Közel ezer hektárnyi területen gazdálkodó mezőgazdász panaszolja, hogy a tavaly learatott és kora ősszel leadott gabonája árából a mai napig egy centet se látott. Több mint fél éve a bankokat kell etetnie, hogy létezni tudjon. Az ok egyszerű: a felvásárló sem tudja tovább adni, mert nem kell senkinek.
Hónapok óta valóságos bújócska folyik, a gazda és a hasonló cipőben járó társai hol a telefont tépik, hol a hajukat, a felvásárló meg igérget és bujkál. Amikor szerződést kötöttek, sejtelmük sem volt, hogy a magasságos Brüsszel fényességes ülepű urai – akiknek az ő érdekeiket kellene képviselniük, hiszen az Európai Unió székhelye nem Kijevben van – egyszer csak úgy döntenek, hogy az ő érdekeik helyett az Unión kívül fekvő Ukrajna érdekeit kell előbbre valónak tartani, és a háborúban álló ország számára eltörlik a behozatali vámot.
Marad a vonat és a kamion. A szándék dicséretes volt, a végrehajtás annál kevésbé. Tipikusan brüsszeli módra történt, hiszen attól kezdve iszonyatos mennyiségben kezdett ömleni az európai piacra, ezen belül elsősorban Kelet-Európába az ukrán búza, kukorica, napraforgó, repce, tojás, csirke meg egyéb élelmiszer. Nem ám úgy, ahogyan minden épeszű ember képzelte volna, hogy az ukrán területen leplombált vagonok meg sem állnak Hamburgig vagy Rotterdamig, onnan pedig Afrikáig és a Közel-Keletig. Az túl logikus és egyszerű lett volna, márpedig az egyszerű és átlátható döntések nem hoznak baksist a döntéshozóknak.
A múlt héten magyar, lengyel, szlovák, bolgár és román gazdák tüntettek Brüsszelben az ukrán gabonaimport-tilalom meghosszabbításáért.
Merthogy Brüsszel a sok könyörgés után hozott egy újabb idióta döntést: néhány hétre rendelt el tilalmat. Egy nappal azután, hogy április közepén Lengyelország és Magyarország a helyi gazdák védelmében tilalmat jelentett be a gabonafélék és más élelmiszerek Ukrajnából történő behozatalára, az EU szóvivője még idegesen reagált: elfogadhatatlannak tartotta a nemzeti kormányok lépését. Aztán telt-múlt az idő, és arról szóltak a hírek, hogy sikerült megtörni Brüsszel ellenállását. Május elején az Európai Bizottság „ideiglenes megelőző” lépésre kényszerült, és néhány hétre, egész pontosan június 5-ig (!) elrendelte az ukrán gabonaexport tilalmát.
De nem csak az: a baromfihús, a méz, a növényi olajok, és még legalább kéttucatnyi egyéb árucikk. Hogy mi ennek a farizeusi döntésnek a logikája, ne tessék kérdezni. Ugyanakkor a válasz egyértelmű. Ahogy Cseh Tibor András, a Magosz (Magyar Gazdakörök és Gazdaszövetkezetek Szövetsége) főtitkára nyilatkozta a Szabad Föld június 2-ai számában, az ukrán importnak az Unióba történő vámmentes beengedése nem más, mint a termékek kimenekítése a háborús országból. Amit ugye eddig is tudtunk.
A tiltakozó gazdák tárgyaltak az Unió lengyel agrárbiztosával, aki eldadogta nekik, hogy ott, a brüsszeli üveghegyeken túl tisztában vannak vele, milyen károkat okoznak a közép- és kelet-európai uniós gazdáknak, dehát lássák be, hogy az ukrán termékek beengedése háborús támogatás Ukrajnának, s ennek érdekében „minden problémájukat félre kell tenni”. Mondá a fényességes helytartó, aki, mint említettük, lengyel illetőségű. (És a lengyel gazdák nem kergetik ki vasvillával hivatalából.)
A témát lehetne a végtelenségig ragozni, beleszőni sok felháborító szempontot. Például, hogyan tolják le a torkunkon azt a génkezelt gabonát az amerikaiak, amit az általuk felvásárolt ukrán földön állítanak elő nagy cégeik, az EU-ban tiltott mérgező vegyszerek használatát nem is említve. A gmo (genetikusan módosított élőlény) Nyugatról nem jöhet, de jöhet Keletről. A hazai peszticidek rossz peszticidek, mert mérgezők és rákkeltők, az ukrajnai peszticidek jók. Meg demokratikusak. És Brüsszel ehhez (is) szolga módon asszisztál.
Az óra pedig ketyeg tovább, a tavalyi eladatlan gabona ott rohad a silókban, amelyek várnák az idei termést. A gazdák meg a pénzüket. Putyin pedig röhög a markába, mekkora balek ez az Európa.
Forrás:ma7.sk
Tovább a cikkre »
