Ijesztő mértékben képesek az amerikai belpolitikai események befolyásolni Európa politikáját. Donald Trump november 5-i megválasztásával az Egyesült Államok politikája bizonyos tekintetben új irányt vett. És vele felgyorsult Európa átalakulása is. Mi több, ott ahol eddig politikai machinációkkal (pártok betiltása, médiatúlsúly) állták útját a népakaratnak, ott Elon Musk, a világ (egyik, ha nem a) leggazdagabb embere, Trump szövetségese döngeti a baloldali-liberális elefántcsonttornyokat. Jelenleg két ország kifejezetten nagy figyelmet kap: Nagy-Britannia és Németország.
Keserű német pirula
A Trump-hatás európai hullámai sodorták el a német kormány decemberben. Elég világos volt a helyzet: egy olyan kabinet, amelynek vezetői nyilvánosan szidalmazták Trumpot, mikor még elnökjelölt volt, nem szalonképesek a Washington számára Trump beiktatása után. A német kormánykoalíció ennek megfelelően összeomlott. Jelenleg az ország második második legnépszerűbb pártja a radikális jobboldali AfD. A német baloldal és sajtó vért izzad, hogy a várható befutót, a CDU-t a szocdemekkel boronálják össze, és ne CDU-AfD kormány szülessen.
Németországban óriási botrány robbant ki amiatt, hogy Elon Musk milliárdos, Trump szövetségese nyíltan az AfD-t támogatja, és kijelentette, hogy az AfD „Németország utolsó reménysugara”. Mindezt a Die Welt nevű német jobboldali lapban közölt írásában is kifejtette (magyarul itt olvasható el).
A minap pedig megérkezett a bejelentés, hogy Elon Musk Alice Weidellel, az AfD frakcióvezetőjével és kancellárjelöltjével készül közös adásra Musk X-közösségi oldalán. Weidel egyes felmérések szerint akár még Friedrich Merz CDU-s kancellárjelöltet is megszorongathatja a választáson, így Musk húzása gyakorlatban is segíti az AfD kampányát.
Németország csak a kezdet volt
Franciaországban is hasonló a helyzet. Ott Emmanuel Macron 2024-es előre menekülése bukott el. A nyár elejére kiírt előrehozott választások után törékeny, kisebbségi kormány jött létre, amely úgy is végezte, ahogy a várható volt. Most új megbízott kormány van, amely működése érdekében már a radikális szélsőjobbal, a Le Pen féle Nemzeti Tömörüléssel is hajlandó tárgyalni.
Az szinte biztos, hogy hamarosan újabb előrehozott választás lesz Franciaországban, ám az ottani törvények miatt erre nyárig nem kerülhet sor. Macron is igyekszik húzni az időt, de mozgástere minden nappal szűkül.
Ausztriában most szombaton omlottak össze a koalíciós tárgyalások, amelyek a baloldali SPÖ és a kereszténydemokrata ÖVP között zajlottak. A helyzet következménye, hogy a nemzeti-konzervatív FPÖ, amely egyébként a választást is megnyerte, kerülhet pozícióba – akár új választások jönnek, akár koalícióra lép az ÖVP-vel. A baloldal és a liberálisok visszaszorulóban vannak.
Csehországban idén lesz parlamenti választás, amelynek jelen állás szerint a befutója Andrej Babiš és az ANO lesz. Bár Babiš liberális beállítottsága, alapvetően a brüsszeli és progresszív „establishmenttel” szemben helyezkedik el. Nem mellesleg Orbán Viktor szövetségese. Megjegyezzük, a jelenlegi cseh elnök, Petr Pavel az amerikai elnökválasztás előtt azt találta mondani, hogy Trumppal még kezet sem rázna. Az ő kilátása diplomáciai feladatai ellátására szintén elég borúsak.
