Trianoni diktátum: száz éve folyik a válasz- és bűnbakkeresés

Bár izgalmas eszmetörténeti megközelítés lehetne, viszont így szerintem nem kellően megalapozott.

– Mi történt száz évvel ezelőtt? A területvesztés drámáján túl milyen hatással volt a trianoni döntés Magyarországra, a magyarokra?

– Egészen pontosan száz évvel ezelőtt, jókora késéssel, de Magyarországnak a kizárólag erre a célra kinevezett képviselete aláírta a békeszerződést. Egy pénteki napra esett június 4-e, a korabeli információk szerint délelőtt borús volt az időjárás, viszont délutánra igencsak derült napsütéses időben zajlottak az események.

A magyar delegáció autói nagyjából 16 óra 15 perckor érkeztek meg a versailles-i kastélykert hátsó fertályán elhelyezkedő Nagy-Trianon-palotához. A palota jobb oldali szárnyának nagytermében, vagyis a Cotelle terem közepén elhelyezett patkó alakú asztalnál a vendégek és meghívottak várták a delegációt. Az asztalfőnél Alexandre Millerand ült, aki rövid beszédet mondva, felszólította a magyar delegációt a kikészített békeszerződés aláírására. Az okmányt Benárd Ágoston és Drasche-Lázár Alfréd látták el kézjegyükkel magyar részről, ezt követően pedig az öt főhatalom delegátusai, majd a többi nemzet képviselői járultak az asztalkához aláírás végett. Az aktust követően ismét Millerand mondott beszédet, ezzel lezárva az ülést, s mindezzel együtt az egész ceremónia negyedóránál nem tartott többet.

Ugyanezen a napon Magyarországon, és különösen Budapesten, igencsak szomorú hangulat uralkodott. Mivel internet, rádió vagy egyéb gyorskommunikációs eszköz előtti időkben történt, ezért nem tudták pontosan a szerződés aláírásának időpontját, így a szervezett gyászszertartások és tiltakozó gyűlések délelőtt 10 órakor kezdődtek. Iskolákban és hivatalokban e célból szünetet rendeltek el, gyakorlatilag csupán az élelmiszert áruló üzletek voltak nyitva. A sajtóanyagok aznap gyászkerettel jelentek meg, szóval egészen szervezett formában igyekeztek reagálni az országban az eseményekre. Ami a békeszerződés hatását illeti, annak a területi, gazdasági vonatkozású mutatókon túlmenően is drámai következményei voltak, nem hiába egyik igencsak sarkalatos pontja az emlékezetpolitikai diskurzusnak és akár diplomáciai civakodásoknak is.

– Ma, száz évvel a döntés után a politikum élvezettel használja saját érdekei szerint a Trianon-tematikát. Mennyire befolyásolja ez a magyar vagy román történészeket?

– A történészek, legalábbis ideális esetben, nem szoktak politikai kérdésekben megnyilvánulni, ugyanakkor a politikum szívesen használja főleg a kiemelt évfordulók alkalmával az éppen számára kedvező történeti narratívákat. A kiemelt dátumok megfelelő szavazatszerző mechanizmusként működhetnek, sőt bizonyos esetekben egyesek torzító vagy éppen a logika határait súroló összeesküvés-elméletekig is elmehetnek. Ezzel szemben a tények ugyan unalmas dolgoknak tűnhetnek, mégis ezekre korlátozódik a történészek elsődleges feladata: a történelmi tények források alapján történő, minél pontosabb feltárása, feldolgozása és lehetőleg népszerűsítése.

– Nemzetközi szinten mennyire érdekes történészi körökben a trianoni döntés tematikája? Van-e vita a kérdés körül?

– Természetesen aki ezzel a korszakkal foglalkozik, az általában tisztában van a feldolgozásokkal, esetleg a forrásokkal is, ugyanakkor a kollegiális segítség is működik. Vitáról nem tudok, viszont az is tény, hogy ez a kérdés elsősorban helyi vonatkozásban van kiemelve, a nemzetközi vizsgálatok inkább az összehasonlítás vagy egyéb módszer szempontjából tarthatják érdekesnek a témát annyira, hogy foglalkozzanak vele. Aki szeretne, az nemzetközi szinten is tud tájékozódni a témáról. Léteznek összefoglaló jellegű feldolgozások, tanulmányok is előfordulnak. De ez nem elegendő. Az anyanyelven való publikálás, előadások tartása nagyon fontos, de ezzel párhuzamosan jó lenne a nemzetközi mezőnybe is kilépni a kutatások új eredményeivel. Ez legalább annyira fontos, mint a román–magyar fordítások, mivel csakis így történhet valamiféle közeledés.