A héten megválasztották Donald Trumpot az Egyesült Államok 47. elnökénke. A republikánus elnök sok mindent meg fog változtatni, Európában is. Az első dominók már eldőlt: a német kormány. Trump Európa-politikája nem lesz sétagalopp, mert ő csak az USA érdekeit fogja nézni. Ám Trump nem ideológiai alapon politizál, hanem pragmatista módon. Hogy ez miért fontos? Az alábbiakban sorra vesszük azokat az ideológiákat, amelyek a progresszív, amerikai demokrata körökhöz kötődnek, és amelyeket a sajtó gyakran emleget „globális értékeknek”. Mint látni fogjuk, ezek csak az amerikai gazdasági és geopolitikai érdekek érvényesítésének ideológiai eszközei.
Orosz-ukrán háború
Az mára már teljesen világossá vált, hogy az USA eddigi (reméljük csak eddigi) elkötelezettsége az ukrajnai háború fenntartása mellett egyáltalán nem Ukrajna szuverenitásáról és területi integritásáról szólt. Oroszország meggyengítéséről is csak részben, sőt, ebben sem lehetünk biztosak.
Az ukrajnai háború folytatásának legfontosabb oka az volt, hogy az USA ezen keresztül kiválóan tudta érvényesíteni akaratát és gazdasági érdekeit Európában. Európa jórészt levált az orosz olcsó energiahordozókról, vagy kerülőutakon jóval drágábban vásárolja csak meg azokat. Az uniós versenyképesség csökkent, a tőke az Egyesült Államokba vándorol át. Az orosz energiahordozók helyét részben amerikai és jórészt az USA által ellenőrzött globális piac vette át (lásd az LNG példáját, ahol Európa a biztos orosz szállítások helyett most globálisan kénytelen versenyezni Ázsiával).
Míg a háború előtt mérhetetlenül kicsi volt az amerikai LNG európai importja, mára az Európába importált összes LNG húsz százaléka amerikai. Míg a háború előtt nem volt kérdés az orosz nukleáris fűtőelemek importja, mára még Szlovákiában is amerikai beszállító lesz – amely ráadásul orosz uránból gyártja a fűtőelemeket, lényegesen drágábban.
A háborúval az USA elérte az euró meggyengülését, amelynek ma már esélye sincs dollárhoz hasonló nemzetközi elszámoló pénzzé válni.
Az orosz-ukrán konfliktus jópár évre gátat emelt Németország és Oroszország közé. Az amerikai stratégák egyik legfontosabb célja mindig is az volt, hogy a német szofisztikált ipari képeségek ne érjenek össze az orosz olcsó és relatíve korlátlan nyersanyagforrásokkal. Küldetés teljesítve. Németország ma gazdasági válságba süllyed, elgyengült, versenyképessége hanyatlóban, és a háború befagyasztása esetén sem fog tudni új csatornákat kiépíteni Oroszország felé úgy, hogy a háború előtti állapot álljon vissza. Az Északi Áramlatot felrobbantották, nagy valószínűséggel szövetséges országot kell mögötte sejteni, vagyis nem lehet garantálni az orosz energiafolyosók biztonságát. Ukrajna pedig lőporos hordó marad, ő és Lengyelország lesz a jövőben az a gát, ami Németországot elválasztja Oroszországtól.
Csak halkan jegyezzük meg, hogy Oroszország katonailag megerősödött ebben a háborúban, és Európa ettől fogva még jobban rá lesz utalva az amerikai katonai elrettentő erőre és szövetségi védelemre.
Migráció, emberi jogok
A migráció és az emberi jogok együtt és külön-külön is fontos eszközei a progresszív erőtérnek az amerikai érdekek fenntartásához. A migráció szükségességét az európai munkaerő pótlásával magyarázták, valójában nem több az európai társadalom szétzilálásának eszközénél és szavazatimportnál.
A migrációnak hála jóval könnyebb destabilizálni egy ország biztonságát és közéletét. Meg lehet nézni, milyen indulatok szabadultak el az izraeli-arab háborútól, és a nyugat-európai hatóságok kvázi tehetetlenek – vagy épp nem is akarnak érdemben fellépni. A migrációval sokkal könnyebb utcára vinni az őshonos európaiakat is, akiknek elegük van a nem európai emberek inváziójától.
