Fecskék csivitelnek a fejem felett. Fülemnek ez mennyei zene. Délelőtt megszólal a szentmisére hívó harangszó. Négy hónap után először. És beadták az egymilliomodik oltást. Csupa jó hír. Ha végre elmúlna a hajnali fagyok veszélye, teljes lenne a boldogság. Végre kitehetném a balkonra féltett virágaimat. A paprikapalánták is kikívánkoznak már a szabadba az ablakpárkányról. Edzésre szorulnának. Jobb híján forgatom a ládájukat és kézzel simogatom őket. Mint a lágy szellő. Állítólag ez kell nekik…
Helyreállni látszik a világ rendje. Mintha simulnának a gyűrődések. A lelkeken. Mintha elkezdenénk végre reménykedni. Hiába, a tavasz igazi csodatevő. Nagy eső után kitisztul a lég és őrült növekedésbe kezd a búzaszár, az erdő szinte pillanatokon belül kizöldül… Jön a zsongás, az illatorgia, ereinkben megered a vér és szeretünk élni. Minden újjászületik. Talán mi is.
Mikor az ember többet van már odakint, mint bent a meleg szobában, kevesebbet néz tévét is. Néha elmarad az esti híradó is, helyette van vacsora utáni séta, madárdallal fűszerezve. Vagy meglep bennünket egy őz, amint a sárgálló repceföldön egy balerina mozdulataival szökell. Nem siet sehova, ráérősen suhan, int búcsút nekünk a lemenő nap fényében…
Odakint már maszk nélkül, szabadon szívhatjuk be jó mélyre a levegőt. És reménykedhetünk abban, hogy hamarosan eljön a Kánaán, legalábbis, ami a vakcinákat illeti. Hogy végre szabadon választhatunk oltóanyagot. Merthogy lesz belőle bőséggel. Csak össze ne omoljon a regisztrációs rendszer! Ez jogos félelem….
A hurráoptimizmus csak addig tart, míg ki nem derül, a veszélyes mutánsok már Európában vannak… Kár volt bekapcsolni késő este a tévét! Jobb lett volna nem hallani, hogy harmadik, sőt akár negyedik oltást is kaphatunk! Még az idén. Hát ennek már sose lesz vége? Mi ez az őrület, amibe keveredtünk?
Miközben a világ mutáns vírusoktól retteg, egyesek már egzotikus nyaralásaikat tervezik. Feljogosítja majd őket erre a megváltó Covid-útlevél! Elmehetnek, nyaralhatnak, hazajöhetnek… Szabadon. Hogy közben behoznak esetleg egy-egy nem kívánatos mutációt, azzal most senki sem törődik. Minek is. Legyen habzsi-dőzsi két hétig, utánunk a vízözön!
Ha emlékeim nem csalnak, vagy 2 hónappal ezelőtt még arról karattyoltak a médiák, hogy idén elmaradnak a külföldi nyaralások, mindenki készüljön az itthon nyaralásra. Meg hogy segítsünk a hazai turizmusnak azzal, hogy itteni üdülőhelyen töltjük a szabadságunkat.
Most meg már nyitnák a határokat, engednék a jónépet mindenfele! Ha be vagy oltva, mehetsz! Nem rövidlátás ez? Nem fog megismétlődni a tavalyi augusztus vége, szeptember eleje? Amikor kifejezetten nem ajánlották már a horvátországi nyaralást sem. Sokan mégis elmentek, és szuvenírként hazahozták magukkal a vírust is. Miért kellene megint egy ország lakosságának fizetnie néhány ezer, tízezer ember felelőtlenségéért?
Mert az oltás jó dolog, sokat segít a járvány kezelésében, de nem mindenható. A mutációk száma gyorsabban növekszik, mint ahogy azt a gyógyszergyártó cégek követni tudnák. A vakcinák összetételének változtatása nem megy olyan gyorsan, mint ahogy egy-egy új mutáns felüti fejét és tarolni kezd. Nem győztünk még! Most csak lélegzetet vehetünk és egy kis időt nyerünk.
Maradjunk észnél, szálljunk le a földre. Élvezzük a tavaszt, aztán majd a nyarat is. Keressünk biztonságos helyeket, olyan emberek társaságát, akiket ismerünk. Sok szép, felfedezésre váró táj van a közelünkben is, nem kell több ezer kilométert utazni. Kicsit azért gondoljunk az őszre is. Jobb félni, mint megijedni! Megismétlődhet a tavalyi forgatókönyv, de nagy reményünk van arra, hogy már sokkal enyhébb formában. Ha nyáron nem szúrjuk el, a hideg és sötét hónapokban nem leszünk megint bezárva. Gyermekeink járhatnak iskolába, nekünk meg nem lesz kötelező a home office. Nem kell féltenünk idős szüleinket, sem saját családunkat. Erre gondoljunk, mikor az előttünk álló fényes hónapokat tervezzük!
Forrás:ma7.sk
Tovább a cikkre »
