Németország azon 13 ország egyike, ahol 2020 óta engedélyezett az „asszisztált öngyilkosság” vagyis az öngyilkosságban való segítségnyújtás. Az országban társadalmi párbeszéd folyik ennek szabályozásáról. Miről folyik a vita, mi váltotta ki, és mit szól hozzá az Egyház – ennek jártunk utána.
A németországi helyzet megértése fogalomtisztázást igényel, a német nyelv nem használja ugyanis a Magyarországon elterjedt kifejezéseket, sem az aktív, sem a passzív eutanázia kifejezést. A jog a kegyes halálról beszélve négy „szintet” különböztet meg: passzív, és közvetett halálba segítés, öngyilkosságban való segítségnyújtás (asszisztált öngyilkosság) és aktív halálba segítés. Passzív halálba segítés esete, amikor nem alkalmaznak életben tartó kezeléseket, vagy már megtett kezeléseket leállítanak.
Közvetett halálba segítés olyan kezeléseket foglal magában, amelyek rövid távon javítják a páciens állapotát, hosszú távon azonban rövidíthetik az életet. Ide tartozik a palliatív ellátás, mely a testi és lelki fájdalom csillapítására és a betegséggel járó tünetek kezelésre törekszik. Az öngyilkosságban való segítségnyújtás során egy közreműködő biztosítja az öngyilkossághoz szükséges szert, de a cselekedetet a páciensnek magának kell végrehajtania. Az aktív halálba segítés esetén a halált okozó szert egy harmadik személy adja be a páciensnek. Ez Németországban büntetendő, „kívánságra való halál”-ként tárgyalja és bünteti a jog, ha a páciens határozott kívánsága bizonyítható.
2020-ban azt mondta ki a szövetségi alkotmánybíróság, hogy az öngyilkosság üzletszerű támogatásának tilalma alkotmányellenes. A bírák döntésüket azzal indokolták, hogy az öngyilkosság önrendelkezési jog, s ez magában foglalja a harmadik fél segítségének igénybevételét is. Engedélyezett tehát az asszisztált öngyilkosság üzletszerű végrehajtása, ami azt jelenti, az ehhez szükséges szert orvos vagy egészségügyi intézmény biztosíthatja. A bírák javasolták, hogy a parlament alakítson ki megfelelő „páciensvédelmi és tanácsadási rendszert”, de ez még várat magára. Az eltelt három évben világossá vált, hogy a halálba segítés kérdése új szabályozást igényel. Júliusban két tervezetet tárgyalt a szövetségi parlament, végül egyiket sem fogadták el.
Bírósági perek révén került a törvénykezés elé az asszisztált öngyilkosság újraszabályozása: Ezek egyike volt, hogy az Észak-Rajna-Vesztfália Közigazgatási Felső Bíróság 2022 februárjában elutasította három személy keresetét, akik azt kívánták elérni, hogy kötelezzék a Bonni Gyógyszer- és Orvosi Eszközök Szövetségi Intézetét (BfArM), hogy rendelkezésükre bocsássa az öngyilkosság végrehajtására alkalmas szert, mégpedig a több országban alkalmazott nátrium pentobarbital készítményt. A bíróság elutasította a keresetet, ítélete szerint az állam nem kötelezhető súlyosan beteg emberek számára hozzáférést biztosítani ehhez az öngyilkosság végrehajtására alkalmas eszközhöz, állnak ugyanis más szerek a beteg rendelkezésére.
A két törvénytervezet meghiúsulása után vallási képviselők felszólítottak a társadalmi párbeszéd folytatására, kifejezve, hogy olyan szabályozást kell találni, amely lehetővé teszi a halálról való személyes döntést, ugyanakkor az életvédelem törvényének sem mond ellent. Felhívták a figyelmet, sürgősen biztosítani kell a jogbiztonságot, és meg kell akadályozni az asszisztált öngyilkosság normalizálódását a társadalomban, és fokozottan kell törekedni az öngyilkosság kívánságának megelőzésére.
Georg Bätzing, a német püspöki konferencia elnöke azt fogalmazta meg, az asszisztált öngyilkosság nem válhat „társadalmi normalitássá” az élet végén. Ezért szükség van egy „életvédelmi tervre”, valamint jogi szabályozásra, hogy az érintettek valóban tájékozottan, önállóan és külső nyomás nélkül hozhassák meg ezt a súlyos döntést – hangsúlyozta Georg Bätzing.
Olyan társadalmi környezetet kell teremteni, ahol az emberek segítséget találnak, és az öngyilkosság gondolata háttérbe szorulhat – nyilatkozta Bätzing. Egy humánus társadalomnak törekednie kell, hogy megőrizze az életet tisztelő és egymás kölcsönös segítésének kultúráját. Nem lenne szabad olyan helyzetnek kialakulnia, amikor egy idős, beteg vagy válságot megélő ember az „öngyilkossághoz segítés infrastruktúráját találja meg, semmint azt a lehetőséget, ahol teljes bizalommal rá tud hagyatkozni az életvégi gondozásra, ahol segítséget kap, és segítséget tud elfogadni”. Bätzing azt követelte, hogy az öngyilkosság-megelőzés terén a könnyen hozzáférhető, úgynevezett alacsonyküszöbű ellátások körét jelentősen bővítsék. Kiemelten törekedni kell a magas színvonalú gondozásra, különösen az idősebb emberek számára, valamint a hospice-szolgáltatások és a palliatív ellátás erőteljes támogatására – így a limburgi püspök.
A püspöki konferencia elnöke felszólította a törvényhozót, hogy garantálja az egészségügyi, ápolási és gondozási intézmények számára a jogot arra, hogy visszautasíthassák az öngyilkosságban való segítségnyújtást saját intézményeikben. Joguk kell hogy legyen arra, hogy biztosítani tudják lakóik, ápoltjaik számára azt a biztonságérzetet, hogy nem kell szembekerülniük az asszisztált öngyilkosság lehetőségével. Kijelentette, a Katolikus Egyház továbbra sem fog segédkezni az asszisztált öngyilkosság biztosításában, de fontosnak tartja részt venni a társadalmi vitában.
Az utóbbi években 10.000 körül van az öngyilkosságok száma Németországban, 100.000 főre átlagosan 10,6 öngyilkosság jut. Ezzel Németország Európában a középmezőnyben van. A szám az utóbbi években sem nem emelkedett, sem nem csökkent. Ami figyelemfelkeltő, hogy az időskori öngyilkosságok aránya a szövetségi átlag felett van: 70 éves kortól kb. 16,4-re nő 100 000 lakosra vetítve, a 85 év felettiek körében tovább emelkedik 35,5-re.
Forrás: Kathpress, NDR, katholisch.de, statista
Fotó: Lambert Attila
Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
