…ha egy nemzet bírósága a nemzet ellen van!
Ha a társadalom erkölcsi színvonalát megnézzük, az megmutatja, hogy az adott országban milyen törvények vannak, és milyen igazságszolgáltatás működik. Ma, Magyarországon minősíthetetlen mindez. A társadalom erkölcsi színvonala, a bíróságok erkölcsi színvonala, a politikai élet erkölcsi színvonala nem minősíthető. Magyarországon kétpólusú megítélés létezik. Az egyik pólus a trágyalétől csöpögő közélet, bíróság, politika, míg a másik pólus a józanész, a nemzeti célok és értékek megteremtésének szándéka, s Orbán Viktor ország építő tervei.
Azonban ez a nemzeti skizofrénia, ez a kétpólusú társadalom és közélet minden tervünket és minden célunkat megsemmisít, mert hiányzik a realitásérzék, a törvények betartatása, az egyenes és őszinte szó.
Miről is beszélek?
Ha a bírósági ítéleteket vesszük górcső alá, akkor több kérdés vetődik fel. Elsősorban azonban az, hogy miért válik istenné egy ember, csak azért mert doktorrá fogadják… Mitől érthet mindenhez és milyen nem evilági hatalom által van joga ítélni mások felett? Mi ez az egész felépítmény, amely –mint látjuk – minden jogot, igazságot és erkölcsi normát átlépve a nemzet ellen dolgozik? Miért nem lehet utcaseprőt csinálni abból a bíróból, aki mások életét tönkretéve igazságtalanul vagy elfogultan ítél? Miért nem lehet visszahívni egy-egy ilyen taláros kisistent, ha kiderül, hogy voltaképpen saját politikai szellemiségét, vagy saját zsebét szolgálja ítéleteiben, vagy követi a politikai utasítást? Mint például a vörös-iszap perben, a mostani Gergényi és társai perben, vagy olyan perekben, amelyekben tilos ítélni… mert a terhelt vagy épp a felperes titkosszolgálati besúgó, magyarul spicli, akit tíz körömmel véd minden hivatalos szerv… A bíró tehát amint kinevezik, attól a perctől – Magyarországon – egy olyan egyed, mint a sárgarigó vagy a veréb… védett. És tehet bármit, emberek ezreit nyomoríthatja meg, vezethet koncepciós pereket, kiszolgálhatja a szocialista-liberális söpredéket, összecimborálhat egy-egy ügyben egyetemi évfolyamtársakkal, akik ügyvédként ki is használják ezt a ziccert a jog és az erkölcs ellenében is.
Elmaradt nyilvános bocsánatkérés
Persze alapvetően már ott hibádzik minden, hogy nyilvánosan egyetlen bírós sem kért bocsánatot az ötvenes évek koncepciós pereiért, a halálos ítéletekért, a politikai foglyok sorsáért, a 2006-os jogsértésekért, amikor emberek százait ítéltek el ugyanazok a talárosok, akik később a rendőrökre mondták ki a szentenciát. Senki nem kért bocsánatot e taláros ámokfutó társadalomból azért, hogy ítéleteik nagyobbik része részrehajló és erkölcstelen volt, s messze elkerülte jogot, amely már régen csak név és szolgáltatássá degradált – valójában pénzért, szolgáltatásként működő – és nem létező fogalom. Olyan a bírósági ítélet, hogy azzal bárkit, bármikor súlytani lehet. Mert a bíróságok voltaképpen hatalmi végrehajtó irodák, amelyek emberek életével úgy játszhatnak, mint a macska az egérrel. Minden bíróságon belül ugyanaz a politikai megosztottság, hatalmi ellentét létezik, mint a civil és a politikai életben, s a politikai élet, egy-egy párt ügyvédi haveri köre rányomja bélyegét a párt által védett vagy a párt érdekeit szolgáló perekben hozott ítéletekre.
Tehát, a néptől való nyilvános bocsánatkéréssel kezdődhetnék el a bíróságok hitelességének a visszaállítása. Mert mindaddig, amíg efféle Gergényi-ítéletek születnek, amíg tíz ember haláláért senki nem felelős a bíró szerint, s amíg őrizetbe vétel helyett csak időt húznak egy 167 milliárdos csalás és sikkasztás ügyében, ráfogva mindent egy Izraelből soha ki nem adható elmenekült zsidóra, s amíg az ügyészektől szabadon lehet hazát árulni, noha a Btk. büntetni rendeli ezt a cselekményt is – addig a társadalom nem fogja becsülni a bíróságot, a bírót, az ügyészt. Joggal veti meg ezt a társaságot a magyar társadalom, mert ennek a társaságnak ráruházott hatalma ugyan van az emberek felett, de hitele nincs.
És ez egy láncolat… mert aki nem vonja vissza a kinevezésüket, azt sem becsüli egy idő után a társadalom, s azokat sem, akik politikusként továbbra is állítják, hogy Magyarország jogállam, és ezért védik a taláros isteneket… Azokat a taláros isteneket, akikkel a nem elítélhető, cionista védőburokban pöffeszkedő Gyurcsány, a kamerák előtt is úgy beszélt, mint a kapcájával… S ha ez a hazaáruló, vádaskodó, rágalmazó és hazudozó politikai niemand úgy beszélhet az ügyészekkel, akkor milyen tiszteletet kéne megadnia az átlagembernek, akinek a pénzéből élnek a jogtipró talárosok is?
Summa summarum: amikor az ember végre valami mást szeretne írni, amikor töltekezni akar, amikor nem kívánna politikával foglalkozni egy írásában, s nekikészül, hogy valami magasztost és vigasztalót vet papírra, akkor jön a hír, miszerint…
Tehát, itt van a kézzelfogható bizonyíték is arra, hogy amilyen a bíróság, olyan a társadalom és annak hangulata. Mert az író írhat-e örömteli cikket, ha efféle trágyalében kell tocsognia, ha kommunista söpredékünk indokolatlanul, esetleg a bíró vörös elkötelezettsége okán felmentést kap? Az igazi bűnös pedig, még nem is állt bíróság előtt?…
Ps.; Ilyen jogi és erkölcsi ingoványában aligha lesz – minden kormányszándék ellenére – szabad és független, migránsmentes Magyarország. Mert annak ma még nem látható súlyos veszélye van, ha egy nemzet bírósága a nemzet ellen van!
Stoffán György
Forrás:magyartudat.com
Tovább a cikkre »
