Titkos emberkísérletek

A második világháború után megindult a titkosszolgálatok módszereinek a csúcsra fejlesztése. Addig, amíg a Szovjetunió igazságszérumokkal kísérletezett, az Egyesült Államok a tudatbefolyásolásnak egészen más módozatait választotta. A kísérletsorozatokról természetükből fakadóan nem értesítették a lakosságot, illetve a közvéleményt. E cikkből kiderül, hogy miért nem.

Az egyik elhíresült projekt, mely még hajazott a szovjet módszerekre, a Chatter nevet kapta. Ez lényegében abból állt, hogy olyan kábítószerekkel folytattak kísérletek, amelyeket a titkosszolgálati munka során vetettek be. Ez a program 1947 és 1953 között működött, s bár hatékonynak bizonyult, a fejlesztőknek nagyratörőbb terveik voltak.

A következő izgalmas és egyben félelmetes tudatmanipuláló projekt a Bluebird nevet viselte, amely többek között arra ment rá, hogy a titkos ügynökökből ne lehessen kisajtolni, kierőszakolni semmilyen féltve őrzött titkot. Ezenfelül az emlékezőtehetség kapacitásának a növelése, a kihallgatásoknak való sikeres ellenállás, valamint a tudat feletti kontroll megszerzésének kifejlesztése is szerepelt a célkitűzések között. Ez a program 1950-ben indult útjára és 1956-ban zárult le.

 

Ha eddig nem lett volna embertelen, robotikus és technicista érzetünk, akkor a következő, MK-ULTRA névre keresztelt programtól lesz. Ezt Richard Helms, a CIA igazgatóhelyettese indította el.  Már a neve is meglehetősen sokat sejtetett, ugyanis a „Mind Kontrolle” szándékosan kétnyelvű elnevezés szabatosan fejezi ki a projekt kegyetlenül találó kvintesszenciáját. („Elme Ellenőrzés”)

Ezek után már aligha lepődünk meg azon, hogy ezekben az emberkísérletekben számos német (vélhetően ex-náci) orvos vett részt. De vajon mivel kísérleteztek ezek a tudósok?

Nos, a hipnózistól kezdve a pszichiátria egyéb eljárásaink keresztül, a kábítószereken (pl. LSD-n) át az elektrosokkig szinte minden létező, hatékonynak tartott módszert bevetettek annak érdekében, hogy az emberi viselkedést a sajátos kívánalmak szerint alakítsák át.

Hírdetés

Újabb programfajta volt a SPELLBINDER, amely alvó ügynököket képzett ki, akiket csak és kizárólag bizonyos kulcsszavakkal lehetett „felébreszteni”. Több szakértő arra a következtetésre jutott, hogy az emberkísérletek sokféle szálon futottak: voltak szociológiai, antropológiai, okkultista, pszichológiai és ezek keverékéből álló, vegyes módszerek, amelyek végső célja úgy foglalható össze, hogy az emberben rejlő, lappangó képességeket felszínre hozzák és kontrolláltan működtessék. További, nem érdektelen kérdés, hogy vajon kik járulhattak hozzá szabad akaratukból ahhoz, hogy ilyesfajta sötét mesterkedésekben vegyenek részt? A válasz az, hogy valószínűleg senki. De a begyűjtött árva gyerekek, a nyomtalanul eltűntek, a hadifoglyok, a halálra ítélt bűnözők, a társadalom peremére szorult személyek, az egyedülállók stb. között bőven akadhatott potenciális kísérleti alany, aki „nem hiányzott senkinek”. Szomorú, de a 60-as és a 70-es években a becslések szerint legkevesebb félmillió amerikai állampolgár vehetett részt titkos kísérletekben, s akkor még nem ejtettünk szót a külföldiekről.

 

Az MONARCH program egy olyan, többnyire elektrosokkal elért kondicionálást jelentett, amelynek folyamán az agy, illetve a tudat meglévő szerkezetét átstrukturálták. Plasztikusabban szólva, az elektrosokk traumákat okozott, amely létrehozott az alany személyiségében számos, egymástól elkülönült rekeszt. Így több személyiségrészt alakítottak ki a szerencsétlen emberben, amelyeket egymástól függetlenül lehetett használni. Ez kissé arra emlékeztet, mintha több személyiségrész élne egy emberi testben. Csak a sorozatos sokkolásokat és traumatizálásokat irányító illetékeseken múlott, hogy melyik személyiségrészt mire programozzák és milyen kódokkal, jelekkel irányítják. Ily módon jellemezhető a 20. századi technicista rabszolgaság, hiszen az áldozatoknak semmilyen szabad akaratuk nem lehetett.

Ezek után tegyük fel a fő kérdéseket: Mennyire voltak hatékonyak az előbbi és az előbbiekhez hasonló kísérletek? Az élet mely területén alkalmazták ezeket a programozott személyeket? Mi történt velük később?

Ami a hatékonyságot illeti, több elnökről és világsztárról is felröppent az a hír, hogy ilyen típusú „áldozat” lehetett, jóllehet a helyzet ettől sokkal árnyaltabb és bonyolult. Vannak ugyanis olyanok, akiket nem kémkedésre programoztak, hanem hogy bizonyos hatalmi pozíciókat „rendeltetésszerűen” betöltsenek. Elnökök, miniszterek, kormányhivatalnokok, vagy azok titkárnői, eszkort (escort)-hölgyei éppen úgy lehettek, mint világhírű művészek, énekesek, filmesek, celebek vagy éppen a legszürkébb eladók a sarki fűszeresnél.

Nem lehet eléggé hangsúlyozni, hogy a kísérleti alanyok nem tudnak magukról, mivel amikor őket valaki faggatja, valójában egy másik személyiségrészt kérdez, aki nem tud a többiről. (Többszörös személyiség.) Ez nem hasonlít a skizofréniához, a hasadásos elmezavarhoz, melyben a gondolatok, érzések és cselekedetek közötti összhang felbomlik. E tudatprogramozás sajátossága abban áll, hogy egy pillanat alatt, akár egy telefonhívással megadott jelszóval vagy bármilyen jelentéktelennek tűnő szimbólummal aktivizálható, életre hívható a rejtett személyiség, amely tökéletes munkát tud végezni. A visszavedlés pedig legalább ilyen gyorsan megy végbe.

Úgy tűnik, hogy az ilyen programok végeredményben célt értek, bár olyan esetekről is tudni, amikor átszivárgás történt a tudati és tudatalatti válaszfalak között, s ilyenkor az alanyokat ki kellett vonni a forgalomból. De a kivétel itt is erősíti a szabályt, ugyanis az USA-ban olyan esetről is lehet olvasni, amikor valaki rájött a többszörös személyiségzavarára és „megküzdött” a belső démonaival, majd könyvet írt az életéről, amely bestseller lett, de magyarul eddig sajnálatosan nem jelent meg.

A téma ma már szinte kiapaszthatatlan, s úgy tűnik, egyre több igazság lát napvilágot, vagy csupán az áldozatokba előre elprogramozott információs programok törtnek a felszínre az idők folyamán a háttérből irányítók eredeti elképzelései szerint?

Boldog napot!

The post Titkos emberkísérletek appeared first on Boldognapot.hu.


Forrás:boldognapot.hu
Tovább a cikkre »