A terrortámadást május 8-án, szombaton követték el Kabul nyugati részén, a Dast-i-Barcsi nevű kerületben, ahol többségében a síita vallású hazara közösség tagjai élnek. Az ország és a kisebbség helyzetét egy hazara származású fiatalember magyarázta el szerkesztőségünknek.
„Imádkozzunk a tegnapi kabuli terrortámadás áldozataiért is: ez az embertelen tett sok fiatal lányra sújtott le, akik éppen az iskolából jöttek ki. Imádkozzunk mindegyikükért és családjaikért! Isten adjon békét Afganisztánnak!” – kérte a merényletet követő vasárnapon az Úrangyala elimádkozása után Ferenc pápa.
Az áldozatok diáklányok, a Szájed es-Saháda nevű iskola diákjai voltak. Az iskolába fiúk és lányok is járnak, de vegyes osztályok nincsenek. A támadás célzottan a lányokat érte. Közel 150 sebesültje van a merényletnek. A vérfoltos úttesten szanaszét hevertek a diáklányok iskolatáskái és könyvei.
Zábiulláh Mudzsáhid, a tálibok szóvivője tagadta, hogy az iszlamista felkelők követték volna el a támadást. Afganisztánban a terrorszervezetek, így a tálibok és az ISIS harcban állnak egymással is. A helyszín iszlamista háttérre utal, mert az iskolába főleg síita diákok járnak, akiket az Iszlám Állam nevű terrorszervezet eretneknek tekint. A merénylet ugyanabban a zónában történt, mint ahol 2020-ban az ISIS az Orvosok Határok Nélkül szervezet szülészeti klinikája ellen intézett támadást.
*
2020 nyarán Leszbosz szigetén együtt önkénteskedtem egy hazara származású fiatalemberrel, Dawooddal, aki sokat beszélt az országáról, ahonnan 18 éve menekült el. Már Rómában él. Szociális munkásként, kulturális mediátorként diplomázott, a doktoriját írja éppen. A Sant’Egidio közösség tagja, munkája mellett – fogyatékkal élő gyerekeket tanít egy állami iskolában – a közösség menekültek számára fenntartott nyelviskolájában önkénteskedik.
Afganisztánban több mint negyven éve háború dúl – hangsúlyozta. Az interjúban elmondta: „Afganisztán 1978 óta szenved. Először jött a Szovjetunió elleni háború, aztán a polgárháború, majd a tálib megszállás, ami után azonnal a békemisszió, ami soha nem volt békemisszió… A háború minden szegénység szülőanyja. A háború mindent lerombol. Elkezdeni nagyon könnyű, de befejezni, újjáépíteni sok-sok év kell, több generáció. A háború az egyik fő oka, amiért az emberek menekülnek…
Afganisztánban nagyon nehéz helyzet van, onnan jön Szíria után a legtöbb menekült. Az egészségügy nem működik, nagyon gyakori a nők elleni erőszak, megnőtt a drogtermesztés és -fogyasztás, nagy a munkanélküliség, nincs egyenlőség, és főleg nincs biztonság. Ha kilépsz otthonról, nem biztos, hogy este haza is érsz.
A tálibok jelenléte tovább bonyolítja a helyzetet, kamikáze akciókkal rémítik meg az embereket, mészárlásokat követnek el, főleg a hazarák, de más etnikumok ellen is. Ami a hazarákkal szemben történik, az előre eltervelt népirtás, ami már évtizedek óta zajlik.
Ő maga is szemtanúja volt számos merényletnek: „Tanultam, elvégeztem a gimnáziumot, és közben asztalosként dolgoztam, fotózással is foglalkoztam. Közben segítettem a Nemzetközi Vöröskeresztnek is. A merényleteket után rendbe tettük a helyszíneket, emberi testek darabjait kellett összeszedni. Aztán engem is megfenyegettek és akkor gyorsan útnak indultam”.
Elmondta, hogy Afganisztán nagyon gazdag ásványkincsekben, ezért is nehéz véget vetni a konfliktusoknak: „Van kőolaj, földgáz, drágakövek, alumínium… A drogkereskedelemben is nagyon sok pénz van. Sokan igyekeznek részesedni ebből a gazdagságból, elrabolni, elvinni az ország kincseit. Afganisztán nem tudja megvédeni magát, kihasználni a kincseit, nincs hozzá eszköze, technológiája.”
Véleménye szerint ezen csak úgy lehet változtatni, ha teret adnak a fiatal nemzedékeknek, nem pedig csak a háború urainak.
Szerző: Thullner Zsuzsanna
Fotó: Avvenire; Vatican News; Facebook
Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
