Egyre többen ébrednek rá hazánkban, hogy milyen sok a ferdítés, a tévedés és a megtévesztő manőver a magyarsággal kapcsolatban. Sokaknak azonban ez tabutéma és éppen ezért kerülendő. Vajon miért? Kitől vagy mitől félnek? Hogyan homályosította el e jobb sorsra érdemes nép tisztánlátását egy külső erő?
A tényanyag ezzel kapcsolatban óriási, lévén, ez az egész életünket felöleli. Mégis neki kell gyürkőznünk, hogy kihámozzuk azokat a tipikus okokat és okozatokat az életből, amelyek képesek voltak nemzetünk karmáját olyan súlyossá tenni, hogy az elmúlt évszázadokban többször a földre rogytunk tőle, sőt túlzás nélkül állítható, hogy nem egyszer a földbe tudott döngölni minket.
A sors, a mindennapi élet egy színpad, amelyen minden lélek színes maszkokat öltve eljátssza a szerepét. A történelem ezekről a szerepekről szól, s hajlamosak vagyunk megfeledkezni arról, hogy a rendezők, a dramaturgok, a jelmeztervezők, és maga a forgatókönyvíró a háttérben áll és élvezi a közönségből kiváltott hatásokat.
Nemzetünk régóta elveszítette az összetartozás és az egység eszméjét. Históriánk elmúlt évszázadai arról szóltak, hogy magyar a magyar ellen fordult, hol nyíltan, hol burkoltan. Mivel sokan sokat tettek azért, hogy elhintsék a kétely és a viszály magvát közöttünk, kialakulhatott egyfajta bizonyalmatlanság, amely mára eszkalálódott. Lássuk be, hogy a széthúzásról, a belviszályokról, a testvériesség hiányáról mi tehetünk.
Ez természetesen bonyolultabb kérdés, hiszen ennek kialakulásához olyan történelmi helyzetek sorozatát kellett megteremteni, olyan döntéseket kellett egymás után szisztematikusan meghozni, amelyek miatt a kisebbik rossz felé haladva, a rövid távú és sokszor önző céljainkért feladtunk a hosszú távú jövőnket.
Tragédiák jelezték a rossz irányt: országunk többszöri megszállás alá kerülése (tatár, török, Habsburg, orosz) teljesen fizikai, visszatérő és vitathatatlan jele az „átoknak” – mert nemzet-karmánk spirituális szempontból így is felfogható.
A területi fogyatkozások, a sok megkötött kompromisszum és a békediktátumok egyértelműen abba az irányba mutatnak, hogy egy vagy több külső erő feltett szándéka volt Magyarország gyengítése, csonkítása és feldarabolása. Ezt a tervet az „oszd meg és uralkodj” ősrégi trükkjével sikeresen kivitelezték bizonyos körök.
A magyar nemesség, illetve elit szinte teljesen lecserélődött és fokozatosan a lakosság – jobbágy, paraszt, munkás, elvtárs… – ellen fordult. A nemesség vagy az elit ugyanis véleményem szerint nem azért van, hogy élősködjön a népen. De ez történt. Ezt jelzik a lázadások, felkelések és az elve halálra ítélt szabadságmozgalmak. Mindet leverték, de ha megkapargatjuk a felszínt és feltesszük a kérdéseket: „vajon jogosak voltak-e?”, „mi volt a valódi céljuk?”, akkor láthatjuk, hogy a boldogulás lehetősége, az elviselhetetlen terhek enyhítése és az emberhez méltó élet esélye.
Itt jön a képbe az emberi méltóság kérdése, mivel mi ezt oly sokszor elveszítettük. Mi, magyarok, egy olyan tudás és erő hordozói vagyunk, amely képes birodalmakat teremteni és hosszú időn át jólétben fenntartani, ahol a szolga és a király egyaránt elégedett és boldog. Ehhez képest most és a múltban is emberek tömegei veszítették el a méltóságukat, az élethez, a boldogulásukhoz és az önrendelkezéshez való jogukat és esélyüket az elnyomás, az idegenek hatalmaskodása és hadd ne soroljam, mi miatt. A Földön minden embernek joga van az olyan élethez, amelyben a méltóságát megőrizheti. Ezt mi sokszori meggyalázással, megfogyatkozással és szenvedéssel elveszítettük.
