Többen emlékeztetnek rá, hogy ez az ötlet (más formában) már fölmerült öt évvel ezelőtt, amikor ]]>Karácsony Gergely „technikai koalíciót” javasolt]]> az alkotmányos rend megváltoztatására, nem közös kormányzásra. Senki nem állt kötélnek.

   Mindenestre korrekt és egyértelmű válasz érkezett Mesterházy Attilától, aki tömören közölte a Facebookon, hogy SOHA. Örülök, hogy aggodalmaim fölöslegesnek bizonyultak. Ebben szívesen tévedek.

   Kösz, Mesterházy Attila.

   De persze evvel a megnyugtató válasszal – amelyet sajnos nem követett tudtommal az LMP hasonló cáfolata – nincs minden elintézve, mert a weimari korszak bizonyos tendenciáira emlékeztető bal-jobb konvergenciának vannak a puszta „pártpolitikánál” mélyebb aspektusai. Ezek tárgyi, szociológiai és kulturális alapjait az ilyesmire érzékeny Böcskei Balázs írta le eddig a legjobban a Jobbikról szóló kitűnő és veszedelmes ]]>cikkében]]>. Az objektív konvergencia akkor is létezik, ha a hivatalos (szociáldemokrata, zöld) balközép a parlamenti politika szintjén ezt – szerintem helyesen – elutasítja. (Bár a legtöbb európai országban a menekültkérdést illetően, amely pillanatnyilag a legfontosabb probléma, létrejött már a de facto nagykoalíció mind a konvencionális „nagypártok”, mind a „cutting edge” gerillamédiák között. Vö. ]]>http://souciant.com/2016/02/21st-century-anti-semitism/]]>.) Épp úgy van jobboldali, mint baloldali „euroszkepticizmus” és „antiglobalizmus” (nálunk az LMP-re és környezetére egyszerre jellemző mindkettő). Mellesleg az EU mindeközben csakugyan a veszett fejsze nyele.

   De az se változott az 1920-as évek óta, hogy a „ni droite, ni gauche” a fasizmus jelszava.

Tamás Gáspár Miklós - ]]>http://dinamo.blog.hu]]>