Nem mindennapi esemény zajlott egy különleges helyen január 29-én: a Magyar Szalézi Tartomány Budapesten, az Eiffel Műhelyházban tartotta alapítójának idei ünnepét.
Bár napjainkat még mindig beárnyékolja a járvány vészjósló jelenléte, a szaléziak mégis igyekeztek ünnepélyesen és vidáman megemlékezni a rend alapítójáról, Bosco Szent Jánosról és névadó védőszentjéről, a 400 évvel ezelőtt született Szalézi Szent Ferencről.
Az Eiffel Műhelyházban igazán otthonosan érezhették magukat a Szalézi Család tagjai, akik az ország minden részéről érkeztek, hiszen a LED-falon a tartomány életét bemutató ismerős jelenetek fogadták őket. Csatlakozott az ünneplőkhöz a siketek és nagyothallók egy csoportja is, akik szintén védőszentjüket tisztelhetik Szalézi Szent Ferencben.
Közösen elmondott imával hangolódtak az ünnepre, majd 10 órakor kezdetét vette az ünnepi szentmise, amelyen a zenei szolgálatot a szaléziakból és főként a zenetáborban összeszokott fiatal zenészekből, énekesekből álló zenekar látta el Sándor Donát szalézi munkatárs vezetésével.
A tartományfőnök beszéde elején köszöntötte a szaléziakkal együtt ünneplő nigériai vendégeket és a siketek és nagyothallók csoportját, akik számára állandó jeltolmácsolás volt az egész ünnep alatt.
„Sokfelől jöttünk össze, hiszen Don Bosco egy olyan nyitott lelki családot alapított, amelybe könnyedén be lehet kapcsolódni” – kezdte mondanivalóját Andrásfalvy János tartományfőnök, majd azzal folytatta, hogy míg tavaly Albera Pál egykori rendfőnök alakja állt a középpontban, idén a névadóra és védőszentre, Szalézi Szent Ferencre irányul a szaléziak figyelme, akit Bosco Szent János példaképként állított az általa alapított rend tagjai elé. Az idei rendfőnöki strenna (jelmondat) is Szalézi Szent Ferenc egyik mondását idézi: „Tegyetek mindent szeretetből, semmit sem kényszerből.”
Felidézte Szalézi Szent Ferenc szelídségét, jóakaró, nagyszerű lelkületét, ami megihlette Don Boscót is, és kiemelte: Isten megelőző szeretetére válaszként tudunk mi is mindent szeretetből tenni, aminek a gyakorlásában nagyon nagy öröm rejlik.
Don Bosco pénz nélkül, de az Isten jóságába vetett határtalan bizalommal látott hozzá Torino külvárosában a Szalézi Szent Ferencről elnevezett templom építésébe. Ez a mű is azt hirdeti, hogy érdemes Isten és az emberek iránti szeretetből cselekedni, nem pedig kényszerből, mert az ilyen cselekedet gyümölcsöt hoz.
A tartományfőnök prédikációja után a szalézi munkatársak egy csoportja ünnepélyesen megújította korábban tett munkatársi ígéretét, amivel meg kívánták erősíteni a Szalézi Családhoz tartozásukat és küldetésüket a fiatalok felé.
Az ünnepi szentmise végén kiosztották a tartomány Don Boscóról és Boldog Sándor Istvánról elnevezett díjait, illetve a Szalézi Ifjúsági Mozgalom részéről adományozott Savio Domonkos-díjat. Az idei díjazottak: Begov Ferencné Katalin, Kazincbarcikáról – Don Bosco-díj, Vachajáné Kisgyőri Szilvia, Nyergesújfaluról – Sándor István pedagógiai díj, valamint Fejes Miklós Albertfalváról, aki a Savio Domonkos-díjat vehette át.
A szentmise után különböző szalézi kötődésű közösségek előadásai következtek, majd két nigériai szalézi misszionárius, Emmanuel és Dávid mutatta be hazája sokszínűségét. Az ünneplés közös imádsággal és énekléssel zárult.
Forrás és fotó: Szaléziak.hu
Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
