2025. április 27-i számában jelent meg.
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