Ráadásul a migránsoka igen nagy része a globalistáknak behódoló baloldalra szavaz, ott van példának a francia szélsőbal, az Engedetlen Franciaország. A migráció miatt ma a nagy nyugati tagállamok kormányai törékenyek, gyengék, koalíciós kényszerben vannak. Az előző szlovák kormányainak példáján pedig már tapasztaltuk, milyen könnyű sakkban tartani a kormányzatot egy szűk kisebbség blokkoló tevékenységével. Nézzük meg mi a helyzet Nyugaton: Spanyolországban folyamatosan inog a baloldali kormány, Franciaországban kisebbségi kormány van, Németországban felbomlott az egyébként is évek óta tehetetlen kormánykoalíció.
A migráció fenntartását gyakran emlegetik együtt az emberi jogok tiszteletben tartásával. Ám az emberi jogoknak van egy másik olvasata is, amit sokszor például az USA legnagyobb riválisával, Kínával szemben emlegetnek.
Kína nem tartja be az emberi jogokat – mondják Szlovákiában is a liberális politikusok. A kérdés az, hogy vagy így gondolják, vagy olyan politikai térhez tartoznak, amelynek az amerikai érdekek diktálnak. Márpedig az amerikai érdek azt diktálja, hogy az európai-kínai kereskedelem (ami ma már nagyobb, mint az európai-amerikai) jelentősen csökkenjen.
Példának ott vannak a németek, akik amerikai nyomásra kénytelenek voltak két nagy kínai akvizíciót is többé-kevésbé elkaszálni, így például nem került végül kínai kézbe a hamburgi kikötő, a németek csak kisebbségi, 24,9 százalékos részt adtak el a Cosco vállalatnak. Később a sajtóba ki is szivárgott, hogy Washington gyakorolt nyomást Olaf Scholz kancellárra.
Ezért a liberális-progresszív politikusok gazdáik parancsai szerint elítélnek minden kapcsolatfelvételt Kínával, mert az sérti az amerikai érdeket. Így ha azt halljuk Juraj Krúpától (SaS), Rastislav Káčertől, Jaroslav Naďtól , a PS-től, Michal Šimečkától, Ondrej Dostáltól és a Denník N-től, hogy Robert Fico útját el kell ítélni, mert Kína ilyen vagy olyan, azt ennek kontextusában kell értelmezni. A kínai tőke ne jöjjön, még akkor sem, ha arányos nagyságú amerikai tőke nem ellensúlyozza a lehetőség elvesztését.
Gender, LMBTQ, transz
A transzgender-propaganda is egy többcélú eszköz az amerikai globális dominanciából élő globalista elit kezében. Egyrészt, fellazítja a társadalom legfontosabb szövetrétegét, a család intézményét. Másrészt, a fiatal, jövőbeli generációkat megpróbálja egy mesterségesen felhízlalt „szabadságharc” mögé felsorakoztatni, amelyet csak a megfelelő pártok képviselhetnek – természetesen azok a progresszívek, akik mögött a globalisták állnak. Nem véletlenül küzdenek azért a német és szlovák progresszívek is, hogy a választói korhatárt vigyék le 18 évről 16 évre. Ezért látni annyi felmérést a választások alkalmával arról, hogyan szavaznának a középiskolások.
Az állítólagos LMBTQ-jogok piedesztálra emelésével az ifjabb generációk társadalmi energiáit el lehet terelni a valós társadalmi kihívások megoldásáról. Családalapítás vagy nemzetépítés helyett egy szűk kisebbség jogainak védelmére nevelik őket. A hazaszeretet szitokszóvá vált, a nemzeti zászló helyett a szivárványos zászlót emelik magasba.
Mindeközben egy egész generáció válik teljesen alkalmatlanná arra, hogy fizikailag képes legyen megvédeni a hazáját. Az orosz-ukrán háború kapcsán felvetődött a kérdés, hányan harcolnának nyugaton egy „demokratikus értékekért” folyó háborúban. Nos, nehéz elképzelni, hogy a Netflixen szocializálódó, deviáns szexuális viselkedésből divathóbortot csináló, könnyüket nyíltan és gyakorta felvállaló „biológiai férfiak” alkalmasak lennének egy olyan háborúra, mint amit ma az ukránok vívnak. Ahogy az is teljesen egyértelmű, hogy nem a nagyvárosi, genderjogi aktivistákat, hanem a vidéki fiatalságot soroznák be először egy háborúban.
