Maga a cikk alapvetően téves:
– mert semmilyen technooligarchia nem vette át az irányítást sehol. Ha átvenné, valószínűleg jobb lenne a világ, legalábbis kevésbé rossz.
Valójában minden tőkés vállalkozó azt szeretné, amit a nagy tech cégek: azaz olyan munkakörülményeket teremteni, melyekben a dolgozó maximálisan ellenőrizhető, s ezáltal hatékonysága maximálisan biztosítható.
2020. szeptembere és 2022. októbere között ezt megélhettem személyesen is, amikor a fiatal nemzedék kedvenc szociális hálózatánál, a TikToknál voltam tartalomcenzor, hivatalosan mondva „moderátor”.
Az elején még érdekes is volt a munka sok szempontból, s a mennyiség se volt nyomasztó. Ez akkor volt, amikor a magyar csoportban dolgoztam. Aztán, félidőben, a magyar ügyeket átadták egy másik cégnek, nálunk pedig emiatt megszüntették a magyar cenzúra csoportot. (A TikTok nem alkalmaz közvetlenül senkit, a felső menedzsmentet és annak támogatását leszámítva, minden egyéb ki van adva partnercégeknek, a „minden” szó szerint értendő, azaz a cenzúrától a reklámokon keresztül a programozásig abszolút minden.) Viszont senkit se rúgtak ki emiatt, a kollégák nagyobb részét áttették a magyar marketing osztályra – ahol a magyar piacon hirdetni akaró cégekkel foglalkoznak, tulajdonképpen ez a legfontosabb terület, mert innen jön a TikTok minden bevétele -, a kisebbet meg áttették a globális tartalomcenzúra osztályra, ahol a nemzetileg nem specifikus tartalmat ellenőrzik.
Én persze ez utóbbihoz kerültem, s akkor megtudtam mit jelent a 100 %-os munkavégzés, azaz az, amikor a munkaidőben megmoccanni sincs idő, mert a teljes munkaidő aktív munkával telik el. Ráadásul trükközni, csalni nem lehetett sehogy, a rendszer mindent mért. Ez az munka amiről a Mérce is ír az Amazon kapcsán.
A fizetés túl jó volt, így az emberek maradtak. Akkor az alapfizetés havi 1800 euró bruttó volt, ami Kelet-Európában mindenképpen magasnak számít. Én is csak akkor mondtam fel, amikor véget vetettek a „home office” rendszernek, mert 4 műszakban bejárni a város másik végébe semmiképpen se volt kedvem. A munkát előtte is megutáltam már persze.
Dehát én azzal álltam eleve hozzá, hogy a munka szükséges rossz, eleve nem kell benne örömöt keresni. Ebben egyébként súlyosan tévedtem, de késő lenne ezen már változtatni: most már leélem életemet ebben a hibás modellben. Eleve az emberek nagy többsége nem tud jót választani, így végülis én is e többség része lettem saját hibámból. A hibáimon meg lehet és kell is elmélkedni, de utólag ez csakis tapasztalatként használható, nem megalapozásként egy új életvitelre.
Egyébként meg a sikeres, boldog dolgozók azok lesznek, akik a munkát nyűgnek érzik. A munkában kielégülést keresők rendre elzüllenek, amikor nem lesz munkahelyi sikerük, márpedig a nagy többségnek nem is lehet sikere.
Az én személyes hibám csak annyi volt, hogy kikerülhettem volna ezt a csapdát, de nem éltem a lehetőséggel. Ami egy másik téma.
Tulajdonképpen aztán meg, 2022-ben, szerencsém lett. Olyan ügyfélszolgálatra sikerült mennem dolgozni, mely alapvetően ügyeleti jellegű, azaz munkaidőben rendelkezésre kell állni, de nem aktívan dolgozni. Ezek a legjobb ügyfélszolgálati típusú munkát, persze kevesebbet fizetnek, dehát valamit valamiért. Nagyjából 300 euróval kevesebb pénzt kapok, viszont sokszor órákig nem kell csinálni semmit.
A cikkben leírt Amazon-típusú munkahelyeknek pont ez a nagy csapdája: viszonylag a piaci szint feletti fizetéseket adnak (legalábbis a gazdag világon kívül), maga a munka könnyű, megtanulható könnyedén, viszont a munkaidőben a hatékonyság 100 % körüli.
Azonban szerencsénk van: a munkafolyamatok 90+ %-a nem hatékonyítható ilyen módon, így semmilyen veszély nem áll fenn. Alapvetően a hatékony munka nem érdeke a dolgozónak, s ez így van jól.
Forrás:bircahang.org
Tovább a cikkre »
