Október 10-én Veszprémben, a Padányi Katolikus Iskolában nyitották meg a Magyar Katolikus Egyház, a Magyarországi Református Egyház és a Magyarországi Evangélikus Egyház szervezésében a Kulturális és Innovációs Minisztérium és a Miniszterelnökség támogatásával megvalósuló „72 óra kompromisszum nélkül” önkéntes akciót.
„Itt vagyok, hívtál!” – eddig közel 9000 fiatal jelentkezett a háromnapos programra, mely önkénteskedésre hívja őket. A tizenhetedik alkalommal szervezik meg az akciót, melyben a résztvevők mintegy 200 projektben, 100 magyarországi és külhoni településen vállalnak önkéntes munkában feladatokat környezetükért, a körülöttük élőkért. 2007, az első „72 óra kompromisszum nélkül” óta fiatalok ezrei élhetik át közösségi élményként:
Pécs és Nyíregyháza után Veszprém városa adott helyet az önkéntes akció megnyitójának. A szervezők célja, hogy Budapestről vidéki városokba helyezve a megnyitó helyszínét országszerte megismertessék, népszerűsítsék a kezdeményezést. Szándékuk meghozta a gyümölcsét: Veszprém vármegyében megháromszorozódott a jelentkező fiatalok száma – tudtuk meg Gábor Miklóstól, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia (MKPK) Ifjúsági Bizottságának irodavezetőjétől.
A megnyitót a Padányi Biró Márton Római Katolikus Gimnázium, Technikum és Általános Iskola (Padányi Schola Catholica – Padányi Katolikus Iskola) fogadta be Veszprémben. Lelkes készület előzte meg, Darnai János, az iskola lelki igazgatója vezetésével a gyerekek többféle projektet indítottak: levendulazsákokat varrnak egy idősotthon lakóinak, amit személyes visznek majd el nekik, kézműves ajándékot készítenek gyerekeknek szánt angyalbatyukba, halottak napjára megtisztítják és árvácskákkal díszítik az egyik veszprémi temetőben azokat a sírokat, amelyekhez nem jár hozzátartozó, és kertrendezést vállaltak a veszprémi Davidikum Római Katolikus Középiskolai Kollégiumban.
A megnyitón jelen voltak a történelmi keresztény egyházak képviselői: Darnai János, a Veszprémi Főegyházmegye ifjúságpasztorációs referense a Magyar Katolikus Egyház részéről, Szemerei János, a Nyugati (Dunántúli) Evangélikus Egyházkerület püspöke a Magyarországi Evangélikus Egyház részéről, valamint Szabó János Róbert, a Veszprémi Református Egyházmegye esperese a Magyarországi Református Egyház részéről.
A Kulturális és Innovációs Minisztériumot Nagy-Vargha Zsófia fiatalokért felelős helyettes államtitkár képviselte, Veszprém városát pedig Bázsa Botond önkormányzati képviselő, aki évek óta támogatja az önkéntes akciót. A megnyitón az iskola énekkara adott műsort.
Kovács-Czopf Ágnes, az Ökumenikus Ifjúsági Iroda (ÖKI) munkatársa, a „72 óra kompromisszum nélkül” koordinátora a szervezők nevében köszöntötte a megnyitó résztvevőit, köztük a Padányi-iskola diákságát.
Én megtapasztalhattam, milyen jó érzés, ha valaki ad nekem” – mondta, majd elmesélte a személyes élményét, mely őt arra indította diákként, hogy önkéntesként szolgálatot vállaljon.
Gaál Richárd Zoltán, a Padányi-iskola igazgatója megköszönte, hogy az eredetileg 170 éve, az irgalmas nővérek által alapított, majd 1991-ben, a rendszerváltás után Veszprém első katolikus iskolájaként újraindított intézmény adhat helyet az országos megnyitónak. „Isten hozta önöket. Hirdessék Isten szeretetművét. Eredményes missziót kívánok” – adott biztatást.
Szemerei János evangélikus püspök örömét fejezte ki, hogy „olyan közösségben vagyunk, ahol kulcsszó a munka és a szeretet”. Összekapcsolva e kettőt – a munka szeretete – azt kívánta az ifjúságnak, találják meg azt a munkát, amit szeretnek, ami örömet ad nekik.
A munka fáradsággal jár, sokszor nem esik jól. Sokan végeznek nagy fáradsággal járó munkát, de azt is el kell végezni. „Életünk ideje hetven esztendő, vagy ha több, nyolcvan esztendő, és nagyobb részük hiábavaló fáradság” – idézte a zsoltárost. Ez igaz a sok munkára is, annak egy része sajnos hiábavaló fáradság. De ami hiábavalónak látszik, annak is van értelme, kell is, hogy legyen.
Szemerei János más kontextusba helyezte a két kulcsfogalmat: a szeretet fókusza másra kell hogy essen, nem a munkára.
