Történelme során először sikerült cápát lencsevégre kapni az Antarktisz vizeiben. Ez a felfedezés mérföldkőnek számít, mivel „általános szabályként él a köztudatban, hogy az Antarktiszon nincsenek cápák”.
A januárban lefilmezett déli alvócápa (Somniosus antarcticus) becsült hossza három-négy méter volt. A kamerát az Antarktiszi-félsziget közelében, a Déli-Shetland-szigeteknél helyezték el. A ragadozó 490 méteres mélységben úszott, ahol a víz hőmérséklete épphogy a fagyáspont felett, mindössze 1,27 Celsius-fokon állt.
A felvételeken egy, a tengerfenéken mozdulatlanul fekvő rája is feltűnt. Ez azonban nem okozott meglepetést a tudósoknak, mivel eddig is ismert volt, hogy életterük ilyen messze délre is kiterjed.
Peter Kyne, az ausztrál Charles Darwin Egyetem biológusa megerősítette: korábban még soha nem észleltek cápákat ebben a térségben. Bár a klímaváltozás és az óceánok felmelegedése potenciálisan a déli félteke hidegebb vizeibe is eljuttathatja ezeket az állatokat, az Antarktisz körüli változásokról szóló adatok a terület elzártsága miatt meglehetősen hiányosak – tette hozzá a szakember.
Alan Jamieson kutató szerint a Déli-óceán (Antarktiszi-óceán) cápapopulációja valószínűleg igen ritka és nehezen megfigyelhető. A lassan mozgó déli alvócápák akár már hosszú ideje jelen lehettek a térségben anélkül, hogy bárki is észrevette volna őket.
A megfigyelt példány mintegy 500 méteres mélységben, a mélyebb vizek felé lejtő tengerfenék mentén tartózkodott. A kutató magyarázata szerint azért maradt ebben a sávban, mert az egymás felett elhelyezkedő vízrétegek közül ez volt a legmelegebb.
A Déli-óceán nagyjából 1000 méteres mélységig erősen rétegzett a víz eltérő tulajdonságai miatt: az alul elhelyezkedő sűrűbb rétegek nem tudnak keveredni a felszíni, megolvadt édesvízzel.
Jamieson feltételezi, hogy a többi déli alvócápa is hasonló mélységben él, és az óceán fenekére süllyedő bálna-, tintahal- és egyéb tengeri állatok tetemeivel táplálkozik.
A jéghideg vizekben, ebben a specifikus mélységben csak nagyon kevés kamera működik, és azok is csak a déli féltekén nyárnak számító december és február közötti időszakban használhatók.
„Az év fennmaradó 75 százalékában senki sem figyeli a vizeket. És pontosan emiatt fordul elő, hogy időnként ilyen meglepetésekbe botlunk”
fogalmazott Alan Jamieson ausztrál kutató, a világóceánok legmélyebb pontjainak élővilágát vizsgáló központ igazgatója.
forrás: MINDEROO-UWA DEEP SEA RESEARCH CENTRE/INKFISH/KELPIE GEOSCIENCE
spravy.stvr.sk
Nyitókép forrása: reprofoto/MINDEROO-UWA DEEP SEA RESEARCH CENTRE/INKFISH/KELPIE GEOSCIENCE
Forrás:korkep.sk
Tovább a cikkre »
