Isten szövetséget kötött az Emberrel annak idején. Nem fajokkal, nem népekkel, nem nemzetekkel, nem országokkal, nem birodalmakkal, hanem az Emberrel. A nagybetűs Emberrel!
A Földanyát adta neki a szivárványos fényével szövetségeként.
A Földanyát adta neki otthonul.
“Ez lesz az otthonod. Az új Föld, az Új világ. Az új szövetség. Tessék!”
Minden Embernek. Minden nagybetűs Embernek.
Ez a szövetség nem kiváltság, nem hamis népek kisajátított szövetsége, ez a szövetség az egész Emberiséggel megköttetett.
Isten szivárványos szövetsége a nagybetűs Ember számára a Föld és az Emberi lét.
… és ez a nagybetűs Ember idáig jutott.
Ilyen messzire Istentől.
A végtelen világok tengerpartján már nem gyermekek játszanak, nem kagylókat gyűjtenek és nem levelekből szőtt csónakot küldenek a hullámokba.
A végtelen világok tengerpartján halott gyermekek fekszenek.
Megfulladva, az Istentől végtelenül eltávolodott kisbetűs emberek háborújában.
A végtelen világok tengerpartján már nem gyermekek játszanak.
A végtelen világok tengerpartján nem kiabáló, táncoló gyermekek találkoznak.
A végtelen világok tengerpartján vízbefúlt gyermekek fekszenek.
A kisbetűs emberek pedig csak mennek, mennek előre az Apokalipszis előszobájába, csak mennek, mennek előre a fegyvereikkel és a háborúikkal.
A végtelen világok tengerpartján már nem találkoznak a gyermekek.
A végtelen világok tengerpartján Isten hullatja könnyeit, hogy az Ember megint megszegte szövetségét és olyannyira eltávolodott tőle, hogy lassan megérett ismét a pusztulásra.
“Végtelen világok tengerpartján gyermekek találkoznak. Viharok kószálnak az úttalan égen, hajók törnek össze a nyugtalan vízen, a Halál jár kint”
– és a gyermekek nem játszanak. A végtelen világok tengerpartján vége van a gyermekek nagy találkozójának.
Csak hullanak és hullanak a könnyeim.
Az Emberiség elvesztette nagybetűs mivoltát!
Elveszett! Visszafordíthatatlanul.
Orientalista.hu – Siroi Isi
Forrás:orientalista.hu
Tovább a cikkre »
