Isten már a világ megteremtése után gondolt arra, hogy feltöltődésre is szükség van, és a hetedik napot a pihenésnek szentelte. Örök időkre példát mutatott nekünk, teremtményeinek, de mi hova-tovább, annál inkább a teljesítményre koncentrálunk, és úgy tűnik, már pihenni sem tudunk.
A legtöbb ember számára épp a nyár a szabadság és a pihenés időszaka, csak sajnos sokan annyi elvárást és igényt fűznek ahhoz a néhány szabadnapjukhoz, hogy több a vele járó szervezés és stressz, mint az igazi kikapcsolódás. Tomas Sjödin svéd evangélikus lelkész a Semmittevés ereje címmel írt lenyűgöző könyvet (sajnos, magyarul még nem jelent meg, nálunk cseh fordításban kapható Síla nicnedělání címmel) arról, milyen fontos lenne visszatérni elődeink életritmusához, amikor ideje volt a munkának és ideje a pihenésnek. Úgy, hogy a pihenésre is felkészültek. Erről szólt például a péntek estétől szombat estig tartó zsidó sabat, amikor a terített asztalnál találkozott a család, és mindennek megadták a módját. A legjobb ételeket készítették el, ünneplőbe öltöztek és főleg sokat beszélgettek. A vallási előírások és rituálék mind azt szolgálták, hogy amikor beköszönt az ünnep, semmi másra ne legyen az embernek gondja, érzékelje és élvezze a családjával töltött időt.
Miért nem tartunk vendégségeket? Mi a szokás tőlünk nyugatabbra? Mikor szakítunk időt a pihenésre és miért? Miért nem jó hulla fáradtan szabadságra menni? Mi tölti el az embert megelégedéssel? Mi a pihenés hozadéka? Miért megy pihenni az ember? Meg kell tanulnunk pihenni?
Vrabec Mária riportjában ezekre a kérdésekre is választ kapnak a már megvásárolható Vasárnapban.
Forrás:ujszo.com
Tovább a cikkre »