Romániában az elnökválasztás annulálására is azért került sor, mert a nyugatbarát liberális párt politikai manipulációja visszafelé sült el, és egy rendkívül szélsőséges egyén, Calin Georgescu nyerte meg a november végén rendezett első fordulót. A titkosszolgálatok hazugságai alapján Alkotmánybíróság által eltörölt választást tavasszal fogják megismételni, ugyanakkor az első forduló után egy héttel zajló parlamenti választáson a EU-párti erők győztek és alakítottak nemrég kormányt.
Ám ez csak hajszálon múlott, ráadásul alkotmányos kétségek merültek fel. A lényeg ugyanaz, mint a fenti esetekben: egy mainstreammel szemben álló politikus népszerűsége veszélyes tempóban nőni kezdett. Tegyük hozzá, hogy Georgescu még román mércével is rendkívül szélsőséges elemnek számít.
Lengyelország épp most nyögi
Lengyelországban 2023-ban volt parlamenti választás, így ott nagy személyi változások nem várhatók, politikai retorikai „igazodás” azonban igen. Lengyelország legfontosabb szövetségese az Egyesült Államok, az ország a teljes védelmi képességét és stratégiáját az USA-ra alapozza. Magyarul: akárki legyen az elnök Washingtonban, Varsónak jóban kell lennie vele.
A lengyel belpolitikát most az elnökválasztás borzolja, ahol a jelenlegi, brüsszelita, liberális Tusk-kormányzat, és az egykori konzervatív kormánypárt, a PiS jelöltjei állnak szemben.
Már az előválasztás is elég érdekesre sikeretett. Tusk PO (Polgári Párt) pártja két jelölt-aspiráns közül választhatott. Az egyik a népszerű, liberális varsói főpolgármester, Rafal Trzaskowsky volt, a másik pedig a jelenlegi külügyminiszter, Radoslaw Sikorski.
A tagság végül Trzaskowskyt választotta, és nem véletlenül. A döntésre csak azután kerítettek sort, hogy már ismert volt az amerikai elnökválasztás eredménye, illetve az is, hogy az eredményt az amerikai demokraták nem fogják megtámadni a bíróságon.
Trump győzelmével Sikorski vállalhatatlanná vált. A lengyel külügyér nem csak megjegyzéseket tett Trumpra korábban, de felesége, Anne Applebaum a mainstream sajtó leg Trump-ellenesebb propagandistája volt a választási kampány során. Sikorski karrierje enyhén szólva is kérdőjeles, és talán csak a lengyel elnökválasztás miatt halogatják eltávolítását. Annak első fordulója várhatóan májusban lesz.
Mindettől függetlenül gőzerővel robog a kampány, és a legabszurdabb retorikai elemek is előkerülnek. Tusk például azt írta az X-en, hogy a PiS elnökjelöltje, Nawrocki győzelme esetén „Putyinnak közösen” megsemmisíti Európát. A kijelentés két okból is nevetségesen demagót.
Az egyik, hogy a PiS-ről sok mindent el lehet mondani, de Putyinpártisággal véletlenül sem lehet vádolni. Ugyanolyan megveszekedett háborúpárti politikát folytatott, míg kormányon volt, mint a britek.
A másik ok maga a vád előzménye. Tusk azért ment neki Nawrockinak, mert részt vett azon a tüntetésen, amelyen a gazdák az ukrán gabonadömping, az uniós Green Deal klímaegyezmény, és az uniós gazdaságpolitika gazdákat szorongató gyakorlatai ellen tiltakoztak, beleértve a Mercosur-csoporttal (dél-amerikai agrárországokkal) kötött szabadkereskedelmi megállapodást is.
Persze, Tusk, aki Brüsszel meghosszabbított kezeként, brüsszeli hátszéllel került vissza a lengyel kormányfői székbe, véletlenül sem fog igazat adni a gazdáknak a fenti ügyeket illetően.
Musk nekiment a briteknek is
Nagy-Britannia helyzete azért kivételes, mert a baloldali Munkáspárt által alakított, Keir Starmer vezette kormány nyíltan beavatkozott az amerikai elnökválasztásba. A kormányhoz vagy a Munkáspárthoz kötődő aktivisták százai jelentek meg a választási kampány idején az USA-ban, hogy segítsék Kamala Harris demokrata elnökjelölt kampányát. Mivel Trump győzött, ennek a tisztességtelen húzásnak most megihatják a levét.
