Egyáltalán nem magától értetődő, hogy kötelezővé tegyenek számunkra védőoltásokat, hogy megszabják az egyénnek, milyen gyógymódban higgyen és miben kételkedjen, hogy a gyógyszerszedés szükségességét belénk neveljék, illetve hogy egyenlőség jelet tegyenek a gyógyszeres kezelés és az orvoslás közé. Bármennyire is szeretnék velünk az ellenkezőjét elhitetni, valójában nem csak egyfajta orvostudomány létezik.
Minden ember megtanulja – ha máshogy nem, a saját kárán –, hogy nem szabad mindent egy az egyben elhinni abból, amit a tévében mondanak, amit az újságokban leírnak, s amit az okos emberek meggyőződéssel és diplomákkal-plecsnikkel felvértezve állítanak. Azért nem, mert az ember tökéletlen. Fogadjuk mindig fenntartásokkal, szűrökkel a jó tanácsokat, mert az egészségügyben az életünk, illetve az életminőségünk a tét! Mindenki a saját bőrét viszi a vásárra. Persze tanultak szájából a kevésbé tanultak számára jól hangoznak bizonyos érvek, de a jelen korban sorra derülnek ki olyan csalások, korrupciók, bűnök, elhallgatások és szándékos torzítások az egészségügy elmúlt évszázadáról, amelyek el kell, hogy gondolkoztassanak minket az alapállást és az irányelveket illetően. Apropó elvek? Felmerült már az Olvasóban, hogy milyen elvek mentén szabályozzák az orvostudományt és az egészségügyi rendszerünket világszerte? Figyeljük meg, miként globalizáltak az elmúlt évszázadban egy bizonyos világszemléletet az orvostudományban!
Manapság az orvoslás egy „tudományos”-nak nevezett szemléletmód, amely úgy lett beállítva, mint a legjobb gyakorlati módszer, amellyel az emberi egészség megbillenése korrigálható, a betegségek gyógyíthatók és az élet meghosszabbítható.
alán a 20. század elején akkor változott meg minden, amikor az Amerikai Orvosok Szövetsége és az Amerikai Egészségügyi Testület elfogadta az úgynevezett Flexner-jelentés irányelveit.
Történt, hogy 1907-ben az Amerikai Orvostudományi Társaság felkérte a világ egyik leggazdagabb emberének, Andrew Carnegie-nek az alapítványát arra, hogy készítsen egy tanulmányt az amerikai és a kanadai egészségügy helyzetéről. A dokumentumot egy bizonyos Abraham Flexner, egy feltörekvő pedagógus készítette, akinek nem volt orvosi végzettsége vagy orvostudományi múltja, viszont a fivére, Simon Flexner, az Egészségügyi Kutatásért felelős Rockefeller Intézet alkalmazásában állt. Munkáját azonban olyan jól végezte, hogy Flexner később Rockefeller emberbaráti programjainak oktatásért felelős igazgatójává lépett elő.
Szóval, Abraham Flexner tanulmányát 1910-ben adták ki azzal a céllal, hogy „a kor meghatározó tudományos irányelvein alapuló, professzionális orvosi képzés alapjait letéve javítsák az orvosi szolgáltatások minőségét”.
Itt kezdték el kisajátítani és tudatosan megszabni, hogy mi számít orvoslásnak, illetve gyógyításnak, s mi nem. Ez gyakorlatilag egyet jelentett az egészségügyi oktatás és kutatás centralizációjával, hiszen minden iskolának és laboratóriumnak követnie kellett a kijelölt irányvonalat, különben nem kaptak anyagi támogatást.
Ezenfelül mindent alternatívnak bélyegeztek, ami nem illett az allopatikus, illetve gyógyszeres orvoslásba. Így háttérbe szorult, majd teljesen a perifériára sodródott a természetgyógyászat csaknem valamennyi válfaj beleértve a csontkovácsolást és a gyógynövényekkel történő gyógyítást is. Holott ha jobban meggondoljuk, a gyógyszerészet nagy része ki sem fejlődhetett volna a gyógynövények ismerete és a több ezer éves természetes gyógymódok tradíciói nélkül.
A reformot azonban mégsem értékelhetjük fejlődésnek így 100 év távlatából, mert ezzel az egészségügyre egy olyan pénzhatalmi kör tette rá a piszkos mancsát, amely minden konkurenciát kiiktatott és hatékonyságát tekintve nem tette sokkal jobbá az emberi életminőséget, mint azt a statisztikák és a tapasztalatok mutatják. Vagyis az egészségügy üzletággá vált, hatalmas pénzgyárrá, amely egyeduralmat szerzett az élet és a halál felett a nyugati világban.