Mindeközben a szintén amerikai progresszívek által uralt európai mainstream sajtó gyalázza és következetesen a perifériára szorítja a hazafias dalokat éneklő fiatal férfiakat.
Ugyanígy bélyegzik meg a transzgender-propaganda eszközével a konzervatív-keresztény jobboldali politikai erőket. Az LMBTQ-jogok elutasítására hivatkozva nevezik fasisztának Magyarországot, a német AfD, az Osztrák Szabadságpártot, a spanyol VOX-ot, a francia Nemzeti Tömörülést. Ez tehát egy politikai eszköz is, hogy a mainstream pártoknak eszükbe se jusson más koalíciós partner választani, mint az amerikai érdekeket kiszolgáló zöldeket, progresszívokat, liberálisokat.
Zöld- és klímapolitika
Végül itt a sokat bírált európai klímapolitika. Az erőltetett, meggondolatlan, versenyképességet, munkahelyeket, ipari teljesítmény tönkretevő zöld átállás, a belsőégésű motorok betiltása, az európai gazdák módszeres tönkretétel, ezeket jórészt mindig a klímapolitikai célokkal magyarázzák.
Európa ész nélkül, rendkívül átgondolatlan koncepcióval erőlteti a klímacélokat, köszönhetően a fentebb már többször említett baloldali-progresszív politikai erőtér dominanciájának. Annak ellenére, hogy 2023-ban az EU egy főre vetítve 5,5 tonna széndioxid-kibocsátásért felel, míg az Egyesült Államok 13,3 tonna/fő széndioxidot bocsátott ki a légkörbe.
A logika azonban adott. Az európai autóipar egyszer már padlót fogott az ésszerűtlen európai szabályok miatt. A botrányt az amerikaiak robbantották ki, az ügy „dízelgate” néven vált ismertté, és a Volkswagen majdnem belerokkant.
Az ambíciózus klímacélok miatt az európai autóipar ma már nem csak a kínai vállalatokkal nem tud versenyezni, de az amerikaival sem. Sőt, az európai gyártók átköltöznek a tengerentúlra, miközben Európában gyárakat zárnak be, munkahelyeket szüntetnek meg.
A zöld politika narratívájában megjelent a gyermekvállalás elutasítása (megint megjelenik a család intézménye elleni támadás), az európai gazdaság számára egyébként fontos energia korlátozott használata (versenyképesség leépítése az USA javára), és a mezőgazdaság tönkretétele.
Ha az európai mezőgazdaság tönkremegy, Európa behozatalra szorul, és a megoldás valószínűleg az EU és a dél-amerikai országokat tömörítő Mercosur-csoport közti szabadkereskedelmi egyezmény lenne.
Ez azt jelentené, hogy az Atlanti-óceánon keresztül érkezne kifogásolható és nem megreklamálható minőségű élelmiszer olyan vállalatoktól, amelyekben az USA-nak vannak érdekeltségei, de a szállítások biztosítása egyaránt kizárólag az USA kegyén múlna, így Európa olyan alapvető területen is kiszolgáltatottá válna, mint a lakosság élelmezése. Ha ez megtörténne, azzal az európai országok sorsa megpecsételődni, és semmilyen európai stratégiai autonómia nem tudna megvalósulni.
Ez egyeseknek iszonyatosan jó bizniszt jelentene, nem meglepő, hogy Hollandia szorosan együttműködik az amerikaiakkal, valósággal kiszolgálja őket (itt jegyezzük meg, hogy Zuzana Čaputová volt államfő kifejezetten szoros kapcsolatot ápolt a holland királyi családdal). Az Atlanti-óceánon keresztül érkező áruk ugyanis jórészt a hollandiai kikötőkben landolnának, elképesztő mértékű hasznot biztosítva az országnak.
Nagyvonalakban így kell értelmeznünk azokat az ideológiai eszközöket, amelyeket a globalista amerikai (demokrata) elit hozott létre hosszú évek alatt. Éppen ezért, az fogja megmutatni igazán, hogy Trump elnöksége valóban áttörést hoz-e Európa számára, hogy ezeket a globalista eszközöket felszámolja, vagy megzabolázza-e. Hónapokon belül ki fog derülni…
Körkép.sk
Forrás:korkep.sk
Tovább a cikkre »