Elon Musk a németeknél az AfD-t támogatja, a briteknél pedig nem mást, mint Nigel Farage jobboldali-populista Reform UK nevű pártját. A párt a tavaly nyári választáson a harmadik legnépszerűbb pártként, 14 százalékos eredménnyel jutott be a brit törvényhozásba. A brit törvények miatt azonban csak az ötödik legtöbb mandátummal bír a parlamentben.
Musk nemrég a közösségi oldalán azt írta Nagy-Britannia kapcsán: „Szavazz a Reformra. Ő az egyetlen remény”. A retorika rendkívül hasonlatos ahhoz, amit Németország és az AfD esetében látunk.
Musk nem sokkal karácsony előtt személyesen is találkozott Nigel Farage-zsal Trump floridai rezidenciáján, Mar-a-Lago-ban. A téma a közös politikai víziók voltak. A találkozó után Musk egyértelműen a Reform UK támogatásának szükségességét hangsúlyozta, felmerült az anyagi támogatás lehetősége is – egyes sajtóértesülések szerint 95 millió dollárról van szó. Ezt az információt Farage és Musk is cáfolta.
A teljes képhez hozzátartozik, hogy a jelenlegi brit kormány sem volt bölcsebb, mint a megbukott német. David Lammy brit külügyminiszter még 2018-ban „neonácikkal szimpatizáló szociopatának nevezte” Trumpot. Tekintettel Trump politikai stílusára, egy ilyen külügyminiszternek nem lesz könnyű dolga Washingtonnak.
A Munkáspárt tehát aggódhat, sőt, már aggódik is. A legutóbbi felmérések ugyanis Nigel Farage pártjának fokozatos erősödését bizonyítják, miközben a Munkáspárt népszerűsége süllyed. Tegyük hozzá, ez nem az amerikai politika eredménye.
Keir Starmer kormány fájdalmas és a Munkáspárt hitelét teljesen aláásó intézkedéseket vezetett be. Választási ígéreteikkel ellentétben olyan döntéseket hoztak, amelyek leginkább a brit munkásosztályt sújtja, és támogatja a migrációt. Ennek megfelelően Starmerék pártpreferenciái m zuhanásba kezdtek. Ezt Musk könnyen lovagolja meg.
A múlt héten Musk már azt írta az X-en, hogy Nagy-Britanniának is előrehozott választásra van szüksége. A keményebb megszólalás előzménye az volt, hogy a brit gyermekvédelmi miniszter, Jess Phillips elutasította egy gyermekek elleni szexuális bűncselekmény-sorozat kivizsgálását, amely Oldham városában történt még a 2000-es években. Az elkövetők bűnszervezeti hálózatban működő pakisztáni migránsok voltak (cirka 100 fő, közülük csak 30-at tartóztattak le), az áldozatok száma közel 1500. Az üggyel kapcsolatos botrány 2014-ben pattant ki, az oldhami esetet követően további bűnszervezeti szinten működő erőszaktevő hálózatok lepleződtek egy sor más városban is, az áldozatok száma így többezerre tehető.
Sőt, Musk odáig ment, hogy felemlegette, hogy Starmer jelenlegi brit kormányfő az oldhami esetek idején a Királyi Főügyészség vezetője volt, és semmilyen lépést nem tett az elkövetők ellen. Musk Starmert bűnrészesnek nevezte, akinek távoznia és felelnie kell „Nagy-Britannia történetének legmegrázóbb tömeges bűncselekményében való bűnrészességéért”.
Mindeközben az előrehozott választást követelő választók száma emelkedik. Az új választásokért nemrég indult petíciót már több mint hárommillióan írták alá.
Körkép.sk
Nyitókép forrása: SITA/Brandon Bell/Pool via AP
Forrás:korkep.sk
Tovább a cikkre »