A következő stratégiai lépése ennek a szerveződésnek az 1977-es Alma Ata-i Nyilatkozat volt, amely az Egészségügyi Világszervezet (WHO) kezébe teljhatalmat helyezett a következőképpen: a Flexner-jelentés érvényességét kiterjesztette az egész világra. A jólét és az egészség jelszavakat a zászlajukra tűzve megadták a jogot az embereknek az egészséghez. Mennyire visszás dolog ez? Mintha nem járna alanyi jogon mindenkinek az egészség? Mintha szükség volna egy olyan szervezetre, amely majd nemzetközileg szabályozza az orvoslást?
Így vált teljessé az egészségügy globalizációja, amely azóta is tart és nem jelent sokkal többet a méregdrága gyógyszeres kezelések pénzszerzési manővereinél, s ezáltal egy monopolizált helyzet konzerválásánál. A haszonélvező örökre a gyógyszeripar lett, amely a saját érdekeit közérdekként állítja be.
Általános emberi tapasztalatok a gyógyszeres kezelésekkel kapcsolatban:
függővé teszneknövekvő fogyasztásra sarkallnaknem szüntetik meg a kiváltó okokat, sőt elfedik a probléma való forrását, sokszor csak tüneteket kezelnekúgy gyógyítanak, hogy közben újabb problémákat teremteneka gyógyszerek nem igazán biztonságosak, gondolok itt a lehetséges mellékhatásokrarengeteg pénzbe kerülnek, iszonyatosan költségeseknem egyenlő mértékben részesülnek a betegek a drága kezelésekből (pénztől is függ a gyógyulás)kirekesztik az emberi lény spirituális dimenzióit a gyógyítás folyamatából, vagy legalábbis mellőzik azokat, sokadlagos kérdéssé degradálva az anyagtalan síkokon zajló lelki folyamatokataz egészségügyi rendszer félti a hatalmát és nem enged mást a köreibea korrupció itt is a gyökerekig hatol
Beszéljünk egy kicsit a számadatokról. Az USA-ban 1994-ben személyenként 3000 dollárt költöttek egészségügyre, ami 2001-re meghaladta az 5000 dollárt. (Az USA-nak megközelítőleg 290-300 millió lakosa van.)
2004-ben az USA 1.4 billió dollárt költött egészségügyre, a GDP 15.5%-át, aminek egyharmada a gyógyszeripar zsebébe vándorolt.
Ravasz politikai fondorlat állhat e mögött, amely a törvényeket és a szabályokat úgy alakítja és módosítja, hogy nem hagy túl sok mozgásteret az eltérő gyógymódoknak, pedig léteznek és nap mint nap bizonyítanak is az ősi és a modern holisztikus gyógymódok, a népi gyógyászat, a fitoterápia, a homeopátia, a csontkovácsolás, a masszázsfajták, valamint a természetgyógyászat irányzatai közé tartozó medicinák, és akkor még nem ejtettünk szót az energiákkal történő kezelésekről, amelyek az emberi energiamezőn keresztül fejtik ki áldásos hatásaikat.
Itt érhető tetten a materializmus, illetve az anyagelvűség dogmatizmusa, amely mértékétől függően elutasítja vagy egyenesen tagadja az emberi psziché és tudat egészségre gyakorolt hatását bezárva ezzel az embereket az anyagi testük börtönébe.
Ahol nem hisznek a lélek és a szellem testtel alkotott egységében, ott nem lehet más, csakis diszharmónia. Az egyensúly hiányát és a diszharmónia elhatalmasodását mi szenvedésként, betegségként, öregedésként és halálként definiálhatjuk. Aki pedig beáll abba a sorba, ahol ezt a hiedelmet vallják, voltaképpen saját magát fosztja meg a gyógyulás – a harmónia – esélyétől, mivel akinek nincs egyensúlyban a teste, a lelke és a szelleme alkotta lénye, az könnyedén megvezethető, kihasználható, tudatlanságban tartható és elnyomható. Aki pedig ezt a sötét erőt a háttérből működteti, teljes kontrollt és uralmat nyer az emberek egészsége felett.
Jogi nyilatkozat: Cikkeinknek és bejegyzéseinknek nem áll szándékában orvosi tanáccsal szolgálni, diagnózist felállítani vagy gyógymódot javasolni. Az itt kifejezésre juttatott nézetek nem feltétlenül tükrözik a hírközlő médium álláspontját.
Akit jobban érdekel a téma, mindenképpen javaslom, hogy olvasson utána és tudjon meg többet róla.
Alkalmazása mindig csak saját felelősségre ajánlott. Használatáról kérdezze meg kezelőorvosát vagy gyógyszerészét. Nem árt, ha az orvos szakirányú természetgyógyász is!
Boldog napot!
The post Totális kontroll az egészség felett appeared first on Boldognapot.hu.
Forrás:boldognapot.hu
Tovább a cikkre »