„Mit, miből adhatunk diákként? Adhatunk az időnkből, erőnkből, tehetségünkből. Keresztényként abból, amit istenszeretetünkből kapunk. Isten áldása legyen a fiatalokon, akik szeretetből másokért tesznek!”
Szabó János Róbert református esperes így fogalmazott: kétféle ember létezik a világon, az egyik, aki elvesz, egy másik, aki ad – az egyik rombol, a másik gazdagít. Azt kívánta a fiataloknak, ők azok legyenek, akik szebb, élhetőbb, jobb hellyé teszik a világot. „Ez az életünk hivatása.” A „72 óra kompromisszum nélkül” alkalom, hogy építhetünk, hogy gazdagíthatunk. „Isten áldását kérem erre a szolgálatra, melynek résztvevői időt, erőt adnak, ellenszolgáltatást nem várva.
Darnai János köszöntőjében Ferenc pápa, valamint János első levélének szavaival buzdított arra, hogy legyünk közösségben és induljunk el az egymásért végzett szolgálat útján, ami egy krisztusi közösség ismérve. „Isten szeret bennünket, ezért nem szabad félnünk elindulni. Tudnunk kell, hogy
A világban találkozunk azzal a megítéléssel, miszerint „bolond, lúzer” az, aki ingyen dolgozik, sokszor ez is akadályoz, hogy szolgálatot vállaljunk. Ezt nem könnyű – főként fiatalon – elviselni. De Isten szeretete véd minket. És azt, aki ezt mégis megteszi, a közösen végzett jócselekedet után béke, belső erő, Isten szeretete tölti el: megtette, amit megtehetett. Aki így cselekszik, a gyakorlatban megéli a krisztusi szeretetet. „Tudnotok kell: nagyon jók vagytok” – fogalmazott az iskola lelki igazgatója.
Nagy-Vargha Zsófia a Kulturális és Innovációs Minisztérium fiatalokért felelős helyettes államtitkára. elmondta, önkéntesség területén Magyarország sem európai, sem világviszonylatban nem áll rosszul, sőt egyre jobban, de van még hová fejlődni. „Ha baj van, egyként tudunk megmozdulni. A legutóbbi árvíz során 1300 egyetemi hallgató és 1000 szakképzésbe járó diák ment segíteni” – mutatott rá.
A vágy tehát megvan a fiatalokban; mi az, ami miatt mégsem vállalnak több önkéntes munkát a hétköznapokban? Ezt a kérdést vizsgálva arra jutottak, az idő és információhiány a legnagyobb akadály. Az államtitkárság ezért arra törekszik, hogy minél többször „megkínálja” őket az önkéntesség lehetőségeivel.
Nagy-Vargha Zsófia hangsúlyozta, látják az időhiányt, látják, ahogy az egyetemistákat „elsodorja az élet”. Ezért úgy határoztak a minisztériumban, „házhoz viszik” az önkénteskedést. Egyetemek mellett önkéntes pontokat létesítenek, ahol helyi civil szervezetekkel összefogva próbálják bevonni a fiatalokat a másokért végzett szolgálatba. Hamarosan Veszprémben elindul a negyedik ilyen pont. „Az önkéntes munka megadja a »jót tenni jó« érzését és élményét.”
Bázsa Botond önkormányzati képviselő Veszprém város nevében köszöntötte a résztvevőket. Kiemelte, hogy a „72 óra kompromisszum nélkül” során maguk a szervezők is önkéntesként végzik ezt a feladatot. „Adni a legfontosabb – a 72 óra által ezt fiatalon megérzik a bekapcsolódók, és viszik magukkal.”
Gábor Miklóstól megtudtuk, hogy 2004-ben Mariazellben tartott Közép-Európai Katolikus Találkozó alatt indult el egy ifjúsági összefogás Ausztria, Magyarország, Szlovénia, Szlovákia, Bosznia-Hercegovina, Csehország és Horvátország között. A találkozót Christoph Schönborn bíboros kezdeményezte, aki fontosnak tartotta, hogy a 2004-ben az Európai Unióba belépő 10 ország – ezek közül 8 a térségből – ne csak politikai aktusként tekintsen a lépésre. Az első találkozó elindított egy együttműködést, mely mára az ifjúsági munka területén maradt fenn.
Az MKPK Ifjúsági Bizottsága megismerte az Ausztriában honos „72 óra” mozgalmat, és 2007-ben megszervezte az első hazai akciót. Külön értéke a magyar gyakorlatnak, hogy építve a zenei fesztiválok „Közös pont” kezdeményezésére, ökumenikus összefogásban valósítják meg évről évre a programot. Immár 17 éve rácáfolva a közfelfogásra bizonyítják, hogy a fiatalok nyitottak segíteni, megmutatva az Egyház arcát is az általános segítségnyújtás révén.
Fotó: Thaler Tamás
Trauttwein Éva/Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
