Kénytelen vagyok megírni a saját tapasztalatom, mint egy a sok hamarabb született ember közül. Mert ha tetszik, ha nem, akárhogyan is vesszük, mindenki öregszik – a kétnapos csecsemő és a százéves aggastyán is…
Írom ezt annak okán, hogy a „cukrosbácsi” orvosom megelőzési célokkal elküldött szemfenékvizsgálatra. Biztos ami biztos alapon, mert ilyenkor már sosem lehet tudni, mikor áll be valamilyen nem kívánt, de várható szemdegeneráció.
Ez pedig senkinek sem kellemes, tehát elmentem a szemészorvoshoz.
Reggel már hét óra előtt ott ültem a rendelő előtt, és már akkor vagy hatodik lehettem. Kivártam, míg végre kijött a nővér a rendelőből, behívta csoportosan a szemműtét után lévőket, majd én is a kezébe nyomtam cukrosbácsim hivatalos kérelmét. A hölgy egy szempillantás után rámutatott az ajtóra felragasztott papirosra és kioktatóan azt mondta: „…talán nem tud olvasni? Láthatja, hogy egy ilyen vizsgálatra be kell jelentkezni!…”
Mivel egy 12 jegyű telefonszámot az ember már nehezen jegyez meg, hát bejátszottam mobilomba a számot, és dohogva hazamentem.
Majd felhívtam a megadott telefonszámot. Egy gépi hangú adatközlő elmondta, hogy ez az a „szemklinika”, ahol gondja-baja megoldást kaphat.
Ezután következett a számok végeláthatatlannak tűnő nyomkodása a témák teljes felsorolásával. Végre megnyomhattam a 8-as gombot, amivel – reményeim szerint – a szemfenékvizsgálathoz való információt megkaphatom. Utasítottak, hogy várjam meg a kezelő jelentkezését, ott vagyok a várakozók sorában.
Eltelt párszor tíz másodperc, addig valamilyen muzsikát hallgattam. Majd jelentkezett a kezelő, aki a hangja szerint egy hölgy volt. Kikérte az adataimat (ezzel tudattam, hogy korábban születtem), én meg töredelmesen elmondtam a problémámat, hogy egy max. 10 perces vizsgálatra van szükségem, preventív okokból, mert semmi szubjektív panaszom valamiféle látási rendellenességre nincs, hiszen két hónapja vizsgált meg egy szemész, mert húsz év után új szemüveg kellett.
Most jön a lényeg:
a hölgy teljes lelki nyugalommal bejelentette, hogy ez a „Szemklinika“ ezt a vizsgálatot el tudja végezni, mégpedig a legközelebbi szabad időpont 2024 július 24-e.
Ha tíz évvel fiatalabb lettem volna, vágok egy hátraszaltót, így csak a nyálamat nyeltem le, mert köpni-szólni sem tudtam. Mondtam, hogy kifizetem a vizsgálatot, mert ez saját érdekem, amire azt felelte, hogy ez úgy 40-50 € körül van a vizsgálat időtartama szerint, az időponton azonban nem tud változtatni, maximum pár nappal hamarabb kerülhetek sorra. Erre „szépen” megköszöntem és lemondtam a további csevegésről!
Ha az átkosban, pár évtizeddel ezelőtt, elmentem egy orvoshoz, az is adott egy papirost, aztán pár napon belül rendeződtek a dolgok.
Az is igaz, hogy nem nézték meg, érdemes-e ezen az emberen még segíteni, hiszen már elég öreg, hátha a vizsgálatig még meghal. Egy gonddal kevesebb!
Beszéltem erről az esetről nyugdíjas orvos-ismerőseimmel, akik egykedvűen azt mondták, nincs min csodálkoznom, ez ma már üzlet lett. Keressek egy ismerőst, úgy megoldódik a dolog. Azt is mondták, hogy a gondommal nem vagyok egyedül.
Ha az átkosban az akkori orvostudomány a mai ismeretekkel és műszerezettséggel bírt volna, annak színvonalát most csak visszasírhatnám.
Ilyen ignoranciát az egészségügyi szolgáltatást váró (mert nem biztos, hogy beteg) emberrel szemben nem mertek megengedni maguknak.
Évtizedeken keresztül becsületesen fizettem a betegbiztosítást – több mint három évtizedig az elektronikában vállalkozó honpolgárként – és nem is keveset. Tehát a kérdés: hova tűnt, tűnik a pénz?
Az orvosok egy kisebbik része elsősorban nem nagyon gyógyít, hanem inkább pénzt keres. Megcsapolja a betegbiztosítók kasszáját.
A szolgáltatásra váró ember – akár beteg, akár nem – az utolsó helyre került. A hippokratészi esküt már említeni sem merem! Ezt az „ólat“ ideje lenne kitakarítani!
Mert, ugye, kórházi dolgozók, orvosok, nővérkék meg biztosító-társaságok, akik érintettek: tetszettek volna egy kicsit kevesebbet lopni…
Azért nem árt megjegyezni, hogy még ma is (talán) többségben vannak a becsületes orvosok és nővérek, akiknek ugyancsak nem tetszik a mai „progresszív“ egészségügy áldatlan állapota.
Övéké a tisztelet!
Forrás:ma7.sk
Tovább a cikkre »
