Kedden, március 8-án azt írtam, hogy úgy látszik, némelyek a Jobbik, az MSZP és az LMP koalícióját fontolgatják.
Többen emlékeztetnek rá, hogy ez az ötlet (más formában) már fölmerült öt évvel ezelőtt, amikor Karácsony Gergely „technikai koalíciót” javasolt
Mindenestre korrekt és egyértelmű válasz érkezett Mesterházy Attilától, aki tömören közölte a Facebookon, hogy SOHA. Örülök, hogy aggodalmaim fölöslegesnek bizonyultak. Ebben szívesen tévedek.
Kösz, Mesterházy Attila.
De persze evvel a megnyugtató válasszal – amelyet sajnos nem követett tudtommal az LMP hasonló cáfolata – nincs minden elintézve, mert a weimari korszak bizonyos tendenciáira emlékeztető bal-jobb konvergenciának vannak a puszta „pártpolitikánál” mélyebb aspektusai. Ezek tárgyi, szociológiai és kulturális alapjait az ilyesmire érzékeny Böcskei Balázs írta le eddig a legjobban a Jobbikról szóló kitűnő és veszedelmes cikkében. Az objektív konvergencia akkor is létezik, ha a hivatalos (szociáldemokrata, zöld) balközép a parlamenti politika szintjén ezt – szerintem helyesen – elutasítja. (Bár a legtöbb európai országban a menekültkérdést illetően, amely pillanatnyilag a legfontosabb probléma, létrejött már a de facto nagykoalíció mind a konvencionális „nagypártok”, mind a „cutting edge” gerillamédiák között. Vö. http://souciant.com/2016/02/21st-century-anti-semitism/.) Épp úgy van jobboldali, mint baloldali „euroszkepticizmus” és „antiglobalizmus” (nálunk az LMP-re és környezetére egyszerre jellemző mindkettő). Mellesleg az EU mindeközben csakugyan a veszett fejsze nyele.
De az se változott az 1920-as évek óta, hogy a „ni droite, ni gauche” a fasizmus jelszava.
Tamás Gáspár Miklós – http://dinamo.blog.hu
Forrás:flagmagazin.hu
Tovább a cikkre »
