Tényleg csak most vesszük észre, hogy szeméttel etetnek minket?

Tényleg csak most vesszük észre, hogy szeméttel etetnek minket?

A napokban hatalmas felháborodást keltett a hír – hozzáteszem teljesen jogosan –, miszerint “beteg állatok” beteg állatokat vágtak az éj leple alatt, hogy húsukat másnap (remélem) gyanútlan vállalatoknál értékesítsék, adják tovább. Aztán a dögökből és dögrováson lévő szarvasmarhákból származó húskészítmények iskolások és óvodások asztalára került. Akik gyanútlanul és jóízűen el is fogyasztották azt. Elsőre fel sem kaptam a fejem a hírre, hiszen az élelmiszermutyi virágkorát éli napjainkban, milliárdos biznisz, gyakran hallani hasonló esetekről.

Én valahogy eddig is szkeptikusan álltam hozzá a lengyel húshoz meg a brazil csirkemájhoz. Most újra kiderült egy eset a ki tudja megmondani, mennyi közül. Ennek ellenére természetesen ez önmagában is felháborító, viszont van itt még valami. Vannak ennél sokkal általánosabb, gyakoribb, kártékonyabb átverések is élelmiszerügyben, melyek nagyrészt teljesen legálisan folynak szerte a világban. Ezek a minden szeméttel telepakolt élelmiszerek, félkész termékek, konyhai alapanyagok, amik ellen szintén jó lenne felvenni a kesztyűt.

A boltok polcain roskadozó szemét-élelmiszer már a szépirodalmat is megihlette. Ekképpen ír Fehér Béla a Mambó ungaréze című gasztronovellájában a jelenségről:

Nagyon frappáns befejezés, de amint belegondol az ember, hogy ezt valaki meg is eszi, egyből leolvad az arcáról a mosoly. Meg hát a nagyi is sok magyaros gulyást főzött hétvégenként, de valahogy a maltrodextrin meg az izoeszkorbin nálunk kimaradt. Még egy-két más összetevővel együtt.

Hírdetés

Ezek után csodálkozunk azon, hogy az negatív egészségügyi statisztikák örök dobogósai vagyunk, hogy évről évre több a rákbeteg, az érrendszeri beteg és még folytatható a sor. Ne sajnáljuk magunktól a minőségi élelmiszert, ami nem is mindig drágább. Már régóta igyekszem olyan élelmiszert vásárolni, amihez előállítása során nem kevernek mindenféle adalékanyagokat. Sokszor nem is értem, minek a konzervekbe, befőttekbe például tartósítószer, ha ezek sterilizálás és légmentesítés segítségével egyszerűen tartósíthatók. Az, hogy szárazkekszben meg kenyérben mit keres ez az anyag, pláne érthetetlen.

Sokan úgy vélik, majd akkor vásárolnak minőségi, egészségesebb élelmiszert, ha majd olcsóbban lehet hozzájutni. Inkább megveszik a 20 centtel olcsóbb terméket, mondván: sok húsz centes sokra megy. Én meg azt mondom, inkább megveszem a drágább árut (nem azért, mert milliomos vagyok, hisz nem vagyok az), mert ellenkező esetben pár év vagy évtized múlva úgyis kamatostul fogom lecsengetni a megspórolt összeget valamelyik gyógyszertárban. Rosszabb esetben a temetkezési vállalatnál. “Táplálékod legyen az orvosságod, orvosság legyen a táplálékod” – vallotta Hippokratész.

Mi lehet a megoldás, hogyan lehet elkerülni az egészségtelen, tartósítószerrel, színezékekkel, leírhatatlan nevű összetevőkkel előállított “élelmiszereket”, az agyonpermetezett, ki tudja milyen egyéb kémiai anyagokkal kezelt zöldséget és gyümölcsöt? Nem vagyok naiv, természetesen nagyon jól tudom, hogy teljesen nem lehet kiiktatni az étrendünkből, hiszen Szlovákiában nem terem minden fán banán vagy kókuszdió. Az első és legfontosabb teendő a tudatos vásárlás, minden esetben el kell olvasni az adott áru összetevőit, olyan terméket választani, ami nem tartalmaz (annyi) káros anyagot – ennyit minimum megér az egészségünk.

Továbbá: ha van kertünk, ne féljünk megművelni, nincs megbízhatóbb a saját termesztésű háztáji gyümölcsnél és zöldségnél. (Sokan elégedetten majszolják a multinál vásárolt gyümölcsöt este a TV előtt azt gondolva, hogy most aztán tettem az egészségemért, pedig a reklámmal ellentétben az se nem friss, se nem egészséges – a fent említett okokból kifolyólag.) Amit elő tudnunk állítani saját magunk, azt ne vásároljuk meg. Nem szégyen újra elsajátítani a befőtt készítés tudományát sem. Viszont, ha nincs kertünk, mert panellakók vagyunk, irány a helyi termelői piac, vagy a legközelebbi családi gazdálkodó – a jól ismert szlogen mentén: helyit eszem, helyinél veszem, mert helyin az eszem. Ne feledd: az vagy, amit megeszel.

Kapusník Csaba


Forrás:korkep.sk
Tovább a cikkre »