Kissinger kijelentette, hogy a megválasztott elnökben megvan a lehetőség arra, hogy tekintélyes vezető legyen.
Donald Trump karácsonyi ajándék volt Amerika és Európa nemzetben gondolkodó középosztálybeli polgárai számára. Trump december 19-én megkapta az elektori kollégium szavazatainak elsöprő többségét, így már biztosra vehető, hogy ő lesz az Egyesült Államok 45. elnöke. Annak ellenére így lesz ez, hogy a Clinton klán és vazallusaik, valamint első számú mentoruk, George Soros az általa trenírozott civil szervezetekkel, amelyek valójában szimpla demokráciagyilkosok, alattomos trükkökkel elérték: a megtévesztett emberek tömegei számos elektort e-mailekkel és telefonhívásokkal fenyegetően zaklattak, azt követelték tőlük, hogy ne Trumpra szavazzanak. Továbbá csaknem ötmillió embert vettek rá, hogy írják alá azt az internetes petíciót, amelynek célja az volt, hogy megakadályozzák Trump hivatalba lépését.
Az amerikai elit és a brüsszeli vezetők egyaránt tragédiáról beszélnek. Valószínűleg mára már nyilvánvalóvá vált számukra, hogy eljött a régi rend vége, és a hatalmuknak bealkonyult. Olyan földrengésszerű változás történt az amerikai elnökválasztás eredményének köszönhetően, amelyhez hasonló kisebb viszonylatban 2010-ben hazánkban volt tapasztalható. A tengerentúli és az uniós liberális elit nem tudja ésszel felfogni, nem tudja agyilag feldolgozni, hogy a polgárok egy másik Amerikát, illetve egy másik uniót merészelnek építeni, mint amit eddig ők tákoltak össze.
A nagy kérdés csupán az, hogy ami New Yorkból vagy Brüsszelből tragédiának látszik, az hogyan fest az érintetteknek, magának a népnek, de legalább is a többségnek a szemszögéből. Ugyanis az amerikai eredmények egyszerre tükrözik az elemi erejű elitváltó hangulatot és az Obama-adminisztrációval, köztük Hillary Clinton személyével szembeni mélységes kiábrándultságot. Ugyanez az elitváltó hangulat és csalódottság tapasztalható az unió nyugati felében is, hiszen a közelmúltban lezajlott osztrák és német tartományi választások eredményei, valamint a Brexit is erről szól.
Lázadás vette kezdetét a múlt évben a nemzetben gondolkodó középosztálybeliek tudatra ébredése a brüsszeli elit lopakodó nemzeti szuverenitást csorbító lépései ellen, a balliberális vezetők álszent politikai korrektsége ellen, a másként gondolkodók megbélyegzése ellen, a menekültügy kérdésében elkövetett és borzalmas következményekkel járó politikai tévedések miatt. Ugyan Ausztriában ezt egyelőre sikerült késleltetni, de Angliában, Olaszországban és Amerikában nem tudták leverni. Hamarosan pedig választások lesznek Németországban, Hollandiában és Franciaországban, amikor is a magukrahagyottak, a kiszolgáltatottak elégedetlensége válik politikai szavazattá.
Nyugaton a korábbi évtizedekben kialakult egy status quo, amely nagyjából a nyolcvanas évek végétől jött létre, és ennek ideológiai alapvetését a balliberálisok közül szinte mindenki kőbe vésett parancsolatnak gondolta. Olyan téves feltevéseken alapult, mint hogy a demokrácia csakis liberális lehet, Oroszország pedig az örök ellenség, a nemzetközi szervezeteknek mindig igazuk van a nemzetekkel szemben, a szabadpiac fölötte áll a mindenkori államnak, a politikusokat az ideológiának kell vezérelnie a népakarat helyett, mert az emberek úgysem értik meg az ő magasztos, népboldogító gondolataikat.
Most az történik, hogy ennek a liberális szellemi elefántcsonttoronynak a sarokkövei kifordultak a helyükből, a rendíthetetlennek tűnő oszlopok megroggyantak és inognak, alig tartják már az építményt. Akiket maga alá temet majd, mint Junckeréket is, azok számára Trump veszélyes figura. Most Trump Amerikában és a protestpártok az unióban megszólították az elkeseredetteket, a kilátástalan helyzetben lévőket, azokat, akikben óriási feszültség és félelem gyűlt fel az elmúlt évek során. Azokat, akik attól rettegnek a kisvárosokban és vidéken, hogy amit látnak a tévében a nagyvárosi elit által uralt metropoliszokban – a zavargások, a terror, a drogbandák, a keresztényellenes diszkrimináció, az ellenőrizetlen illegális bevándorlók által keltett erőszak és káosz –, az mind az ő jövőjük.
Eközben a hitelességi deficittel küszködő liberális elit a legfontosabb időszerű kérdésnek azt tekinti, hogy rasszisták-e a német rendőrök, mert végre rendőri módon léptek fel szilveszterkor, használhatják-e a férfiak a női vécét vagy két összeházasodott férfi örökbe fogadhat-e egy gyereket.
Trump győzelme forradalmi jelentőségű, és túlmutat Amerika határain, a liberális diktatúra korszakának végét vetíti előre nemcsak hazájában, hanem az unióban is. Nagyot tévedtek azok, akik az európai és tengerentúli, valamint a hazai liberális média szándékos hazugságai és súlyos tévedései alapján ítélték meg Trumpot, akik valamiféle bohócnak, bunkónak és ütődött alaknak próbálták beállítani őt.
Ennek a hamis képnek a cáfolatára elég, ha csak Richard Nixon és Gerald Ford elnökök korábbi külügyminiszterének, Henry Kissingernek az amerikai CBS csatorna vasárnaponként sugárzott Face the Nation című műsorában Donald Trumpról elhangzott véleményére és értékelésére figyelünk. Kissinger kijelentette, hogy a megválasztott elnökben megvan a lehetőség arra, hogy tekintélyes vezető legyen. Arról is beszélt, hogy Trump egy olyan jelenség, amilyennel eddig még nem találkoztak a nemzetközi politika szereplői, ezért sokkoló számukra a megválasztása. A tekintélyes diplomata kifejtette: Trump egy olyan új elnök, aki azokat a lényeges kérdéseket veti fel, amelyeket a korábbi vezetők nem merték.
A szociológusok szerint az emberiség történetének értékszempontból döntő fordulópontjai azok a meglehetősen ritka események, amikor a dolgok rendjében globális összeomlás következik be, és ez vallási-szellemi megújuláshoz vezet. Ilyen eseménynek tekinthető a római köztársaság bukása és a kereszténység megjelenése, majd a Római Birodalom összeomlása és az iszlám megjelenése. A középkor alkonyán a reneszánsz és a protestantizmus lépett színre. Végül a hagyományos európai társadalmi rend felbomlásának két szakasza a felvilágosodást, majd a szocializmus előretörését hozta. A jelek pedig arra mutatnak, hogy jelen korunk is az emberiség történetének értékszempontjából döntő fordulópontként azonosítható, amikor is a globalista liberális diktatúra hanyatlása, továbbá elitválság és demokráciaválság zajlik, és szükségszerűen szellemi megújulásra vár a világ.
Petrin László
A szerző jogász
Forrás:gondola.hu
Tovább a cikkre »
