Szívből ajánlok egy, a határon túli Érmelléken tett hosszabb-rövidebb látogatást mindenkinek, aki a Hajdúságban vagy akár Biharban vakációzik.
Érmindszentre, Ady Endre szomszéd tájegységben fekvő szülőfalujába sokan ellátogatnak. De kitüntetett figyelmet érdemelnek az Érmelléki Református Egyházmegye templomai is, amelyekről Magyari Hunor szépséges fotóival és gondos szerkesztésében gyönyörű album, igazi „mesélő képeskönyv” jelent meg Székelyudvarhelyen 2017-ben, a reformáció ötszázadik születésnapja évében. A templomok bemutatását ezúttal nem művészettörténészekre bízták, hanem a templomokban szolgáló lelkipásztorokra.
A mi utunk július végén Vedresábrányba vezetett, ahol kalauzunk Botos Júlia lelkipásztor asszony volt. Az említett albumban megjelent templombemutató soraiból tartalmi szempontból idézünk, személyes benyomásainkkal kiegészítve.
A Margittától délnyugatra, a Berettyó mellett található településnek három névváltozata ismeretes: Molnosábrány, Ábránfalva, Alsóábrány. Mindhárom megnevezésben ott lappang az ábránd szó, amely, bár a közhasználatból jobbára kikopott már, mégis azonnal az eszünkbe juthat a falu feletti kis dombon magasodó, a 12–13. században eredetileg román stílusban épült templom láttán. Hiszen ez a középkori és későbbi elemekből álló szent hajlék, amelyben – különösen a belső térben – szépen összesimulnak a katolikus és az 1552 táján itt otthonra találó református vallás szakrális elemei, valóban az ábrándok háza. Méghozzá a kifejezés nem lányregénybe illő, hanem legnemesebb értelmében.
A szentély keskeny ablakain beáramló fénypászmák, a szentségtartó fülke, az emlékezetes déli kapu és a falképtöredékek mind-mind ellene mondanak a pusztulásnak, s mai, viharos jelenünkben is az örökkévaló dolgokat hirdetik. A 2011 és 2013 közötti végtelenül aprólékos és harmonikus feltárás ismét közkinccsé tette a korábban elfalazott középkori részeket, köztük a viszonylagos épségben megmaradt, finoman geometrikus összekötő elemekből álló freskótöredéket. Ha a templomot kívülről is alaposan szemügyre vesszük és körbefényképezzük, egy bizonyos beállításban a szentély képe olyan látványt kínál, karcsúbb változatban, mint a Veszprém megyében található nevezetes ösküi gombatemplom. Külső és belső falain pedig tökéletesen elkülöníthetők az érdes, rusztikus középkori és a jóval fiatalabb részletek. A lelkipásztor asszony és a kicsiny, de templomához nagyon ragaszkodó gyülekezet biztos ízlését dicséri, hogy a templombelsőt díszítő textíliák, úrasztali, szószéki és karzatterítők kivétel nélkül fehér, virágmotívumos csipkék. Ide, ebbe a templomba, bármilyen szépek is, színes, piros, kék vagy akár fekete fonállal kihímzett, „írásos” darabok nem illenének.
Ami a falu és később a templom gazdáit, illetve kegyurait illeti, a Gutkeled nemzetségtől a Csákyakig és a Rákócziakig több nevezetes família története befolyásolta a település, továbbá az eklézsia történetét. Sajnos az egyházközség középkori történetéről nem maradtak fenn iratok, a későbbi időszakról viszont gazdag dokumentumanyag áll a kutatók rendelkezésére. A református gyülekezet legkorábbi ismert és számontartott lelkipásztora Zólyomi Sámuel volt, aki 1613-tól szolgált itt. Megbecsülik továbbá K. Szabó József lelkész nevét is, aki 1910-ben építtette az épület nyugati végén álló tornyát, amelyben 1926 óta két harang lakik. Szabó nagytiszteletű úr, aki e harangok „otthonáról” gondoskodott, huszonnyolc esztendőn át, egészen 1917-ben bekövetkezett haláláig szolgált Vedresábrányban.
Végül idézzünk egy fontos mondatot Magyari Hunor bevezetőjéből, akinek jóvoltából tizenöt kötetben és valóban határok nélkül járhatjuk be a Királyhágómelléki és az Erdélyi Református Egyházkerület szinte valamennyi egyházmegyéjének templomait. Az Érmellékről így vall: „Csodálatos emberekkel ismerkedhettem meg az egyházmegyében. Vendégszeretetük felüdítő és meghitt volt, otthonomtól távol.” Vedresábrányban ezt a felüdülést és meghittséget tapasztalhattuk mi is Botos Júlia lelkésznő és kislánya jóvoltából.
Szerző: Petrőczi Éva
Fotó: Teleki László Alapítvány; Petrőczi Éva
Magyar Kurír
Az írás nyomtatott változata az Új Ember 2021. augusztus 15-i számában, a Mértékadó kulturális mellékletben jelent meg.
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
