1686. szeptember 2-a vitán felül dicsőséges évfordulója mind a magyar, mint pedig az egyetemes európai és keresztény történelemnek. Őseink ezen a napon, 333 évvel ezelőtt visszafoglalták Budavárat az oszmán-török megszállás alól. Két és fél hónapig tartó ostrom után foglalták vissza a keresztény hadak Budát, a magyar királyok korábbi székvárosát, mely 145 évig állt az oszmánok fennhatósága alatt. Az immáron nagyságrendileg másfél évszázada török, iszlám megszállás alatt tartott Budát többszöri sikertelen kísérlet után sikerült visszavenni.
1686. szeptember 3-án a két keresztény fővezér Te Deumot (az Egyház legrégibb, egyben legszebb magasztaló hálaadó éneke) tartatott a győzelemért, a küzdelem azonban ekkor még semmilyen tekintetben nem ért véget. Buda visszafoglalása csak az 1687 nyarán aratott nagyharsányi győzelem és a Szent Liga háborúját lezáró karlócai béke után vált biztossá, bár vitathatatlan tény, hogy a királyi székváros elvesztésével a török a Duna-medencéből is villámgyorsan kiszorult. A budai polgárok ugyanakkor talán még a keresztény katonáknál is nehezebb feladatot kaptak, hiszen nekik új életet kellett teremteniük az üszkösödő romokon, és vissza kellett állítaniuk városuk korábbi fényét, ami csak több évtizedes kitartó munkával vált lehetővé.
Mindenekelőtt egy pillanatra térjünk rá az úgynevezett „hasznos hülyékre”. Sajnos ilyen emberek akkor is voltak, akiket kizárólag „nemzeti” szempontból a hazai történelemoktatás is nemzeti hősökké emelt. Nem másról, mint Thökölyről van szó, és az ő 1681. (soproni országgyűlés engedményei ellenére) utáni kontinens- és vallásáruló, kizárólag a saját hatalmi aspirációjából folytatott mozgolódásáról, amivel párhuzamba csak a budai önkéntes árulók 1944-es infernális tevékenysége állítható. Thököly kalandor és vezérkedő, kétkulacsosan „cigánykodó” politikájának volt köszönhető, hogy I. Lipót császár és király, mint meghódított és pacifikálandó területre tekintett hazánkra. Ezért volt szükség később Rákóczi mozgalmára, hogy a hazai közjogi viszonyok rendeződjenek.
De végső soron kinek volt köszönhető Magyarország felszabadítása?
Elsődlegesen Istennek, az ő irgalmának. Másodsorban a Szent Ligának, aminek létrehozásában Avianói Boldog Márk kapucinus szerzetespapnak óriási szerepe volt. Sokszor ő maga buzdította harcra a keresztes seregeket. Bécs 1683-as török ostroma sikertelen volt, mivel Sobieski János, a lengyel-litván nemzetközösség uralkodója egy korábbi megállapodás (amennyiben valamelyik ország fővárosát az oszmánok ostromolnák, a másik segítségére siet) révén felmentette Bécset. Ezután hozták tető alá a Szent Ligát, melynek célja az iszlám uralom eltakarítása Európából.
A végső cél Konstantinápoly volt.
1684. március 5-én XI. Ince pápa (uralkodott 1676-1689) és Avianói Boldog Márk kezdeményezésére írta alá elsőként Sobieski III. János (uralkodott 1674–1696) az alapító okmányt Krakkóban. Hozzá csatlakozott március 28-án Linzben Habsburg I. Lipót (uralkodott 1658–1705) mint német-római császár. Giustiani velencei dózse április 28-án. Később (a hitfelekezeti nézeteltéréseket félretéve) csatlakozott hozzá a keleti ortodox orosz cár, és több protestáns német (köztük a brandenburgi és a szász) fejedelem is. Még a Habsburgokkal rivalizáló francia Bourbon uralkodó is megígérte, nem támadja hátba a kezdeményezést, még ha aktívan nem is támogatja azt.
A távoli Svédországból és Hispániából is érkeztek önkéntesek. Egész Európa készen állt, hogy eltörölje végleg az iszlám európai jelenlétét. A háború négy arcvonalon zajlott: a Krími Tatár Kánság és a Fekete-tenger északi partján fekvő oszmán kikötők felé Oroszország, Havasalföld felé Lengyelország, Magyarország felé a Habsburg vezetésű nyugat-európai seregek viseltek hadat, miközben Velence az Adriai-tenger és az Égeikum térségében törekedett a tengeri blokádot biztosítani.
Bár kisebb területet mind a négy fő hadviselőnek sikerült szereznie, a legnagyobb siker mégis Buda és Magyarország felszabadítása volt. Az 1699-ben megkötött karlócai béke értelmében a Temesköz kivételével a Magyar Szent Korona szűkebb értelemben vett tartozékai felszabadultak a török alól, és a magyar apostoli király jogara alá kerültek.
Az V. Károly lotharingiai herceg és II. Miksa Emánuel bajor választófejedelem vezette 80 000 fős keresztény sereg – soraiban kb. 15-20 ezer magyarral – 1686. június 18-án kezdte meg Budavár ostromát, amit Abdurrahmán pasa hősiesen védelmezett 12 ezer katonával. Az ostromlók soraiban – mint említettük – több ezer német, holland, cseh, olasz, dán, burgundi, angol, hispán (kasztíliai, katalán stb.), francia és svéd harcolt, rajtuk kívül ugyan kisebb számban, de szinte az összes európai nép képviseltette magát.
Augusztus 14-én megverték Szári Szulejmán nagyvezír felmentő seregét, s három hétre rá elindították az utolsó rohamot, ami végül megtörte a védelem ellenállását. A harcban elesett a több mint 70 éves Abdurrahmán, akinek bátorsága még a keresztény vitézekben is tiszteletet ébresztett.
Európa kitörő örömmel fogadta a Budavár bevételéről szóló hírt, azonban az ostrom gyakorlatilag a földdel tette egyenlővé (a nagy mennyiségű lőporraktárak felrobbanása miatt is) azt. Egy itáliai hadmérnöknek sikerült az ott még őrzött Mátyás-féle corvinák egy részét megmentenie.
Erre emlékezünk a mai napon. Hirdesse a főnixmadárként feltámadó Budavár Európa hőseinek dicsőségét! Fogjunk össze, hogy Európa ismét valóban önmaga lehessen!
Mert felhívja a figyelmet arra, hogy az iszlám a kezdetektől fogva fegyveres hódítóként támadt a keresztény társadalomra, függetlenül annak belső és külső viszonyaitól. Másrészt figyelmeztet arra, hogy csak közös, konnacionalista összefogással lehet megállítani előretörését, úgy, hogy belsőleg megtaláljuk saját keresztény, európai és nemzeti önazonosságunkat.
Dicsőség, tisztelet és hála a hősöknek!
Lantos János – Kuruc.info
Forrás:kuruc.info
Tovább a cikkre »