A magyarságnak mindig is volt saját vallása, jogrendszere, szakralitása, nemzettudata, tudása és bölcsessége, nyelve és tudománya… egyszóval mindene, ami az önálló létéhez szükséges volt. Ezt elveszítettük, elfordultunk tőle, s ezzel letértünk a saját önmegvalósításunk ösvényéről. Onnantól kezdődtek a bajok, vagy ha nem érthető félre, a megvonási tünetek továbbgyűrűzései.
Ezt a kérdést úgy is megközelíthetjük, hogy a magyar lélektant hívjuk segítségül. Sokan állítják, hogy pesszimisták, negatívak, fásultak, kiábrándultak, naivak, gyámoltalanok vagyunk. Vajon honnan származik ez a mérhetetlen önsajnálat? A kérdés költői.
A legfontosabb indok, amiért mindannyiunknak fel kell ébrednünk, az, hogy teremtésre lettünk megalkotva. Nekünk egy olyan lelki, lélektani „alapprogramunk” van, ami egyértelműen pozitív, éppen ezért összeegyeztethetetlen az önsajnálattal, amely viszont az egónkból, illetve az énképünkből fakad. Úgy érzem, hogy van tudatosság a mögött, hogy a magyarság énképét ilyen lehangolttá tették és teszik. Azt veszem észre, hogy jelenleg is igyekeznek lehurrogni a valódi nemzeti érzületet, amely egy egészséges és reális énképet, mi több, identitást tudna megszülni.
Én a válságaink és 1000 éves sorsszerű alászállásunk értelmét abban látom, hogy előbb le kell vezekelnünk az elkövetett hibáinkért, illetve a mások és egymás ellen elkövetett bűneikért járó következmények miatt ahhoz, hogy újra önmagunkra találhassunk, és megedződve felkészülhessünk annak a történelemformáló szerepnek a beteljesítésére, amire rendelve lettünk.
A magyarság teremtésre lett megalkotva. Nem másnak, mint a Fénynek, a Rendnek, a Jónak, az Erkölcsnek és az isteni Akaratnak a megteremtésére. Mindezeket nem csak a saját nemzete számára hivatott megteremteni, hanem képes kiterjeszteni, átadni másoknak. Ezáltal egyfajta egyetemességet hirdetve és példát mutatva mások számára a magyarság képes meghaladni saját gyarlóságait és jobbá tenni a világot.
Ez egy ellenérdekelt, globalizálódó, centralizáló, uniformizáló és totális kontrollt teremtő világkorszakban szükségszerűen komoly konfliktusokkal jár. Konkrétan beleütközik a világot működtető pénzhatalom érdekeibe. A magyarság számára sohasem volt létkérdés a pénz, mivel bőségének forrását nem ebben a világban látta. Igaz, nem voltunk híján a nemesfémeknek, de nálunk az „elosztás” a szakrális jogrend alapján igazságosan működött a gyakorlatban.
Milyen volna a világ igazságtalan adózás, manipulált pénzrendszer, tömegeket sújtó kiszolgáltatottság, pokoli egzisztenciális félelmek, lelki terror, ideológiai fenyegetettség és elnyomás nélkül? Ez számunkra már elképzelhetetlen vagy mesébe illő? Akkor talán nem volna érdektelen tanulmányozni őseink elveit, felébredni régi álmunkból, kijózanodni abból az érzékcsalódásból, mely szerint mi önerőből nem tudunk változtatni a sorsunkon.
Boldog napot!
The post Talpra magyar! Ébredj magyar! appeared first on Boldognapot.hu.
Forrás:boldognapot.hu
Tovább a cikkre »
