Megsértették, megalázták a független kisembert. Igencsak fejlett ember lehet agyilag, hiszen még gyerek, de már felnőttként viselkedik.
Ő tehát a kezébe vette a dolgokat, alapos tervet dolgozott ki, majd nagy fegyelemmel megvalósította az elképzelést.
Mi ez, ha nem egy a sok holywoodi magatartásmód közül? Melyet éljeneznek, lám milyen erős jellem, nem hagyja magát, igazi szuperhős.
Aztán amikor valaki tényleg megvalósítja, jön a sopánkodás. Akkor hogy is van ez, egyszer tapsolni kell, máskor jajjgatni? Liberális kettős mérce.
Akkor kellene legalább egy liberális lista, mondjuk ezt kidolgozhatná a CEU, csinálhatnának valami hasznosat is a gyerekkúrás mellett: ez és ez a magatartásforma csak mese, ott jó, de a valóságban tilos, míg az és az meg a valóságban is utánzandó.
A marxista propaganda esetében is volt ilyen probléma, bár persze jóval kisebb. Nekem úgy harmadikos általános iskolás koromban, valamikor 1976 tavaszán villant az agyamba: hogy is van az, hogy egyrészt a tananyagban, az ünnepségeken éljenezzük a hősöket, most mindegy kit, ez valamikor márciusban, áprilisban volt, azaz 1848-1849, a Tanácsköztársaság, a Felszabadulás volt a téma, hősöknek nevezünk embereket, akik nyilvánvalóan súlyosan vétettek az akkori törvényes rend és a szokások ellen, közben meg nekünk erkölcsi parancs szinte, hogy ne vétsünk a rend és a szokások ellen, már arra is csúnyán néztek, aki a kisdobos-nyakkendőjére lyukas vadgesztenyét tett (ez egy elég általános szokás volt akkoriban, amolyan óvatos lázadásnak számított), sőt ha valaki így jelent meg iskolai ünnepségen, levetették vele a gesztenyét, pedig mi egy abszolút – korhoz képest – szabad iskola voltunk, a Belváros kellős közepén, nem valamilyen vadkommunista vidéki iskola.
Ha nincs más eszme az emberben, csak a polgári, liberális gondolat, akkor teljesen abszurd elvárni tőle, egyrészt éljenezze a polgári-liberális eszméket, másrészt ne kövesse őket a magánéletében. Miért ne kövesse őket? Talán ezek nem jó eszmék?
Aki persze nem polgár és nem liberális, az tudja, ezek gonosz eszmék. Nekik könnyű. Persze még nekik is időnként kedvük támad kiállni a városközpontba gépfegyverrel és tömeget mészárolni, de ezzel együtt képesek belátni ezeknek a vágyaknak a károsságát. Dehát most nem róluk van szó, hanem azokról, akik egyszerűen, legalábbis passzívan elfogadják világunk vezető ideológiáját.
Forrás:bircahang.org
Tovább a cikkre »
