„Te itt robbantanál, ha terrorista lennél?”

„Te itt robbantanál, ha terrorista lennél?”

Hivatalos tájékoztatás híján csak találgatni tudtak tegnap délelőtt a Teréz körúti robbantás környékén élők, hogy mi is történhetett szombat este egy üresen álló üzlethelyiségben. Maffialeszámolásra, gázrobbanásra, terrorra és politikai machinációra is tippeltek.

Vasárnap délelőtt egy tetovált alkarú, tarajos frizurájú férfi határozott léptekkel haladt a Király utca és a körút sarkán kifeszített kék-fehér rendőrségi szalagkordon felé, majd lendületesen átbújt alatta. Egy ősz hajú szemüveges úr méltatlankodva kérte számon a vele szemben álló marcona egyenruhásokat: ő miért mehetett be? Kérdésére a tarajos alak megfordult, és a nyakában lógó igazolványt mutatta: civil ruhás nyomozó volt, aki nem hallgatta sokáig a kiabáló bácsit, gyorsan meg is indult a fehér overallban helyszínelő kollégái felé.

Sok hasonló jelenet zajlott le tegnap reggel Budapest belvárosában, mivel a szombat esti robbanás miatt a hatóságok az Oktogontól egészen a Dob utcáig lezárták a Nagykörutat. Így csak lakcímkártya felmutatásával közlekedhettek az itt lakók, akiket az éjszaka folyamán ki is hallgatott a rendőrség. Hivatalos tájékoztatást viszont ők sem kaptak senkitől, így aztán pletykák és sejtések alapján próbálták kisilabizálni, hogy mi történt.

Egy osztrák férfi okostelefonjával képeket is készített az egyik szalagkordon mögött, a szokásos vasárnap reggeli szemétkupacok mentén matató helyszínelőkről. Szerinte tulajdonképpen nem is történt itt semmi. Gyanúsnak tartja, hogy senki nem mond semmit, és nem stimmel neki a detonáció helyszíne sem.

– Te itt robbantanál, ha terrorista lennél?

– tette fel a kérdést ingerülten. Egy környéken lakó, idős úr mosolyogva mesélte lapunknak, hogy hallotta a robbanást, de először azt hitte, az Oktogonon történt valami. Mikor megkérdeztük, hogy sejtése szerint mi lehetett ez a valami, arról kezdett el beszélni, amit mások mondtak neki. – Nekem azt magyarázták, hogy Terézvárosban nagy a csend a migránsokról, úgyhogy így akarják felpörgetni a népszavazási kedvet – mosolya még mindig az arcán volt, amikor legyintett egyet, és hazasétált. Hasonló közömbösséget árult el annak a fiatalembernek a testbeszéde, aki egy sarokkal odébb jött ki barátnőjével a kordonok mögül. Őket nem érdekli, mi is történt, mondták munkatársunknak.

Hivatalos: szándékos robbantás volt a Nagykörúton„A rendőreimet ki akarták végezni” – mondta az országos rendőrfőkapitány. Hajtóvadászatot indítottak, tízmillió forint a nyomravezetői díj. Részletek itt.

A Dob utcánál belülről támasztotta a kordont egy brit fiú. Az egyik közeli hostelben lakik, és ő úgy tudta, gázrobbanás történt, noha először azt hitte a robbanásra, hogy elesett valaki, az csattant ekkorát. Viszont a körút másik oldalán egy idős néni arról beszélt lapunknak, hogy ha gázrobbanás lett volna, akkor több ablak betört volna. Ő furcsállta, hogy két rendőr sérült meg, mert – mint mondta – az évek óta üresen álló üzlethelyiség előtt éjjel-nappal hajléktalanok tanyáztak. Abban pedig már nem is bízik, hogy a térfigyelő kamerák segítenek majd.

– Itt van a Hunyadi téren egy kábítószeres banda, azokat se tudják elkapni kamerákkal

– mondta beletörődve.

