„Most nem ismétlődhet meg az ördögi párhuzam.”
A Facebookon találtam ezt a Blaise Pascaltól való idézetet, aki a XVII. század derekán élt, és zseniális matematikus, fizikus, vallásfilozófus, teológus, moralista és vitatkozó volt. Gondolkodóként és moralistaként a kereszténységet védelmezte. Az idézet ugyan nem pontos, de híven tartalmazza az eredeti gondolatot:
„Ha hiszel Istenben, és nincsen Isten, nem vesztettél semmit. De ha van Isten és nem hiszel benne, mindent elvesztettél.”
Meglepően modern és aktuális gondolat.
Hogyan jön ez ide? Csak úgy, hogy ma már köztudott, hogy a TSZ-mozgalmat (Tisztelet és Szabadság) elindító Magyar Péter súlyos morális betegségben szenved, amit a szaknyelv gyűlölve szeretésnek ír le. Egyszerre követi, isteníti és önmaga elé példának állítja rajongása tárgyát, ugyanakkor egyre elszántabb gyűlölettel átkozza, fenyegeti, pusztítaná el ugyanőt. Ez a skizofrén helyzet azonban nem vezet sehová, és legkésőbb jövő tavasszal eljön az igazság pillanata, amikor a valóság könyörtelen erővel lesújt a szerencsétlenre.
Nem lehet egyszerre Istennek és a Sátánnak szolgálni. Nem lehet egyszerre hinni a szeretet erejében és a gyűlölet feljebbvalóságában. Előbb vagy utóbb választani kell, morális értelemben is.
Ami pedig ennél is fontosabb, hogy nem lehet kétszer ugyanabba a folyóba lépni. A határozottan békepárti Tisza István miniszterelnököt negyedszerre gyilkolták meg a huszadik század elején máig ismeretlen merénylők, és mivel a korábbi kísérletek bizonyítottan baloldali indíttatásúak voltak, alighanem ez is. A körülmények ismertek, Magyarország belesodródott a háborúba, és területének kétharmadával fizetett érte. És hogy a pokolnak még mélyebb bugyrába szálljon alá, tragikus történelmi kísérletként zuhant rá az első baloldali diktatúra. Most nem ismétlődhet meg, és nem is ismétlődik meg az ördögi párhuzam.
Azonban a magukat tiszásoknak nevező ádázok egyre durvább és egyre gátlástalanabbul fenyegetőző megszólalásai jelzik, hogy a gyűlölet és a szeretet túlhevülése olyan gyúelegyet hozott létre, ami bármikor képes a robbanásra. Veszélyes korban élünk, itthon is háború készülődik a lelkekben.
Az, ami most a szemünk előtt zajlik, egyre mélyebben át van itatva irracionalizmussal.
Mintha egy új vallás bontogatná szennyes szárnyait, egy olyan vallás, amelyik miközben Isten nevét harsogja, valójában a Sátánt szolgálja, őt akarja diadalra juttatni.
Jelszava: „Bilincs, bilincs, rács, rács!” Piros-fehér-zöld színű zászlókat lengetnek, büszkén harsogják a hajdan színmagyar folyó nevét, de a mellükön az önmagába forduló, végtelennek álcázott végesség jelét, a fekvő nyolcast viselik, ami ebben a kontextusban a Sátán jele, ugyanis Isten legfőbb tulajdonsága nem a végesség elől menekülő látszat, hanem a mindenségből áradó és mindent magába foglaló kegyelem. Ami olyan, mint a napfény, süt jókra és rosszakra egyaránt.
2010 óta negyedszerre rugaszkodik neki a baloldal, hogy megdöntse a szeretet és összefogás hatalmát, ami naggyá és erőssé tenné a Trianonban halálra ítélt Magyarországot. Negyedszerre kell megküzdeni ugyanazzal a reménytelen tömeggel, amelyik valami rejtélyes okból képtelen a szeretetre, az elfogadásra, az empátiára. Magyarország egy újabb történelmi próbatételt él át ezekben az évtizedekben.
A halálra ítélt nemzet előtt megnyílt a lehetőség, hogy a vesztesek köréből a győztesek közé emelkedjen. Először lélekben, aztán a gyakorlatban is. Ez a mostani választás tétje.
Bencsik András – www.demokrata.hu
Forrás:flagmagazin.hu
Tovább a cikkre »
