Hallottad, Maris? Tudom, hogy nem illik ilyet beszélni mise után, a templom közelében, ezért csak nagyon halkan mondom neked! De most tényleg megáll az ész! Ezek a svábok vagy inkább svédek megint mit találtak ki! Olyan törvényt fogadtak el, képzeld el, hogy a nő írásos beleegyezése kell ahhoz, ha a férfi vele akar hálni. Ha meg az asszony akarja, akkor a férfinek kell ilyet írnia!
Még jó, hogy nem kell hozzá két tanú is, mert akkor azt már egész máshogy hívnák! Normálisak ezek? Állítólag azért kell, hogy utólag ne lehessen zaklatásnak nézni a dolgot, mint a Havas Henrik viselt dolgait! Meg hogy a nemi erőszak vádjával nézhet szembe bárki, aki nem rendelkezik a partnere beleegyező nyilatkozatával! A házastársak is! Megbolondult ez a világ!
No, szeretném én azt látni, mit csinált volna a helyemben az a svéd hivatalnok, amikor jó pár évvel ezelőtt vérben forgó szemekkel közelített hozzám az uram, és én szép lassan, komótosan töltögettem volna ki előtte a papírokat, a kifogyott örökíróban közben betétet cserélve, vagy akár nem is akartam volna aláírni a nyilatkozatot! Kaptam volna rögvest tőle egy akkora maflást, hogy ma is megemlegetném! Olyankor még a traktorral sem tudtam őt megállítani, nemhogy azt merészkedtem volna mondani neki, hogy előbb töltsük ki a formanyomtatványt, írjunk egy becsületbeli nyilatkozatot, hogy önként járultunk hozzá a házasélet ilyen formájához, aztán gyühet! Gyütt is volna a pofámra tőle egy olyan igazi zaklatás, hogy még az örökírót is lenyelem tintástul.
De az igaz, hogy mondjuk, ha nálunk ezt régebben bevezették volna, amikor még a Józsi fiatalabb volt, hova tennénk az archívumot a sok dokumentumnak? A padlásra? Máshol nemigen volna rá hely! Mert annak idején igencsak gyakran vérbe borult a szeme neki! Hol vannak azok a régi-régi szép idők? Most már hiába is lobogtatnám az orra elé az aláírt papírt…
Az semmi, de a postás Pityunak az archívumban még ráadásul katalogizálni is kellene a sok meglett asszony- meg lánynév miatt, hogy tudja, hol keresse a papírt, ha egyszer számon kérik tőle!
Meg aztán az egy ilyen aláírt beleegyező nyilatkozat visszafele is elsülhet, akár bizonyíték is lehet, mondjuk, egy válóperben vagy akár egy egyszerű szakításban is. Képzeld el, hogy az elhagyott szerető bosszúból szépen felrakja az internetre az expárja beleegyező nyilatkozatait, aztán az asszony meg otthon elolvassa a fotelban! Lenne nagy haddelhadd! Ha ily módon az egyik a másik ellen felhasználja a nyilatkozatot, az nem tekinthető zaklatásnak? Csak az aláírt nyilatkozat nélküli ágyba bújás?
És csak ez az egy tekinthető egyértelműem zaklatásnak? Az például nem az, ha a férjurát a nagyszájú Rózsi nem engedi el kocsmába? Szegény Pistán röhög az egész falu, beviszi a biciklijét a kocsmába, ott is a mellékhelyiségbe dugja, nehogy azt az asszony meglássa!
Aztán gondolj bele, Maris! Régebben mi is csak örökíróval és papírral jártunk volna randira? Például a sötét moziban, az utolsó sorban kellett volna kitölteni félig vakon a beleegyező nyilatkozatokat? Hát, nem tudom…
És figyelj, hajolj közelebb, hadd kérdezzek tőled suttogva még valamit! Azok a nagyokos svédek az azonos nemű pároknak is kötelezővé tették 2018 júliusától a beleegyezést? Nekik is alá kell írni egy nyilatkozatot a homokozás előtt?
Száraz Dénes
Nyitókép: media.hazipatika.com
Forrás:korkep.sk
Tovább a cikkre »