Egy rózsaszín pulóveres hölgy viszont amiatt aggódott, hogy mostantól Budapesten is az lesz, mint a többi nagyvárosban, ahol lesújt a terror. Egy ősz hajú asszony azonban közbeszólt: nem terrorról van szó, hanem maffiaháborúról. Nem vesztek azonban össze, megegyeztek abban, hogy már az is épp elég baj, ami hétvégenként történik az utcájukban. Egész éjjel szemetelnek, hangoskodnak, a rendőrség pedig nem törődik a feljelentéseikkel. Úgy szidták a bulizókat, hogy talán még a robbanásról is elfeledkeztek egy pillanatra.

Nem tört ki pánik

A II. Marton Éva Nemzetközi Énekversenyen fellépő művészeket, a zsűri tagjait – s nem utolsósorban a hallgatóságot – szeretheti a gondviselés: csak a szerencsén múlt, hogy senki sem vette az irányt rossz időben a Teréz körút felé. Az épület, ahol a robbanás történt, ugyanis egy tömbben áll a Liszt Ferenc téri Zeneakadémiával, ahol épp akkoriban ért véget az énekverseny döntője.

– Épp túl voltunk a díjkiosztón, a nemzetközi zsűri tagjai és a művészek koccintottak, amikor jött a rendőrség, és kiürítette az épületet

– számolt be a Magyar Nemzetnek a Zeneakadémia igazgatója, Szabó Stein Imre. – Talán csak néhány perc volt hátra az ünneplésből. Egyáltalán nem volt pánik, ebben a helyzetben is nagyon szépen vizsgázott mindenki. A robbanásból semmit nem hallottunk, nagyon jó a Zeneakadémia hangszigetelése, de még az épület sem remegett meg – mesélte Szabó Stein Imre. Érdemes tudni a Zeneakadémia épületéről, hogy 1907-ben, amikor megnyílt, Budapest első vasbeton épülete volt. A 2014-ben befejezett rekonstrukciója részeként pedig az épület szerkezetét is megerősítették: 8350 köbméter betont és 570 tonna betonacélt építettek be. A II. Marton Éva Nemzetközi Énekversenyről és a döntőről az MTVA 55 perces filmet forgatott, a teljes eseményről a Bartók rádió élőben közvetített, a döntőt a Zeneakadémia webes felületéről szintén élőben lehetett követni – s ezt mintegy 35 országból meg is tették.

Szombat este tartotta évadnyitó előadását a Magyar Állami Operaház is, amely részben szabadtéri rendezvény volt. A Traviata bemutatója előtt és után is rendeztek programokat az Andrássy úton, ahonnan Verdi operáját kivetítőn lehetett figyelemmel kísérni – az Andrássy utat mindezek miatt szombat éjfélig le is zárták a Nagymező utcáig. A Marton Éva énekverseny zsűrijének tagja volt az operaház főigazgatója, Ókovács Szilveszter (képünkön) is, aki végül este tizenegy óra után jutott el az Andrássy úti dalszínház elé. – Már bontották a díszleteket, mire odaértem. Meséltem az egyik munkatársamnak, mi történt – az első hírek gázrobbanásról szóltak –, aki semmiről sem tudott. Hallottak valami pukkanást, de nem gondoltak robbanásra. Bennem egyébként semmilyen veszélyérzet nem volt – mondta Ókovács Szilveszter. Az operaház társulatának egyik tagja, aki a premier utáni fogadáson, a színpadon lehetett abban az időben, amikor a robbanás történt, még pukkanást sem hallott. – Semmit sem érzékeltünk az egészből. A fogadás után egy közeli kávézóba még beültünk beszélgetni, de se az utcán, se máshol nem volt zavarodott hangulat – mondta.

Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Nemzetben jelenik meg. A megjelenés időpontja: 2016. 09. 26.


Forrás:mno.hu
Tovább a cikkre »