Urunk megkeresztelkedése – Gondolatok az evangéliumhoz (Lk 3,15–16.21–22)
Urunk megkeresztelkedésének ünnepén a szentmise bevezető könyörgésében mintegy vágyként, a mai hívekre vonatkoztatva cseng a felolvasott evangélium égi szózata: „Te vagy az én szeretett Fiam!” Hiszen ezen a hétvégén a bűnbánati liturgia után így imádkozik a miséző pap: „Add, hogy mindig kedved teljék bennünk, fogadott gyermekeidben!”
Az új év kezdetén elgondolkodtató mottó lehet ez minden kedves olvasó számára:
Több gyakorló katolikus esetében is előfordul olykor a „nincs bűnöm” életérzés. Még gyónás alkalmával is elhangoznak effajta kijelentések, ahol pedig elvileg a tökéletes bűnbánat felindításával kellene megjelenni. Ilyenkor a gyóntató atya leleményességén múlik, hogy eloszlassa ezt a tévhitet a „bűntelen” gyónó elméjében.
Még a bölcsesség hírében élő aggastyánok is kiejtették a kezükből a köveket a házasságtörő asszony kivégzésének küszöbén, még ők is elgondolkoztak Jézus kijelentésén: „Az vesse rá az első követ, aki közületek bűn nélkül él!” (Jn 8,7) Ha őszinték vagyunk önmagunkhoz, egyértelműen ki kell jelentenünk: voltak bűnös gondolataink, elhibázott szavaink, elrontott tetteink, és biztos volt számtalan mulasztásunk is. Sokszor és sokat vétkeztünk… Ám meggyőződésem, hogy
De vajon miben telt kedve bennem az elmúlt évben a mennyei Atyának? Bátran merjük ezt is összegezni, és adjunk hálát mindezekért! Nem csak szilveszterkor, hanem ezen ünnep kapcsán is hasznos elimádkozni a Te Deumot.
A Te Deum utolsó mondata a jövőbe mutat: „ne hagyj soha szégyent érnem!” Ha helyesen összegeztünk év végén, akkor tudjuk, miben kell erős elhatározásokat tennünk az új év kezdetén. Hiszen a cél, hogy Istennek kedves fogadott gyermekei legyünk. Olyan gyermekek, akik irtóznak a képmutatástól, olyanok, akik törekszenek arra, hogy szavaik és tetteik összhangban legyenek, olyanok, akik hitelesen élik meg a hivatásukat.
Amikor megkereszteltek bennünket, szimbolikusan ránk terítették a fehér ruhát. Akkor a keresztelő lelkipásztor így imádkozott: „Ez a hófehér ruha legyen keresztény méltóságod jele! Hozzátartozóid szava és példája pedig támogasson, hogy ezt a méltóságot megőrizd az örök életre!” Megőrizni keresztény méltóságunkat –
Olykor az a benyomás erősödik bennünk, mintha hiánycikk lenne az ilyen keresztény. Pedig jómagam is rengeteg ilyen hívőt ismerek, akik éppen azért hitelesek, mert igényes lelki életet élnek, beleértve a rendszeres szentgyónást is. Így válhatunk új emberekké, akiben az Atyának kedve telik.
Szöveg: Fekete Szabolcs Benedek
Fotó: Merényi Zita
Magyra Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
