Ma 10 éve, hogy a parlament nem szavazott bizalmat a Radičová-kormánynak. Gondolhatnánk, nem olyan nagy dolog ez, sok országban előfordul az ilyesmi, néhol rendszeresen is. Csakhogy Szlovákiában ez igenis ritkaság számba megy, arról nem is beszélve, milyen hatása volt az elmúlt évtized hazai közéletére, illetve milyen hatással van a mai koalícióra.
Kezdjük talán egy kis áttekintéssel! Előrehozott választásokat eddig háromszor tartottak Szlovákiában, 1994-ben, 2006-ban és 2012-ben. Ezek közül biztosan a 2012-es volt legnagyobb hatással az ország jövőjére. 1994-ben, klasszikus módon, az egyik koalíciós párt távozása váltotta ki a választásokat. Ugyanez történt 2006-ban is, bár erre talán kevesen emlékeznek, hiszen abban az évben mindenképp választásokat tartottak volna.
Erről hajlamosak vagyunk megfeledkezni.
2011-ben már egészen más volt a forgatókönyv. A négypárti koalíció minden tagja kitartott a kormány mellett, egészen addig, míg az Euroval nevezetű csomag napirendre nem került. Onnantól kezdve azonban állt a bál, a zenészek húzták a talpalávalót, a többi pedig, ahogy mondani szokás, már történelem.
A legmeglepőbb az egészben az, hogy a legtöbb résztvevő a mai napig nem bánta meg, hogy kitartott az elvei mellett. Iveta Radičová például a maga igazát hajtogatja azóta is. Szerinte nem volt rossz döntés az Euroval elfogadását összekötni egy bizalmi szavazással. Richard Sulík, a kormánybuktatás első számú bűnbakja pedig ma is azt állítja, nem szavazhattak másképp. Talán nem meglepő módon, Igor Matovič az egyetlen aki másként látja a történéseket, mint egy évtizeddel korábban. Akkor Mikuláš Dzurindát tartotta a főbűnösnek, most természetesen Sulíkot. Arról hajlamos elfeledkezni, hogy ő is úgy szavazott, ahogy az SAS frakciója. Azaz az Euroval ellen.
Nem célunk megtalálni a kormánybukás felelősét, azt megtették már sokan.
De tény, hogy ezzel a balhéval a jobb oldali koalíció tulajdonképpen a SMER-SD felemelkedésének ágyazott meg. 2012-ben a SMER óriási fölénnyel nyerte meg a választásokat, az ország rövid történetében először és eddig utoljára egyedül alakíthatott kormányt. Az akkori kormánypárti szereplők közül jelenleg már csak Matovič és Sulík tekinthető nagypolitikai tényezőnek, és mit ad Isten, 10 évvel a bukásuk után ismét egy koalícióban ülnek.
A korábbiakhoz képest azonban érezhetően megváltoztak az erőviszonyok.
Akkor Matovič az SaS listáján jutott a parlamentbe, míg most az ő pártja került ki győztesen a választások után. Gyakorlatilag a kormány megalakulásának elejétől folyamatos az adok-kapok. Viszonyuk korábban sem volt rózsás, de az elmúlt másfél év kiemelkedően sok konfliktust hozott.
Míg Sulík, úgy tűnik, tanult valamit az eseményekből, Matovič viszont folytatja a tőle megszokott politizálást. Az SaS elnöke az utóbbi időben különös „gyengeségről“ tett tanúbizonyságot. Látszik rajta, nem akar a következő 10 évben is a koalíció szétverőjeként élni. Ennek nem egy jelét láttuk az elmúlt másfél évben. Nagyon szerencsétlen volt rögtön a ciklus elején kijátszani ezt a kártyát, ugyanis a koalíciós partnerek is tisztában vannak vele, Sulík tűrőképessége szinte határtalan.
Bár a tavaszi koalíciós válság során elég határozottan lépett fel, ne felejtsük el, hogy a vita kirobbantója nem az ő pártja volt.
Ha ez a kormány ki is bírja a végéig, joggal tarthatunk tőle, hogy a történelem megismétli önmagát. A felmérésekből egyértelműnek tűnik a SMER-kópia Hlas-SD emelkedése, s az utóbbi időben mintha Ficóék is kezdenék összeszedni magukat. Legjobb esetben még bő két éve van a kormánynak, hogy ezt a trendet megfordítsák. Ha minden folytatódik, ahogy eddig, akkor csak abban bízhatunk, a következő ciklus nem lesz olyan katasztrofális, mint a második SMER kormány négy éve volt.
Forrás:ma7.sk
Tovább a cikkre »
