Cikkünket folyamatosan frissítjük!
Megkezdődött a diákok „Ne menj suliba!” címmel meghirdetett demonstrációja Budapesten, a Kossuth téren.
Eddig legalább 3 ezren érkeztek a Kossuth térre, az Alkotmány utca sarkán felállított színpadhoz, de folyamatosan érkeznek a diákok, akik a tömeg háromnegyedét adják, a metrók szinte kiürülnek ennél a megállónál.
Tudósítónk beszámolója alapján a legtöbb diák valóban nem ment iskolába, volt olyan lány, aki Fonyódról utazott a tüntetésre barátaival.
http://mno.hu/
http://mno.hu/
” Irodalom lecke: Föltámadott a tenger”
” Halál a nulladik órára”
http://mno.hu/
Miután a szervezők köszöntötték a diákok mellett a megjelent szülőket, tanárokat, szimpatizánsokat is, következett az első felszólaló.
Bognár András, azon diákok egyike, aki a közösségi médiában elkezdte összegyűjteni, rendszerezni az oktatásban jelentkező problémákat. Bognár András ovációt kiváltva kérdezte meg a tömeget: „Miért nem mentünk suliba?”, majd úgy válaszolt: „Mert azt érezzük, Valami nem oké.”
Szerinte az oktatási redszer szorongó, megalapozatlan, döntésképtelen felnőtteket nevel. Kifejtette, hogy az iskolában ma a gyermeki lélek olyan erényei, mint a pajkosság, az elevenség bűnnek számítanak. Az iskola szerinte nem nevel kritikus gondolkodásra. És a társadalom ez után azon csodálkozik, hogy az iskolákból kikerülők nem tudnak a saját lábukon megállni, hogy ilyen gyönge az ország teljesítménye, mondta, majd arról beszélt, hogy a fiatalok gondolkodásának fejletlensége miatt a szabadság kerül veszélybe a torz, idejétmúlt oktatási rendszer miatt.
Bognár András végül felesleges terheléstől mentes, a 21. század kíhívásaira felkészítő oktatást követelt, mire a tömeg megéljenezte.
Több fölszólaló is tiltakozott az iskolai túlterheltség miatt. Az egyik iskolás lány, miután a nulladik órák és a napi 8-9 tanórás tanítás hiábavalóságáról beszélt, a színpadról azt kiáltotta: „Nem adjuk a szabadidőnket!” Ezt az összegyűltek is skandálták vele, mit ahogy később azt is: „Nem maradunk csendben!”
Egy győri egyetemista a felsőoktatásban tapasztalt területi és szociális esélyegyenlőség hiányáról beszélt. Egy alapítványi gimnázium tanulója pedig elmondta, hogy létezik jó példa is, de az nem az állami oktatásban tapasztalható. Beszámolt arról, hogy iskolájukban szolidaritás uralkodik, szabad a véleménynyilvánítás, a tanárok és a diákok kapcsolata őszinte. Majd hozzátette: mindenhol lehet változtatni.
Egy másik szónok kifejtette, hogy a napi magoláskényszer és a kreativitás sokszor teljes hiánya, a diákok passzivitásra ítélése az iskolákban nem teremt alapot egy versenyalapú, ipari társadalomban való helytálláshoz.
Egy fiú nagy sikert aratott kijelentésével, miszerint „Az oktatás olyan mint az időjárás: senki sem tudja, holnap mi lesz.” Szerinte senki sem tudja, még az oktatási szakemberek sem, hogy merre tart a követelményrendszer, hogy melyik vizsgán mikor és miből kell megfelelni, mert a szabályok naponta változnak. Mint hangsúlyozta, az oktatásban teljes a következetlenség, a kilátástalanság, akár az érettségi vizsgákat, akár a felsőoktatásba való felvételt nézzük. Napról napra nem lehet generációkra előre tervezni, zárta beszédét.
Forrás:mno.hu
Tovább a cikkre »
