A száz évvel ezelőtti összeomlás nem csupán az első világháború közvetlen következménye volt, de a történtekért korántsem a magyar arisztokrácia a kizárólagos felelős – állapította meg a trianoni döntéssel kapcsolatban Fodor János marosvásárhelyi történész. A Babeş–Bolyai Tudományegyetem oktatója a Krónikának adott interjúban egyebek mellett arról is beszélt, hogy a kiemelt történelmi dátumok a politikában szavazatszerző mechanizmusként működhetnek, bizonyos esetekben pedig egyesek torzító vagy éppen a logika határait súroló összeesküvés-elméletekig is elmehetnek.
– Andrásfalvy Bertalan Széchenyi-díjas néprajzkutató, az Antall-kormány kulturális minisztere szerint Trianon nem csupán az első világháború következménye, hanem egy sok évszázados elhibázott, a magyar arisztokrácia érdekeit kiszolgáló politika része. Egyetért ezzel az állítással?
– Érdekes állítás, tudomásom szerint ez egy interjúból származik, amelyben számos dologra kitér ennek kapcsán. Ami számomra szimpatikus, és szakmailag megalapozott – ahogyan a néprajzkutató is állította –, valóban: a trianoni következmények több komponensből álló, vagyis az első világháború kimenetelénél összetettebb dolgokból tevődnek össze.
Az ugye nem újdonság, hogy már közvetlenül a békeszerződés aláírása utáni vagy közbeni időszakban a korszak vezető értelmisége a maga válaszát kereste és fogalmazta meg, hogy miként következhetett be mindez. Így például az őszirózsás forradalom vezetői, mint Károlyi Mihály, Jászi Oszkár, Böhm Vilmos, nem sokkal az események után papírra vetették emlékirataikat, vagy Jászi esetében az eseményekhez vezető utat feldolgozni próbáló elemzőmunkát. Ők többségében a dualizmus utolsó évtizedeiben megmutatkozó politikai problémákat (mint a választójog, nemzetiségi kérdés, társadalmi egyenlőtlenségek) kezelni nem tudó politikai elitet tették felelőssé a történtekért.
Aztán a hasonlóképpen kortársként reagáló, viszont ellentétes politikai-ideológiai tábort képviselő emlékezők, mint Tormay Cecile, Gömbös Gyula és társaik közvetlenül a forradalmak vezetőit okolták a békeszerződés időszakában megjelenő munkáikban.
Az erdélyi reakciók is inkább az utóbbi kategóriába sorolhatóak, mint Apáthy István visszaemlékezése vagy Szabó Dezső Elsodort falu című regénye. Így tulajdonképpen a vezető elitet hibáztató bűnbakkeresés nem új keletű, sőt a történettudomány különböző szegmenseiben igencsak egzotikus összeesküvés-elméletek születtek ezzel kapcsolatosan.
Összefoglalva, és a kérdésre válaszolva, tehát
Bár izgalmas eszmetörténeti megközelítés lehetne, viszont így szerintem nem kellően megalapozott.
– Mi történt száz évvel ezelőtt? A területvesztés drámáján túl milyen hatással volt a trianoni döntés Magyarországra, a magyarokra?
– Egészen pontosan száz évvel ezelőtt, jókora késéssel, de Magyarországnak a kizárólag erre a célra kinevezett képviselete aláírta a békeszerződést. Egy pénteki napra esett június 4-e, a korabeli információk szerint délelőtt borús volt az időjárás, viszont délutánra igencsak derült napsütéses időben zajlottak az események.
A magyar delegáció autói nagyjából 16 óra 15 perckor érkeztek meg a versailles-i kastélykert hátsó fertályán elhelyezkedő Nagy-Trianon-palotához. A palota jobb oldali szárnyának nagytermében, vagyis a Cotelle terem közepén elhelyezett patkó alakú asztalnál a vendégek és meghívottak várták a delegációt. Az asztalfőnél Alexandre Millerand ült, aki rövid beszédet mondva, felszólította a magyar delegációt a kikészített békeszerződés aláírására. Az okmányt Benárd Ágoston és Drasche-Lázár Alfréd látták el kézjegyükkel magyar részről, ezt követően pedig az öt főhatalom delegátusai, majd a többi nemzet képviselői járultak az asztalkához aláírás végett. Az aktust követően ismét Millerand mondott beszédet, ezzel lezárva az ülést, s mindezzel együtt az egész ceremónia negyedóránál nem tartott többet.
Ugyanezen a napon Magyarországon, és különösen Budapesten, igencsak szomorú hangulat uralkodott. Mivel internet, rádió vagy egyéb gyorskommunikációs eszköz előtti időkben történt, ezért nem tudták pontosan a szerződés aláírásának időpontját, így a szervezett gyászszertartások és tiltakozó gyűlések délelőtt 10 órakor kezdődtek. Iskolákban és hivatalokban e célból szünetet rendeltek el, gyakorlatilag csupán az élelmiszert áruló üzletek voltak nyitva. A sajtóanyagok aznap gyászkerettel jelentek meg, szóval egészen szervezett formában igyekeztek reagálni az országban az eseményekre. Ami a békeszerződés hatását illeti, annak a területi, gazdasági vonatkozású mutatókon túlmenően is drámai következményei voltak, nem hiába egyik igencsak sarkalatos pontja az emlékezetpolitikai diskurzusnak és akár diplomáciai civakodásoknak is.
Forrás:kronikaonline.ro
Tovább a cikkre »
