Egy 19. század végi amerikai bordélyház mindennapjai (természetesen a legpikánsabb pillanatok nélkül) elevenednek meg azon a több tucatnyi fényképen, amely készítésének dátumát nemrég kutatták ki a történészek. A prostituáltakról készült fotósorozat a szakértők szerint 1892-ben készülhetett Pennsylvaniában. Mégpedig titokban.
A fésülködő, készülődő, fürdő, olykor mezítelenül látható örömlányokat ábrázoló páratlan fényképek több mint két évtizeddel előzik meg E. J. Bellocq híres képeit, amelyeket 1913-ban készített New Orleans Storyville városnegyedében dolgozó kéjnőiről. A fotókról úgy tudtuk, hogy a legrégebbi sorozat, amely a témában napvilágot látott az Egyesült Államokban, egészen mostanáig.
Robert Flynn Johnson művészeti kurátor közel egy évtizeddel ezelőtt bukkant rá a több száz fényképből álló fotósorozatra Észak-Kaliforniában, és rögtön elkezdte kutatni az eredetét. Munkája 2018 szeptemberében ért véget: ekkor jelentette be, úgy véli, az ismeretlen szexmunkásokat ábrázoló fotók 1892 körül készülhettek, mégpedig egy Sal Shearer nevű, egyedülálló anya által a Pennsylvania állambeli Readingben működtetett bordélyban, amely kifejezetten a tehetősebb vendégek számára volt megálmodva. A szokásos 1-2 dolláros tarifával szemben itt 3-4 dollárért lehetett néhány percnyi örömöt vásárolni. A megemelt árért cserébe a férfi biztosra vehette, hogy nem egy falusi lányt, hanem egy középosztályból származó, figyelmesebb nővel töltheti el az idejét. A szolgáltatásra való igény egyébként ebben az időben igencsak megduzzadt, ugyanis az ipari központtá váló környéket megszállták a fiatal férfi munkások, akik a vasútépítkezések és a gyárak miatt költöztek ide.
„A fotókon látható nők nyilvánvalóan prostituáltak és egyértelmű, hogy a róluk készült képek professzionális munka eredménye” – magyarázta Johnson. „Nem pornográfiáról van szó, és a képek meg sem közelítik a korszak francia képeslapjainak olykor arcpirító stílusát. Az alakok gyönyörűen, Degas-szerűen voltak beállítva. Erotikusak és érzékiek, híján mindenféle túlzásnak” – tette hozzá.
Egy helyi történésszel, George M. Meiserrel közösen sikerült azonosítani a lencse mögött álló embert is. A kutatók úgy gondolják, a korszak híres fotóművésze, William Goldman készíthette a sorozatot. Mégpedig titokban, a stúdiójában, valamint a bordélyban, amelynek gyakori látogatója volt, így a lányok ismerték őt. A sorozat elkészítését azért kellett titokban tartani, mert felfedezése nem kis botrányt okozott volna a helyi közösségben.
Forrás:mult-kor.hu
Tovább a cikkre »
